10D vs. 350D vs. 400D

2006 elején 3 hónapig használtam egy EOS350D vázat, majd szinte a megjelenés pillanatától egy EOS400D-t. A két gép közti időszakban egy EOS10D vázam volt, amit természetesen használtan szereztem be. A következő pár sorban szeretném röviden összefoglalni a fenti vázakkal kapcsolatos észrevételeimet, külön kihangsúlyozva a köztük lévő különbségeket.

Fontos rögtön az elején tisztázni, hogy a három gép három különböző piaci szegmenst hivatott kiszolgálni. A 10D a közepesen eleresztett igényes amatőröknek készült, esetleg professzionális felhasználók másodgépének. A 350D egy kimondottan árérzékeny réteg számára készült belépőszintű kamera. A 400D viszont egy új kategória, hiszen képességeiben, funkciójiban meghaladja a kibocsájtásakor kapható középkategóriás vázat a 30D-t. Elsősorban az árérzékeny, de a technikai újdonságokra fogékony amatőröknek lett kifejlesztve.

A számok magukért beszélnek, bár azt jó tudni, hogy érdemi különbség csak a 10D és a 400D között figyelhető meg. 2 MPx különbség viszont nem oszt, nem szoroz. A több persze többnyire jobb is, de nem árt megjegyezni, hogy a 400D szenzorának felbontása meghaladja a legtöbb jelenleg kapható optika feloldó képességét. És főleg meghaladja a hozzá adott (egyébként nem is annyira rossz) kit objektívét. Kicsit úgy érzem, hogy ezt a 10 MPx-es felbontást nem annyira a fotósok, mint inkább a kereskedők érdekében alakították ki. Az mindenesetre tény, hogy feltehetőleg nagyon kevesen fognak majd valóban részletgazdagabb képeket készíteni ezzel a géppel, mint mondjuk az elődeivel, hiszen nem futja jobb objektívre (ismétlem, ez egy árérzékeny réteg számára készült termék). Az elemi pixelek mérete kb. 5,7 mikron, ami egy fullframe szenzor esetében kb. 22 MPx-es felbontás eredményezne... Komoly, nem?

Kézbevéve őket a különbség jobban érezhető, mint bármely más területen, és aki a fotózásból él, annak ez bizony igenis komoly szempont. A 10D a legnagyobb, legnehezebb, legerősebb konstrukció, és ez természetesen igaz az utódaira is. A háza javarészt magnézium ötvözetből áll, ami könnyű de erős anyag. Könnyű, de azért mégiscsak nehezebb, mint a másik kettő szinte teljesen egymorma műanyag háza. A súly néha előny is tud lenni, jobban kiegyensúlyozza a nagyobb objektíveket, és nagyobb tehetetlensége okán nehezebben rezdül be a tükör vagy akár a kéz rezgésének hatására. A 400D fogása kicsit javult a 350D-hez képest, mivel végre tapadást segítőgumival látták el a markolat egy részét. Fontos lehet, hogy a két kicsi azonos vertikális markolatot használ, a BG-E3-at.

Kezelőszervek dolgában is a 10D (és egyeneságú leszármazottai) viszi a pálmát. A két tárcsás kezelés leírhatatlanul gyorsabb, mint az egytárcsa plusz négyirányú gombok használata. Akinek volt valaha filmes EOS váza, az tudja miről beszélek. A 10D és a 350D szines LCD kijelző szinte azonos, 1,5" méretű, kicsi, de szép kontrasztos. A 400D kijelző viszont jóval nagyobb, 2,5", de valahogy kevésbé tűnik kontrasztosnak, mint az elődei. A nagy méret miatt viszont végre lehet RGB hisztogramot használni, ami hatalmas előny. A nagy kijelző viszont elvette a helyet a 350D kis mono LCD kijelzőjétől, így ezt a funkciót is a szines vette át. 2 in 1. Első furcsa volt, aztán ráállt a szemem. Az adatok nagyok, könnyen leolvashatóak, és igen, a hír igaz, végre folyamatosan látszik a beállított ISO érték is. Újabb piros pont a 400D-nek.

