Canon EOS 40D

Canon EOS 40D + Canon EF 24-105/4L IS USM

Tele van az internet tesztekkel, amelyek töviről hegyire bemutatják ennek a fényképezőgépnek minden tulajdonságát. Ahelyett, hogy leírnék még egyszer mindent, én inkább azokat a pontokat venném sorra, amik miatt úgy érzem, érdemes volt lecserélnem a jól bevált Canon EOS 400D gépemet. Mert hogy érdemes volt, ez kétségtelen. Általában azért veszek meg valamit, hogy általa nagyobb mozgásterem legyen, hogy egyre változatosabb és nehezebb helyzethez is alkalmazkodni tudjak. Ha így nézzük, akkor a 40D hatalmas előrelépés a 400D-hez képest.

Canon EOS 400D + Canon EF-S 10-22/3.5-4.5 USM és Canon EOS 40D + Canon EF 24-105/4L IS USM

 

Átgondoltabb felépítés

A 40D nagyobb, nehezebb, erősebb és jobb fogás esik rajta, mint a 400D vázon. A fenti képre nézve ebben nincs is semmi meglepő. Ami miatt sokkal jobban használható mint a kistestvére az mégsem a mérete, hanem a két vezérlőtárcsás felépítése, magyarán, hogy a hátlapján is van egy tárcsa, szemben a 400D gombjaival. Ez a tárcsa a Tv, Av, és P üzemmódokban az expozíció korrekciót vezérli, M módban az egyik expozíciós paramétert (rekesz vagy záridő), szabadon választható módon. Ilyen módon sokkal gyorsabban és kényelmesebben lehet mindent állítani, mint a 400D-n, ahol ezeket a funkciókat is az exponáló gomb előtt lévő tárcsa vezérli, ha közben nyomva tartunk egy gombot.

A hátuljára került még egy kis joystick szerű valami, ami nagyon praktikus a menükben való böngészéskor, élőkép üzemmódban, illetve a képek visszanézése közben.

 

Jobb kereső

Eltérően a 400D pentatükör rendszerétől a 40D-ben igazi, hagyományos pentaprizma van, ami sokkal tisztább, világosabb keresőképet eredményez. A kereső képe is lényegesen nagyobb, könnyebb vele komponálni, könnyebb észrevenni a finom részleteket. Végre valahára megjelent a keresőben az aktuális ISO érzékenység értéke is, ami nagy segítség nekem, aki gyakran hajlamos volt elfelejteni, hogy éppen milyen érzékenység is van beállítva.

Persze nem minden fenékig tejfel azért... Vagy a kereső képe túl nagy, vagy a szemkagyló gumija túl kicsi, ugyanis utóbbi betakarja a kép felső sarkait. Nem nagyon, de azért észre lehet venni. További hiba, hogy a mattüveg túlságosan szemcsés, és ezek a szemcsék jól látszanak a keresőben is. Ez engem meglehetősen zavar. A harmadik problémám, amit igazából fejlesztésnek szántak, az a túl erős fényű kijelzés a keresőben. Sötétben szinte teljesen elvakít, és nincs mód a fényerő csökkentésére.

A fókuszpontok jelölése viszont sokkal diszkrétebb, mint ahogyan a 400D-ben volt, kisebbek a jelölt cellák, így sokkal kevésbé zavaró.

 

