Canon EF 70-200/4L USM

 

Az egyik legklasszikusabb zoom tartomány a kisformátumú fotózás világában a 70-200mm. Van is erre a tartományra a Canon-nak négy különféle megoldása. Kettő f/2.8-as fényerővel, kettő f/4-el, kettő képstabilizátorral és kettő nélküle, kettő állványgyűrűvel, kettő nélküle. Nekem most a négyes fogat legkisebb, legolcsóbb tagját volt szerencsém kipróbálni, név szerint a Canon EF 70-200/4L USM objektívet. Nagyon megszerettem, nagyon tetszett. Ha valakinek csak ennyi pénze van erre a tartományra, az ne is olvasson tovább, vegye meg azonnal. Jobbat nem kap a pénzéért.

 

Felépítés

Canon EF 70-200/4L USM (az állványgyűrű nem tartozéka az optikának!)

A felépítése messze meghaladja az amatőr telezoomok minőségét, végül is ez egy "L". Masszív fém tubus, széles gyűrűk, recézett rész a könnyű fel- és leszereléshez, akár kesztyűben is. Ahogy kell. Pár apróbb hibája azért akad, sajnos. A legnagyobb, hogy nem jár hozzá állványgyűrű. Egy nem képstabilizált, nem pehelysúlyú, nem túl fényerős objektívhez kapnunk kellene állványgyűrűt, ugyanis sokat fogjuk állványon használni. Lényegesen apróbb hiba a 67mm-es szűrőmenet, ami ugyan fontos a kis méret miatt, de teljesen szokatlan. A Canon az f/4-es "L" sorában is 77mm-es szűrőméretet használ mindenhol, kivéve ennél a típusnál. Persze ez tényleg nem komoly hiba, teleobjektívet nem nagyon szokás szűrőzni, ha valaki meg megszállottan védi objektívjei frontlencséit, az úgyis vesz minden darabra egyet, így a szokatlan méret itt nem probléma.

Canon EF 70-200/4L USM (az állványgyűrű nem tartozéka az optikának!) és Canon EF 24-105/4L IS USM

A színe az sajnos fehér. Sajnos, mivel nagyon feltűnő így, süt róla, hogy drága, pedig nem is... és itt a lényeg. A Canon a fehért színt marketing okokból használja a nagyteléinél, így minden sportközvetítésnél jól látható, hogy a sportfotósok zöme Canon-t használ. A hivatalos magyarázat persze nem ez, hanem az, hogy így kevesebb hőt nyel el az objektív a napsütésben. Ez még akár igaz is lehet, de akkor vajon a Canon EF 180/3.5L, ami pont akkora, mint a Canon EF 70-200/2.8L USM (és jóval nagyobb mint a most bemutatandó típus) miért nem fehér? Csak nem azért, mert azt sosem használják nagy rendezvényeken? Persze mostani objektívünk sem a rendezvényfotósok kedvence. Akkor meg miért fehér? Egyszerű. Sajnos a Canon így igyekszik sok eladni belőle, azt hiszi (nem tudom, hogy jogosan-e), hogy annak a rétegnek, aki ezt a típust veszi, fontosabb a profizmus és a minőség látszata, mint a tényleges használhatóság (a rejtőzködő fekete szín, esetünkben).

Canon EF 70-200/4L USM

Az autófókusz napfényben gyors, rosszabb fényviszonyok között kicsit bizonytalankodik. A motor, bár gyűrűs USM, kicsit hangos. A tárgytávolság limitálható a fenti képen látható kapcsolóval, a szűkebb tartomány kicsivel gyorsabb működést eredményez, különösen kedvezőtlenebb körülmények között. Amint az látszik is, és ahogyan el is várható egy "L" optikától, van tárgytávolság ablak, és az infravörös tartományban érvényes tárgytávolságok is jelölve vannak. Külön kiemelném, hogy 200mm-en nincs eltérés, ennek még később jelentősége lesz!

Sem zoomoláskor, sem fókuszáláskor nem forog a az objektív eleje. Az objektív hossza sem változik, de ezt a tubus, és nem az optikai felépítés ügyes tervezésével érték el a mérnökök, ugyanis

A napellenző (gyári tartozék) és a frontlencse kupakja Canon-os módon pocsék.

