Canon MT-24 EX
Problémák
A makró fotózás kétségkívül macerás műfaj. Van pár technikai probléma, ami meglehetősen megnehezíti az egyszeri fotós életét. Az egyik ilyen probléma az, hogy nincs fény. Ennek oka pedig kettős. Egyrészt van "némi" fényveszteség, miközben a leképzési arányt 1:1-ig növeljük: egy jellemzően f/2.8-as fényerejű makró valós fényereje f/5.6-ra változik (belső fókuszos optikáknál kicsivel jobb a helyzet, de nem sokkal). Másrészt az igen kis mélységélesség növelése érdekében meglehetősen kicsi rekeszt kell választani. Így együtt, a makró fotózásnak ez a két sajátossága, kellemetlenül hosszú expozíciós időket eredményez. A hosszú záridő pedig nem csak azért problémás, mert mindenhová állvánnyal kell közlekednünk. Ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy sajnos a szabad ég alatt nincsen olyan, hogy "nyugvó célpont". Közelről szemlélve minden mozog: a rovarok tisztálkodnak, a növényeket apró széllökések lengetik... Minden folyamatos mozgásban van, és bizony nagyon nagy szerencse kell ahhoz, hogy ilyen körülmények között éles képet készítsünk. Márpedig az élesség a makró témáknál kiemelkedően fontos, hiszen szeretjük minél alaposabb megmutatni (és látni) aprócska témáink minden részletét.
Vakuk
Sok választásunk nincs, ha fényt akarunk keríteni valahonnan... Vagy növeljük az érzékenységet, ami csak egy bizonyos határig lehetséges, az erőteljes zajosodás miatt, vagy vakut használunk. Makró képek vakus megvilágítására több lehetőség is adódik. Ha van már valamilyen rendszervakunk, akkor elég lehet csupán egy makró vaku adaptert beszerezni. Sokan gyártanak ilyesmit, a legjobbnak a Kirk terméke tűnik:
Ezzel az ötletes (és házilag is elkészíthető) megoldással jobban be tudjuk világítani közeli témáinkat, mint a gép tetejére helyezett vakuval. Persze szükség van egy TTL kábelre is a vaku vezérléséhez. A baj ezzel a megoldással az, hogy az egyetlen fényforrás meglehetősen kemény megvilágítást ad, az árnyékos részek többnyire teljesen feketék lesznek. A megoldást erre a problémára a teljesebb megvilágítás jelenti, amit legkönnyebben több vakufej használatával érhetünk el. Ezzel el is érkeztünk a makró vakukhoz, amikből két típus létezik: a körvaku és az ikervaku.
Mindkét megoldásnál a villanó fejeket az objektív elejére kell helyezni, a vezérlő egység kerül a gépváz vakupapucsába. Mindkét vaku két fejből áll, amelyek teljesítménye (azok aránya) több lépésben szabályozható, de a körvakunál a "fejek" (félkör alakú csövek) helyzete nem változtatható meg, míg az ikervakuknál a fejek szögállása, és döntése tág határok között állítható, a téma jellegének és távolságának függvényében. Ezzel a megoldással lényegesen természetesebb, egyenletesebb megvilágítást biztosíthatunk mint egy körvakuval, ezt az Interneten fellelhető tengernyi összehasonlító fotó segítségével viszonylag könnyen beláthatjuk. A kis vakufejek természetesen leszerelhetők az objektív elejére pattintható gyűrűről, így még nagyobb szabadságot ad a kreatív megvilágítást kedvelőknek.
Nem kevés töprengés és utánajárás után az én választásom a Canon ikervakujára, az MT-24 EX-re esett.
Mi van a dobozban?
A vaku egy puha, de praktikus tokban érkezik, amiben külön kis rekesz van minden szükséges alkatrész számára. Ezek pedig a következők: a vezérlő egység két villanófejjel (a kábelezés nem bontható, de nagyon vastag, robosztus, és mégis rugalmas: legalább fél méterre kinyújtható mindkettő), és a lenti képen is látható gyűrű szerű elem, amire a két fejecske felszerelhető.
