Sigma 150/2.8 APO EX DG HSM macro
A makró fotózás egy különös műfaj. Különösen a rovaroké. Úgy szeretnénk közeli képeket készíteni, hogy közben minél távolabb vagyunk. Mert hát jó is az, ha a célpont nagyjából kitölti a képet, de túl közel mégsem mehetünk, mert akkor esetleg odébbáll a modellünk. Mit tehet az egyszeri fotós ilyen helyzetben? Igyekszik olyan makró objektívet vásárolni, aminek a fókuszhossza jó nagy, hogy kellően messze lehessen a fotózandó "vadtól", és persze gond nélkül tudja az 1:1 leképzést. Pár éve nagyon sokat használtam (filmre) a Canon 100/2.8 macro objektívet, az első, még USM nélküli verziót. Nagyon szerettem, mert hihetetlenül éles képe és nagyon masszív felépítése volt, de sok témához, különösen rovarok fotózásához, rövidnek találtam. Mivel mostanában APS-C méretű szenzoros DSLR gépeket használok, ezért a 100mm rögtön 160mm-re alakul, de persze ez mit sem változtat az objektív közelpontján, legfeljebb egy kicsivel jobban kitölti a téma a CMOS szenzort, mint a filmet. Milyen jó is lenne, ha ugyanezt a kvázi megnövekedett leképzést még távolabbról tudnám produkálni. Így és ezért akadt meg a szemem a Sigma új makró optikáján, a 150/2.8-ason, ami 38cm-es közelpontjával már kellő teret hagy célpontjaim becserkészéséhez.
Felépítés
Valahogy nagyobbra számítottam, még annak ellenére is, hogy a Sigma külön kiemelte, hogy ez egy különösen kompaktra sikerült objektív a fókuszhosszához képest. Nos, tényleg az. És bár sem nem túl nagy, se nem túl nehéz, mégis remekül van összerakva. Kotyogásnak, lötyögésnek nyoma sincs, az egész nagyon egyben van. Mint minden EX sorozatú Sigma-hoz, így ehhez is jár napellenző (bajonettes) és alaposan kipárnázott táska. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy a levehető állványtartó gyűrű mekkora előny. Ezen keresztül sokkal szilárdabban rögzíthetjük a gépet, mivel a rögzítési pont közelebb esik a tömegközépponthoz, mintha a váz aljánál történő megfogásnál. Természetesen sokkal egyszerűbb vertikális állásba "váltani" horizontálisból (és vissza), mintha a gép lenne rögzítve.
Külseje a szokásos EX-es. Zen felület, amin minden rögtön meglátszik (bár szépen letakarítható), arany gyűrű. Szerintem szép. De a kupak... az a @&# kupak!!! Miért? Miért nem képes a Sigma tervezni egy normális kupakot? Nőgyógyász legyen a talpán, aki felrakott napellenző mellet kezelni tudja.
AF
A Sigma HSM motorja ikertestvére (koppintása) a Canon USM megoldásának. Halk, gyors, és a manuális beavatkozás bármikor lehetséges. A gyorsaságot persze erősen idézőjelesen kell érteni, hiszen ez egy makró optika, így az AF motor különösen precíz, kis emelkedésű áttétellel mozgatja a belső lencsetagokat. Az elmúlt hónapok alatt én szinte kizárólag MF módban használtam, ami nagyon kényelmes a széles fókuszáló gyűrű segítségével. Az AF tartományt 3 tartományra limitálhatjuk (makró, normál, teljes), de mivel ez nem befolyásolja, nem akasztja meg a kézi fókuszálást, ezért ajánlott a "normál" tárgytávolságnak megfelelő állásban (0,5m-végtelen) hagyni, mivel AF-el úgyis csak ott érdemes használni.
Rajz
Valami egészen hihetetlen. Éles 1:1 leképzés mellet, és éles a végtelenben, éles teljes nyílásnál, és éles f/11-en is. Az életlen részek pedig egyenesen a legszebbek, amit eddig valaha láttam. Sajnos f/11-nél szűkebb rekesz mellett a képek kezdenek kissé lágyulni, de ez némi plusz élesítéssel orvosolható. A jelenség egyébként (sajnos) nem annyira az objektív, sokkal inkább az optika általános törvényeinek köszönhető. Sajnos az APS-C méretű "filmen" már f/11-nél is akkora a fényszóródás, ami óhatatlanul is lágyítja a képet. (Teljes 35mm-es formátumnál ez az érték valahol f/22-nél van.)
Nem vagyok valami nagy teszter, nem igazán szeretem a tesztábrákat. Fotózza őket az, akinek van rá ideje, kedve. Az élesség szemléltetésére álljon itt egyetlen kép pár. A falon sütkérező legyet kézből fotóztam, Canon EOS 10D vázzal, 1/60sec. záridővel f/4 rekesszel. A jobboldali kép 100%-os nagyítás, 12-es minőségű JPG (PS CS2). Szerintem magáért beszél...
Jó hír a panoráma képeket ragasztgató megszállottaknak, hogy ez az optika, legalábbis APS-C szenzoron, egyáltalán nem torzít, és a szélek egyáltalán nem sötétednek. Kromatikus aberrációnak, hála a jól sikerült APO kialakításnak, nyoma sincs.
Összefoglalás
Személyes véleményem szerint ez az optika könnyen hozzánőhet minden természetfotós gépvázához, kiváltva akár a sokkal nagyobb, sokkal drágább 70-200/2.8 zoomokat. Ha csak egy objektívem lehetne, ezt kérném. Mióta megvan, a képeim kb. 95%-a ezzel készül. Nem véletlenül...