 

Élesség a kép közepén

A következő képeken 100%-os nagyításokat láthatunk a teljes kocka közepéről. A képek állványról készültek, tükörfelcsapással, elektromos távkioldóval, ISO100 érzékenységen. A bal oldali oszlop teljes nyíláson, míg a jobboldali f/8-as rekeszen mutatja az objektív rajzolatát.

70mm:        

135mm:       

200mm:       

Ahogyan az látszik is, az objektív gyenge pontja a fókuszhossz tartomány alsó része. Itt sajnos nem túl éles, sem lerekeszelve, sem teljes nyíláson. A további tartományokban jól szerepelt, f/8-on a diffrakció kicsit ront az élességen, de ez helyes utómunkával könnyedén kezelhető.

 

Élesség a sarkokban, APS-C szenzoron

Ez az, amit egy EF bajonettes (tehát 24x36mm-es képkockára tervezett) objektívnél nem nagyon van értelme bemutatni, különösen, ha az az objektív egy tele. Sajnos itt nem ez a helyzet, a kép sarkai, és kisebb, de érezhető mértékben a szélei is meglehetősen lágyak, minden fókuszhossznál. A következőkben csak 200mm-en mutatom be a jelenséget, a fenti két rekeszen.

200mm:       

Sajnos ez nem túl éles, és bár javul egy kicsit f/8 rekeszen (a tükröződő faágak nem számítanak, azok csupán a nagyobb mélységélesség miatt tűnnek jóval élesebbnek, az ablakkeretet kell nézni), de sajnos közel sem eleget. A legnagyobb baj az, hogy ez még csak egy APS-C szenzoros gépen volt (EOS 400D), a teljes képkocka sarkai nyílván még életlenebbek. Nem szabad megfeledkezni persze arról sem, hogy a jelenlegi (2008.VIII.) legolcsóbb teljes képkockás DSLR váznak, az EOS 5D-nek sokkal kisebb a lineáris felbontása, mint az EOS 400D-nek, így a két hatás (a képszélek erőteljesebb életlenedése, és a kisebb lineáris felbontás) feltehetőleg nagyjából kioltja egymást. Hasonló lehet a helyzet az APS-H szenzoros EOS 1DmrkIII. esetében is. Nagyobb felbontású teljes képkockás vázakon, mint amilyen jelenleg az EOS 1DsmrkIII. nem igazán teljesíthet jól.

Az élesség (a képzajjal egyetemben) talán a leginkább túlértékelt paramétere egy objektívnek. Egy kép lehet első osztályú, még ha életlen is, vagy lehet csapnivalóan rossz, még ha tökéletesen éles is. Az élesség messze nem a legfontosabb, sőt, sok esetben jól jön, ha a kép enyhén életlenedik a szélek felé, mivel így jobban kiemeli a témát.

 

Napcsillag és ellenfény

Mint a legtöbb "L" telezoomban, ebben az objektívben is egy 8 elemből álló blende van, így az objektív 8 ágú csillagot rajzol a pontszerű fényforrásokból. Továbbra sem értem, hogy a Canon miért nem képes eggyel több, kilenc elemes blendét tenni a jobb minőségű objektívjeibe, hiszen a 18 ágú csillag sokkal szebb! Az ellenfényben készült képek élesek és kontrasztosak, néha viszont nagyon csúnyán szellemképesedik. Érdekes, hogy nem mindig, csak néha. A követező két kép egy jó és egy rossz példát mutat.

   

Az első kép 70mm-en, a második 200mm-en készült, de ennek itt most nincs jelentősége, a becsillanás (legalább is ennél az objektívnél) nem függ a fókuszhossztól. Persze hosszabb fókuszhossz mellett nagyobbak a becsillanások, viszont rövidebb állásban több van belőlük. A jó hír viszont az, hogy amennyiben a képet visszanézve becsillanást tapasztalunk, menjünk pár lépést valamelyik irányba, és a következő kép már feltehetőleg jó lesz.

 

Másodlagos kromatikus aberráció

Az objektív nagyon jól korrigált erre a hibára, inkább csak a rövidebb vége felé látható némi elszíneződés az erős kontrasztú részeknél. A következő két kép 200%-os nagyítás a sarkokból, a bal 70mm-en, a jobb 200mm-en készült.