Az egész rendszer lelke ez az aprócska darab műanyag. A vakufej tartó konzolok az oldalukon lévő gombok (mindkét oldalán van egy, egyszerre kell megnyomni) megnyomása után elmozgathatók az optikai tengely körül, ezzel ügyesen megadva a megvilágítás pontos irányát. Maga a gyűrű nem menetesen rögzíthető az objektívekre, hanem négy karmocska segítségével. Az összes Canon EF objektív, amivel ez a vaku kompatibilis, rendelkezik egy horonnyal az objektív elején, ahol ezek a fogak szorosan megkapaszkodhatnak. A fogakat a gyűrű tetején lévő nagyméretű szürke gombbal lehet visszahúzni le- illetve felszereléshez. A gyűrű elején található egy 58mm-es szűrőmenet is, ahová becsavarhatjuk szűrőinket, ha szükséges. A szűrőmenet külső felén található egy külső bajonett, ahová az MP-E objektívhez külön megvásárolható napellenző lehet feltenni, igaz, akkor nem használható a vaku, merthogy a napellenző betakar a fejek fényébe.
Nagyon hasznos lehet, hogy a vakufejeket tartó konzolokba bármilyen hagyományos vakupapuccsal rendelkező vaku becsúsztatható. Természetesen ilyenkor a vezérlését kábellel, vagy valamilyen kábel nélküli megoldással kell megoldani. A konzolok egyébként nem dönthetők, ezt a funkciót a fejek talpára helyezték a tervezők.
Rögzítés
A vaku rögzítése nagyon egyszerű. A vezérlő egységet a vakupapucsba csúsztatjuk, a gyűrűt a rászerelt fejekkel pedig felpattintjuk az objektíven lévő horonyba. Ilyen horonnyal a következő objektívek rendelkeznek: Canon EF 50/2.5 macro, Canon EF-S 60/2.8 USM macro, Canon MP-E 65, Canon EF 100/2.8 macro, Canon EF 100/2.8 USM macro. Ha ettől eltérő típusú objektívre szeretnénk használni a vakut, akkor bizony szükségünk lesz egy nagyon egyszerű adapter gyűrűre, ami a szűrőmenetbe csavarva létrehozza a rögzítéshez szükséges hornyot. Az én objektívemnek 72mm-es szűrőátmérője van, így a Canon 72C nevű adapterre volt szükségem. Íme az adapter:
Az adapter több elterjedt átmérőben is kapható, a legnagyobb 72mm-es. Látható, hogy az adapter kicsit kitakar az objektív széléből, de ez 1:1 leképzésnél nem probléma (APS-C szenzornál, Sigma 150/2.8 objektív esetén a végtelenben sem), ezeket a részeket amúgy sem használja ilyenkor az optika a kép leképzésére. Mivel felszerelt adapter mellett az objektív kupakja nem használható, így ajánlom egy 58mm-es kupak (ilyen illeszkedik bele) beszerzését. Ez már csak azért is praktikus, mivel ilyen kell a vakufejeket tartó gyűrűbe is.
Az adapter beszerzésével kapcsolatban elég vegyesek a tapasztalataim. Tudtam, hogy létezik ilyesmi, de nem tudtam cikkszámot mondani, és egyik szaküzlet sem tudott ebben segíteni. Aztán, miután az Interneten megtaláltam a szükséges cikkszámot, már nem volt gond. A Camera Kft. a Karácsony és Szilveszter közötti egy hétben beszerezte nekem.
