Canon EF-S 10-22/3.5-4.5 USM

Nem túl sok választásunk van, ha APS-C szenzoros digitális géppel szeretnénk nagy látószögű képeket készíteni. A jelenleg kapható verziók közül (Tokina 12-24, Sigma 12-24, Sigma 10-20, Canon 10-22) a Canon rendelkezik a legnagyobb látószöggel, legnagyobb átfogással, és még a fényereje is egészen elfogadható. Ez a teszt ennek az objektívnek az optikai teljesítményét mutatja be.

Felépítés

Az objektív felépítésére nem lehet panasz. Minősége a nem "L" jelzésű fix optikák (pl.: EF 20/2.8 USM, EF 85/1.8 USM) és az "L" jelzésű zoomok közé esik. A fókuszálás belső lencsetaggal történik, a zoomolás nem (de a tubus hossza mégsem változik, mivel az első lencsetag a tubus első részében mozog), a frontlencse természetesen nem forog. Bár a tubus műanyag, mégis nagyon masszív hatást kelt. A felülete enyhén rücskösített, leginkább a fekete "L" optikákra hasonlít. Az AF motor természetesen szupergyors és hangtalan USM, így a kézi rásegítés AF módban is lehetséges. Az objektív EF-S bajonettel rendelkezik, így csak APS-C szenzoros gépekre csatlakoztatható.

A napellenző sajnos nem tartozéka a csomagnak, pedig ennyi pénzért talán beletehetnék... Bár a frontlencse a hatalmas látószög ellenére viszonylag lapos, a napellenző azért mégiscsak kötelező tartozék.

Optikai felépítés

Bár nincs rajta piros gyűrű, a felépítése gyakorlatilag megegyezik az EF 17-40/4L USM objektívével. Három aszferikus, és egy szuper UD lencsét tartalmaz.

Optikai teljesítmény

Elég macerás dolog zoom objektívek tesztelni, rengeteg kép kell hozzá... Én három fókuszhosszon teszteltem, 10, 17, és 22 mm-en, teljes nyílástól teljes blendényi lépésekkel f/16-ig. Minden felvételnél 100%-os részt vágtam ki a kép széléből és a közepéből. A felvételek állványról készültek, távkioldóval, bekapcsolt MLU mellett, RAW módban. Utólagos feldolgozás nem történt, csupán a fehéregyensúlyt állítottam be.

10mm

f/3.5:       

f/4.0:       

f/5.6:       

f/8.0:       

f/11:        

f/16:        

A kép közepe enyhén lágy 10mm-en, de f/5.6-ig lerekeszelve szépen kiélesedik, majd a fényszóródás miatt  f/11-től ismét lágyulni kezd. A kép szélei nem igazán élesek, de f/8 és f/11 rekeszeken teljesen használható minőségűek.

17mm

f/4.0:       

f/5.6:       

f/8.0:       

f/11:        

f/16:        

Az eredmény 17mm-en is hasonló, mint amit az előzőekben tapasztaltunk. A kép közepén az élesség f/5.6-nál meg tökéletes, míg a képszeleken csak f/11-nél. A képszélek élessége 17mm-en érezhetően erősebb, mint a legrövidebb állásban volt.

22mm

f/4.5:       

f/5.6:       

f/8.0:       

f/11:        

f/16:        

Az élesség 22mm-en is f/8 és f/11 környékén éri el maximumát, a kép közepe talán egy kicsivel lágyabb, mint a szélesebb látószögű állásokban.

Ha figyelembe vesszük, hogy ez egy szuper-nagylátószögű zoom, és ilyen mércével is mérjük, akkor ezt az objektívet igen jónak kell minősíteni. A minden esetben szinte elengedhetetlen utólagos élesítéssel igazán gyönyörű eredményt lehet elérni vele akár teljes nyíláson is, de, nem túl meglepő módon, optikai teljesítményének csúcsát f/8 környékén éri el.

A képek kontrasztosak, színhelyesek, szépen szaturáltak, összességében nagyon mutatósak. Némi torzítása van ugyan (10mm-en hordósít, 22mm-en párnásít), de ez szinte elhanyagolható. A képszéleken látható kromatikus aberráció pedig a Photoshop-ban jól javítható.  A sarkok sötétedése csupán teljes nyíláson látható, de ott sem zavaró. Talán a viszonylag lapos frontlencse miatt, de az objektív nagyon jól bírja az ellenfényt, becsillanásra nem igazán hajlamos.

Több nemzetközi fórumon is olvasható, hogy ez az optika eléri az "L" minőséget. Hogy ez mennyire igaz azt nem tudom, sosem használtam egyik Canon nagylátószögű zoomot sem full frame vázon, de a teszteket elnézve talán elmondható, hogy a 17-35/2.8L USM semmivel sem teljesített jobban. Ha állványról, legalább f/5.6-ra lerekeszelve használjuk, és nem sajnáljuk az időt némi utómunkára, akkor ez az optika teljesen alkalmas kimagasló minőségű képek készítésére, amelyekből akár A3-as nyomtatások is készíthetők.

Ár

Az objektív egyetlen hibája az igen magas ára. Könnyebb is gyártani, mint 17-40/4L-t, kevesebb anyag is kell hozzá, se napellenzőt, se tokot nem kapunk, mégis drágább annál. Persze a konkurens termékek sem olcsók, és a teszteket elnézve tényleg ez a típus a leghasználhatóbb. (Nekem csupán a Tokina 12-24/4 volt egy-két hónapig, annál tényleg lényegesen jobb képeket készít.)

Összefoglalva

Nem tökéletes, és nem is olcsó. Az őszinte véleményem az, hogy: "jobb híján maximálisan ajánlott". Megtartom, örülök neki.