   

Ez az eredmény már az infravörös nyersanyaghoz szükséges tárgytávolság jelöléseinél is sejthető volt, mivel abból is kiderült, hogy 200mm-es állásban az objektív a teljes spektrumban jól (egy helyre) fókuszál. (Ez a két kép egyben egy újabb példa a sarkok életlenségére, teljes nyíláson. Ezekre a pontokra állítottam élességet.)

 

Háttér elmosása

Szép, természetes, lágy. Természetesen nem annyira szép, mint egy jóval fényerősebb fixnek, de azért nagyon is kellemes. Akinek a portrézás a fő profilja, az úgysem ezt a típust veszi, minden másra pedig szinte tökéletes.

125mm:   

Állványgyűrű

Ez a típus a Canon "A" típusú (szétnyíló) állványgyűrűjével kompatibilis, ilyet használ például a Canon EF 300/4L IS USM, és a Canon EF 400/5,6L USM is. Sajnos nem alaptartozék, ami nagyon nagy hiba. Ez az objektív már elég nehéz ahhoz, hogy a gépváznál felfogatva elhúzza az állványfejet megfeszítés közben, túl sötét ahhoz, hogy mindig kézből exponáljunk, ráadásul a képszélek miatt még jócskán le is kell rekeszelni (már ha ez fontos). Tehát gyakran kell állványt használni, de gyűrű nélkül nehézkes.

Canon Tripod Mount Ring A II. (W) a Canon EF 70-200/4L USM objektíven

Akárcsak a nem "L" objektívek szintén nem alaptartozék napellenzői, ez a termék is jócskán túl van árazva, viszont (a napellenzőkkel ellentétben), ezt sajnos előbb utóbb meg kell venni. A gyűrű használatának két hatalmas előnye van. Egyrészt a súlypont alatt támaszthatjuk meg a gépünket, ami sokkal precízebb mozgást eredményez a gömbfejeknél, másrészt nagyon könnyen válthatunk horizontális kompozícióról vertikálisra.

Pro:

Contra:

 

Ajánlás

Minden objektív egy kompromisszum. Ebben az esetben a kis méret, az alacsony súly, és a szintén alacsony ár voltak a legfontosabb szempontok. Áldozatul esett nekik pár dolog, de a végeredmény nagyon is használható. Nem tökéletes, de olyan nincs is. Ajánlom ezt az objektívet mindazoknak, akik a tervezőkhöz hasonlóan szintén a kis méretet, az alacsony súlyt, és a kedvező árat tartják elsődlegesnek, de nem akarnak túl sokat engedni a képminőségből, és szinte semmit a felépítés erősségéből. Ideális objektív lehet utazásokhoz, családi képekhez, portrékhoz, kisebb csoportokhoz, szűkebb tájképekhez.

 

Alternatívák

Ebben az árkategóriában megfontolandó még a Sigma 70-200/2.8 EX DG HSM macro (nagyobb fényerő, állványgyűrű, jobb rajzolat a széleken), vagy a Canon 70-300/4-5.6 IS USM (nagyobb átfogás, képstabilizátor, kicsit életlenebb középen). Ha valaki idővel állványon szeretné használni, és tervezi egy állványgyűrű beszerzését is, akkor az ő számára talán praktikusabb lehet a nagy testvér, a Canon EF 70-200/2.8L USM, ami már nem sokkal drágább mint ez a típus és egy gyűrű, viszont 1 blendével világosabb, még jobb felépítésű, gyorsabban fókuszál, és a széleken jobban teljesít. Persze, cserébe közel kétszer ilyen nehéz.

Ezt a tartományt szintén jól kiválthatja személyes kedvencem, a Sigma 150/2.8 EX DG HSM macro, ami bár nem zoom, de világosabb és sokkal élesebb (főleg a széleken). Ugyan kicsit lassabban fókuszál, viszont használható 1:1 makróként is. Kicsit drágábbak, de az élesség megszállottjainak egyértelműen a legjobb megoldás egy Canon EF 135/2L USM, vagy egy Canon EF 200/2.8L USM lehet.

Rengeteg objektív van tehát, amely ebben vagy abban jobb ennél a típusnál, de talán egy sincs, ami összességében ennyire jó lenne. Hibái ellenére is, nekem nagyon tetszett.

 

Csákvár, 2008.VIII.31.

 

-VISSZA AZ IROMÁNYAIMHOZ-