Kezelés
A készülék kezelése hihetetlenül egyszerű. Bár igen sok hasznos, és talán kevésbé hasznos funkcióval el van látva, a gyakorlatban azonban a következők szerint célszerű eljárni kézből történő makró fotózáshoz:
Állítsuk a fényképezőgépet manuális (M) üzemmódba, a lehető leggyorsabb záridő, és a szükséges rekeszérték megadásával (nálam általában: f/13 és 1/200sec.).
Kapcsoljuk a vakut E-TTL (E-TTL II.) üzemmódba.
Állítsuk be az objektíven a kívánt leképzési arányt, majd helyezzük a fejeket az adódó távolságnak és témánknak megfelelő helyzetbe.
Állítsuk be a megvilágítás arányát a két fej között.
Előre-hátra mozgással fókuszáljunk.
Exponáljunk.
Ennyire egyszerű.
Ha az exponálás sikeres volt, a "Pilot" gomb és a főkapcsoló között lévő zöld visszajelző lámpácska kigyullad pár másodpercre. Ha az expozíció esetleg hibás, állítsunk a vaku expozíción a szükséges irányba. Ezt megtehetjük a gépvázon vagy a vakun is, de ha mindkettőn be van állítva valami, akkor a vaku beállítási fognak számítani.
Különösen az MP-E objektív esetén (vagy este) a fókuszálás is nehézségeket okozhat a jelentős fényveszteség miatt. Ilyenkor jöhet jól, hogy mindkét fejen található egy-egy kis lámpa, ami erős fénnyel világítja meg a témát, az élesség beállításának megkönnyítésére. A lámpák bekapcsolása történhet a "Lamp" gomb megnyomásával (ilyenkor exponálás előtt ki kell kapcsolni, így kézből használhatatlan), vagy amennyiben a kilencedik C.Fn.-t 1-re állítottuk, az exponáló gomb kétszeri gyors, félig történő lenyomásával (exponáláskor magától kialszik, de ismételt dupla kattintással kikapcsolható manuálisan is). Ez a második funkció nagyon hasznos, akár az éjszaka közepén is pontosan állíthatunk élességet, és még a szemünket sem kell elvenni a keresőtől!
A vaku (az MR-14 EX is!) "master"-ként üzemelhet a Canon vezeték nélküli E-TTL (E-TTL II.) vakuvezérlési rendszerében. Három csoportot tud vezérelni, A-t, B-t, és C-t. A bal fej az "A", a jobb fej pedig a "B" csoporthoz van rendelve, így ezek relatív fényerejének állítása a csoportjukba rendelt többi vaku fényerejére is kihat. Legpraktikusabb azonban a "C" csoportot használni további vaku(k) számára, aminek relatív fényereje szintén beállítható. Egy három (vagy akár több) fényforrásból álló megoldással már a legextrémebb helyzetek is megoldhatók.
A vaku négy darab ceruza elemmel (AA) vagy akkumulátorral üzemeltethető, de ráköthető a Canon külső vaku áramforrása is, a CP-E3.
A vaku természetesen szinkronizálható a második redőnyre ("bulb" állásban is), de akár a leggyorsabb záridőnkhöz is. Kilenc egyéni beállítással szabhatjuk testre a vaku működését, pontosan az igényeinkhez alakítva minden funkcióját. Minden úgy működik rajta, mint bármelyik komolyabb Canon EX vakun, így aki már használt ilyesmit, nem fogja elveszettnek érezni magát ezzel a vakuval sem.
Összefoglalva
Eddigi tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a Canon legdrágább, legspecifikusabb vakuja teljesen új perspektívákat nyitott. Képes vagyok kézből, állvány cipelése nélkül, ISO100-as érzékenység mellett nagy mélységélességű képeket készíteni. Kis gyakorlással nem probléma egy falon futó pókot lekapni, tűélesen. Persze a továbbiakban is velem lesz majd az állványom, hiszen a Napnál nincs szebb fényforrás, de mostantól már a gyorsan futó, repülő rovarok sem jelentenek problémát!
Csákvár, 2007.I.01.