C1-C2-C3

Üzemmód tárcsa részlete a Canon EOS 40D vázon

Nagyon-nagyon hasznos dolog az egyéni üzemmódok elmentésének lehetősége. A dolog úgy működik, hogy mindent (beleértve a C.Fn-eket is) beállítok úgy, ahogy az egy adott helyzetre a leginkább megfelelő, majd a menüben kiválasztom, hogy az adott konfigurációt melyik rekeszhez szeretném rendelni a három közül. Ennyi az egész, nagyon egyszerű. Ezzel a megoldással végre lehetőségem van a menü bogarászása nélkül aktiválni az előzetes tükörfelcsapást, majd gyorsan visszaváltani gyorstüzelésre, ha a célpontom beindul. Én úgy állítottam be, hogy a C1 az akció fotós üzemmód, főleg madarakhoz (Tv mód, 1/1250sec., autoISO, gyorstüzelés, követő AF), a C2 az állvány üzemmód (AV mód, f/8.0, ISO100, MLU, LiveView, egyszeres lövés, egyszeres AF), és az utolsót, a C3-at pedig az MP-E 65-höz optimalizáltam, vakus képekhez (M mód, f/11, 1/250sec., ISO100, egyszeres lövés, egyszeres AF). Nekem ez így nagyon kényelmes, hiszen ezeket a beállításokat használom a leggyakrabban, illetve ezek valamelyikéből könnyen eljuthatok a kívánt beállításig. Az egyetlen bajom a Cx módokkal az, hogy amikor a gép "elmegy aludni", automatikusan visszaáll az elmentett beállításokra. Ha mondjuk a madarász üzemmódban lecsökkentem a záridőt 1/800sec-re, majd nem birizgálom a gépet pár percig, akkor amikor legközelebb újra megnyomom az exponáló gombot, a záridő ismét 1/1250sec lesz. Bosszantó.

Az öregecske 5D-ben sajnos csak egy ilyen egyéni üzemmód van (C néven), ami érthető, hiszen abban a modellben próbálták ki, hogy miként fogadja majd ezt a piac. Amit nem értek viszont az az, hogy az új EOS 50D-be miért csak kettő került? Ez nagyon komoly visszalépés, sokat ront a gép használhatóságán.

 

autoISO

Az automatikus érzékenység állításnak semmi értelmét nem láttam addig, amíg el nem kezdtem cserkelve madarakat fényképezni, ahol sajnos nincs idő túl sokat állítgatni. Az EOS 40D-be került autoISO funkció (amit az ISO100 "előtt" találunk az érzékenység beállításakor) működése némiképp eltér az egyes üzemmódokban, véleményem szerint leginkább a Tv üzemmódban van értelme, mivel egyébként is ez az a mód, ahol az objektív "megtarthatóságára" helyezzük a hangsúlyt, és az autoISO pont ebben tud segíteni egy kicsit.

Tv módban, aktivált autoISO mellett az alapértelmezett érzékenység ISO400. Ez nekem nem gond, a madaras képeimet többnyire pont ezen az érzékenységen készítettem eddig is. Ahogy csökken a fény, és a gép már nem tudja tágabbra nyitni a rekeszt, úgy kezdi el emelni az érzékenységet 1/3FÉ-es lépésekben, egészen ISO800-ig. Ha pedig egyre több lesz a fény, és már nem lehet tovább szűkíteni a rekeszen, akkor akár ISO100-ig is csökkentheti azt. Ennyi az egész, semmi beállítási lehetőség nincs. Ha megnézem, hogy a Nikon ezt mennyivel okosabban oldotta meg, akkor bizony sárgulok az irigységtől, de hát ez van. A Canon-nak így sikerült.

 

Jobb zár

A zár és a tükör mozgató mechanikája is sokkal kiforrottabb, mint a kisebb gépeken, és ez már a hangján is hallatszik. Sokkal halkabban, simábban működik, aminek elsősorban az az oka, hogy a tükröt visszafelé is motor mozgatja és nem rugó, mint ahogy az a korábbi modellekben volt. A zár gyorsabb, mint a 400D zárja. A vaku szinkronideje 1/250sec, a leggyorsabb záridő 1/8000sec. Az előbbi hasznos lehet napfényes képek vakus derítésénél, utóbbi szerintem felesleges. Gondolom elsősorban a gyorsabb tükörmozgatásnak köszönhető, hogy az expozíció előtti késlekedés szinte megszűnt, és a kereső is sokkal rövidebb ideig sötét exponálás közben, mint ahogyan azt a 400D-n megszoktam. Akciófotóknál ezek a kis különbségek nagyon sokat jelenthetnek.