Bár az automatikus élességállítás mindhárom modellben szépen és megbízhatóan működik (állítólag bizonyos 10D példányok erősen elé fókuszálnak), itt a 400D a nyerő. 9 pontos AF rendszere közvetlenül a 30D-ből származik, és most végre a pontosságát is megtartották, így 2.8-as fényerejű optikákra optimalizálták (a 350D-t 5.6-osokra). Gyors, pontos, jól működik. Csak azt tudnám, hogy miért állt le a Canon a szemvezérelt AF-ről? Néha elég macerás, és időtrabló kézzel kiválasztani... AF segédfényt a beépített vaku, vagy a külső vaku erre szolgáló "lámpája" szolgáltathat... A beépített vakus AF segédfényt célszerű kikapcsolni. Elég idegesítő... Sajnos a két kisebb gép keresője pentatükör rendszerű, ami kisebb, távolabbi, és sötétebb képet ad, mint a 10D pemtaprizmája, ami viszont drága és nehéz.

Nagyon fontos különbség, hogy a 10D nem kezel EF-S objektíveket. Egyszerűen nem fér el az EF-S csatlakozós objektív vége a házban. Persze le lehet fűrészelni, de akkor meg ugrik a garancia az objektívről.

Mióta látezik digitális tükörreflexes fényképezőgép azóta probléma a szenzor porosodása, amire a klasszikus megoldás a szenzor időszakonkénti manuális portalanítása (volt). Napjainkban két megoldás is létezik erre a problémára, egyrész el lehet zárni aaz egész érintett teret egy a tükör előtt lévő optikai elemmel (Sigma SD-14), másrészt időnként meg lehet rezgetni a szenzort, vagy a szenzor előtti szűrőt, hogy arról lehulljanak a kis porszemek. Na, ez utóbbi megoldás került bele végre a 400D vázba, elsőként a Canon kínálatában. Bár első fecske, de működik. Ráadásul egy újabb fegyverünk is van már a porral vívott ádáz csatában: a 400D képes eltárolni a szenzoron lévő porszemek elhelyezkedését (egy külön erre szolgáló expozíció alkalmával), amit aztán csatol minden RAW file-hoz. A RAW konverzió alkalmával ezen adatok segítségével a porszemek okozta pöttyök automatkisan eltüntethetők. Úgy tűnik tehát, hogy a porral szemben a 400D szerepel jobban.

Bár úgy űnik, hogy az ISO érték megjelenítése végre megoldódott, egy "apróság" még hibádzik. Nem igaz, hogy a Canon-nál senki nincs aki használná az MLU-t (késleltetett expozíció, előzetes tükörfelcsapással). Ennek aktiválásához mindegyik váznál aktiválni kell a vonatkozó Custom function-t, majd a Drive módot átállítani önkioldóra. Ez így nagyon körülményes, és bizony sokszor ezen múlik egy jó kép elkészülte. Miért nem lehet ennek a funkciónak az aktiválására használni a Direct Print gombot, aminek fotózás közben semmi haszna? Vagy miért nem lehet úgy megoldani, ahogyan az az analóg korszakban volt? Ha aktiválva van az MLU a Custom function-ben, akkor van önkioldó választása esetén MLUs expo van, há meg egyszeres vagy sorozatfelvétel van beállítva, akkor hagyományos. Olyan bonyolult dolog ez? A szemvezérelt AF pont kiválasztás mellett ez egy másik olyan pont, ahol a Canon hatalmasat lépett visszafelé, és még csak jele sincs, hogy ezen változtatni szeretnének.

Hát ennyi. Azt hiszem, nem igazán létezik rossz megoldás, de az biztos, hogy a nagyobb felbontású szenzor (ha ki tudja használni), a porlerezgető szűrő, és az RGB hisztorgam nagy előrelépés a 400D-ben a 350D-hez képest, és akkor még nem is említettem a fejlettebb AF rendszert. Az EOS 400D mindenképpen jó vétel, ajánlott mindenkinek, akinek belefér a konyhapénzbe...