Canon EF 24-105/4L IS USM
Meglehetősen nagy elvárásokkal vettem kezembe a Canon egyik legtöbbet dicsért alap zoomját. Annyi pozitív véleményt lehet róla olvasni, mint égen a csillag, és a specifikációja tényleg nagyon tetszetős. Nagy zoom átfogás, fix fényerő, harmadik generációs optikai képstabilizátor, időjárásálló tömítések, gyűrűs USM motor, ráadásul mindez viszonylag kicsi és könnyű kivitelben... A nagy kérdés csak, hogy ez a sok jó, vajon nem túl sok-e? Hozza-e ez az optika azt a szintet, amit elvárnánk tőle? Vagy esetleg a Canon annyi mindent próbált beletenni ebbe a csomagba, hogy az már a minőség rovására ment? Hát lássuk...
Felépítés
Első ránézésre az objektív tipikus "L" zoom. Nagy, masszív és szép. Semmi hivalkodó nincs rajta, egyedül a szokásos vékonyka piros gyűrű hirdeti, hogy komoly darabbal van dolgunk. A tubus nagyobbik része fém, de található benne azért műanyag is. Műanyagból van például a zoomolás közben előbújó tubusrész, és a belső elemek egy része is. Az alacsony súlynak ára van... Hogy a súlycsökkentés miatt, vagy egyéb okokból, azt nem tudom eldönteni, de kézbe véve és használva valahogy nem tökéletes. Nagyon jó, csak valahogy mindig az az érzésem támad, hogy lehetne ez azért még jobb is.
Mindkét gyűrű szépen jár. A kapcsolók (AF/MF és IS ON/OFF) viszonylag nagyok, bár kicsit szorosak, de így legalább kisebb eséllyel kapcsolódnak át véletlenül. Felhelyezett napellenzővel, ami természetesen tartozék, ha pontosan lefelé irányítjuk a objektív frontját, akkor bizony elindul kifelé. Napellenző nélkül nem, tehát úgy látszik, hogy ezt a rettentő extra tömeget már nem bírja el. Mi lenne, ha még szűrőt is használnék rajta? Kicsit kiábrándító.
Optikai minőség - Sarkok sötétedése
Amiért a legtöbb kritika éri ezt az objektívet, az a képszélek erőteljes sötétedése. Ezt szinte mindegyik teszt megemlíti. Ezek a tesztek viszont full frame (teljes méretű, 24x36mm) szenzoros gépekkel készültek, amivel én (még) sajnos nem rendelkezem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a jelenség van-e annyira erős, hogy még APS-C méretű szenzoron is meglátszik. Nos, szerencsére nincs. A következő 3 kép 24, 50 és 105mm-es állásban mutatja a sarkok sötétedését, pontosabban annak hiányát, teljesen nyitott rekesznél. (A felvételek a monitoromról készültek, végtelen állásban, hosszú expozíciós idővel, kézből, IS nélkül.)
24mm:
50mm:
105mm:
Optikai minőség - Kromatikus aberráció
Gyakori, de igen könnyen javítható hiba, ami a különböző hullámhosszú (színű) fénysugarak enyhén eltérő fénytörési indexéből fakad. Meglehetősen gyakori jelenség, a legjobb fix fókuszhosszú optikákat leszámítva szinte minden objektíven megfigyelhető. A következő 3 kép 100% képkivágás az extrém sarkokból. A beállított rekesz f/5.6 volt mindhárom esetben, de ez nem igazán fontos, ugyanis a lerekeszelésnek nincs igazán hatása erre az optikai hibára.
24mm:
50mm:
105mm:
Jól látható, hogy 24mm-en megfigyelhető némi elcsúszás, de a későbbiekben ez a hiba eltűnik (kb. 35mm-nél). A 24mm-es állásban készült képek igen egyszerűen kijavíthatók az Adobe CameraRAW konverterrel, ha a cián-vörös csúszkát -16-os értékre állítjuk. (A fenti képek az élesség megállapítására nem alkalmasak, fújt a szél.)
Optikai minőség - Becsillanás
Sajnos ezen a téren nem nyújt túl sokat ez az objektív. Pedig a nyolc elemből álló blende egészen tűrhető, nyolc sugarú csillaggá varázsolja a fényforrásokat (például a Napot), ami jól jönne tájképeknél. Csak hát, ennek az effektnek az eléréséhez bizony benne kell lennie a Napnak a képben, akkor pedig mindig becsillan. Mindig. Erősen és csúnyán. A kezdeti 24-105 példányok a Canon szerint néhány speciális esetben hajlamosak voltak a becsillanásra, de ezt már korrigálták. Az enyém a már korrigált széria tagja. Ki-ki döntse el maga, hogy ez mennyire "javított", vagy inkább, hogy mennyire jó. Szerintem nem az.
Folyt.köv. hamarosan!
Csákvár, 2008.III.21.