Ami a legmegdöbbentőbb, az a sorozatfelvétel sebessége. Sosem volt még ilyen gyors gépvázam, még anno az EOS-1 vázam PB-E1 boosterrel is lassabb volt. Ha a gyorsabbik sorozatfelvételre van állítva (kb. 6.5 kép/másodperc), akkor szinte képtelenség 1 képet készíteni. Mire észbe kapok már elkészült kettő vagy három. Szerencsére lehet lassabb, kb. 3 kép/másodperces sebességre "fojtani" a vázat, ami a legtöbb általános témához elegendő.

 

Tisztább képek magas érzékenységen

Bár a 400D és a 40D legjobb tudomásom szerint ugyan azt a típusú CMOS szenzort használja, a 40D mégis sokkal tisztább képeket ad, már RAW formátumban is. Hogy ezt a fejlesztett kiolvasó áramkörökkel, vagy a DigicIII processzorral érték-e el, azt nem tudom, de nem is igen számít. Jobb, ez a lényeg.

   

ISO1600-as érzékenységen készült felvétel 100%-os részlete, bal oldalon a 400D, jobb oldalon a 40D

A fenti képek egyenesen RAW-ból lettek konvertálva, utólagos zajszűrés nélkül. Látható, hogy a 40D mennyivel tisztább az árnyékos részeken, valamint hogy a jól megvilágított területeken kicsit szaturáltabb és részletgazdagabb. Most jön a meglepetés:

40D géppel ISO3200-as érzékenységen készült felvétel 100%-os részlete

A 40D ISO3200-on is alig zajosabb, mint a 400D ISO1600-on. Szerintem ez nagyon nagy dolog.

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy ha már egyszer az alsóbb tartományokban lehetséges 1/3FÉ lépésenként változtatni az érzékenységet, akkor ezt megoldhatták volna ISO1600 és ISO3200 között is. Sajnos ugyanis az ISO1600 után egyből a "H" jön, ami ISO3200-at jelent. Azt már meg sem említem, hogy ez a "H" elnevezés milyen értelmetlen... Szerencsére az EXIF adatokba normálisan kerül be az érzékenység.

 

LiveView

A LiveView, azaz a hátsó LCD keresőként való használata a leginkább félreértett funkciók egyike manapság a DSLR fényképezőgépeken. Túlságosan el nem ítélhető módon mindenkinek a kiskompaktok ugranak be, pontosabban az, hogy mostantól a DSLR gépekkel is úgy kellene fényképeznünk. Kinyújtott kézzel. Természetesen lehetnek szituációk, amikor ez tényleg praktikus tud lenni (pl.: koncerten, fejünk fölé emelt géppel), de alapvetően a LiveView nem ezt a célt szolgálja. Az igazi célja kettős. Egyrészt 100%-os keresőképet biztosít azokon a gépeken is, amiknek az optikai keresője nem ad 100%-os képet (mint amilyen például az EOS 40D is), így végre nem csak a véletlenen múlik, hogy mi kerül a képeink szélére. Másrészt nagyon precíz manuális fókuszálást tesz lehetővé úgy, hogy a fókusz terület gyakorlatilag bárhol lehet a képen. Különösen hasznos ez az f/2.8-nál fényerősebb optikáknál, amiket a jellemzően sötétebb objektívekre optimalizált modern mattüvegeken (a keresőn át) nem is lehet pontosan fókuszálni.

Makró és nagytelés fotózásnál a LiveView használata (amit, ha engedélyezve van, a "SET" gombbal lehet aktiválni) kiválthatja az előzetes tükörfelcsapás funkciót is, hiszen pontosan ezt csinálja: felcsapja a tükröt jóval az exponálás előtt.

A LiveView gyakori használatának egyetlen káros következménye lehet, ez pedig a zár és a tükör mechanikájának idő előtt elhasználódása, ugyanis egy élőképes exponálás két teljes kör a zárnak és a tükörnek.

Az EOS 40D csak a hagyományos módon tud fókuszálni, a CMOS szenzort használva nem, így fókuszáláshoz ki kell lépnie a LiveView üzemmódból egy pillanatra. Persze ha megvan a cél, akkor az élőkép visszatér.

 

Nagyobb dinamika

A rögzíthető fényesség terjedelem, az un. dinamika, érezhetően nőtt az EOS 400D-hez képest, különösen a csúcsfények környékén ad több részletet. Megjelent továbbá egy új beállítási lehetőség, a Highlight tone priority, ami JPG képek készítésénél még tovább növeli a dinamikát úgy, hogy a felső tartományokban kicsit laposabb és jobban elnyúló görbét használ a konverzió során. Ez a funkció ISO200 és ISO1600 között használható, és ha be van kapcsolva, az érzékenység két utolsó nullája helyett kis "o" betű jelenik meg, valahogy így: ISO2oo. Ügyes dolog, JPG képeknél érdemes bekapcsolva hagyni, viszont RAW formátumban nincs hatása.

 

Ajánlás

Most, hogy a Canon bejelentette az EOS 50D-t, a 40D ára nagyot esett, alig kerül többe, mint a szintén új EOS 450D. Korábban úgy voltam vele, hogy majd mindig megveszem az épp bejelentett legújabb xxxD vázat, így mindig naprakész leszek. Az EOS 400D esetében így is tettem, az első hazai darabok egyike volt az enyém 2006. decemberében. Mostanra rájöttem, hogy mind anyagilag (a 40D-t olcsóbban vettem, mint a 400D-t!), mind minőség dolgában sokkal jobban járok, ha az épp kifutó xxD vázat veszem meg abban a pillanatban, amikor bejelentik az utódját. Ugyan így sosem lesz igazán friss vázam, viszont olcsón kapok jó minőséget. Ajánlom ezt a módszert mindenkinek, aki nem akar túl sokat költeni, de mégis minőségre vágyik.

Ez a kategória, a "két számjegyesek" családja, ugyanis sokkal használhatóbb, mint a kistestvéreik. A jobb felépítés, az ügyesebb kezelőszervek, a pentaprizmás kereső és a gyorsabb zár olyan rugalmasságot adnak, amivel sokkal szélsőségesebb helyzetekben is "képben maradhatunk", mint a három számjegyes vázakkal. Arról nem is beszélve, hogy élvezet kézbe venni: határozottan fényképezőgép érzetét kelti.

Bátran ajánlom hát ezt a típust mindazoknak, akiknek fontos a gyors kezelhetőség és az erős felépítés. A kis szenzor és a gyors soroztfelvételi lehetőség kimondottan alkalmassá teszi a vadvilág megörökítésére, illetve sportesemények dokumentálására. Bár kb. háromszor ennyiért ott van a Canon EOS 1D mrk.III, ami ugyan még gyorsabb, de azzal a géppel elveszítjük a nagylátószög tartományt, ugyanis az EF-S objektívekkel már nem kompatibilis, viszont a szenzora még nem teljes méretű (1.3-as szorzó). Vehetnénk helyette 50D-t, ami ugyan tartalmaz pár kisebb fejlesztés, de lényegében megegyezik a 40D-vel. Az egyetlen igazi különbség köztük az az, hogy az 50D-ben egy sokkal nagyobb lineáris felbontású szenzor található. Elnézve az első tesztképeket úgy tűnik számomra, hogy ezt a szenzort már nem tudják kiszolgálni a legjobb objektívek sem. Viszont nagyobbak a file-ok, jóval nagyobbak, ami sajnos összenyomja a kártyáimat, és lelassítja az utómunkát. Mindezt a nagy semmiért cserébe. Hát ezért (is) nem vettem 50D-t.

Pro:

Contra:

 

 

Csákvár, 2008.IX.14.

 

-VISSZA AZ IROMÁNYAIMHOZ-