EF-S bajonett
A Canon, az EOS 300D bemutatásával egy teljesen új piacot nyitott meg a digitális tükörreflexes fényképezőgépek számára. Ez volt az első igazán olcsó DSLR váz, amit már minden komolyabb amatőr megengedhetett magának (akár idehaza is). Az áron túl persze kellett még valami a sikerhez, és ez egy olyan objektív, ami APS-C szenzorra lefedi az "alapzoom" tartományt. Mivel akkoriban csak a méregdrága "L" sorozatban találhattunk olyan objektíveket, amelyek már valóban nagylátószögű képet rajzoltak a kisméretű szenzorokra is, így önmagában egy olcsó váz még nem lett volna elegendő. A megoldás persze elég kézenfekvő. Készítsünk olyan optikát, ami csak az APS-C szenzort rajzolja ki, a 35mm-es kockát nem. Az optika így könnyű és kicsi lesz, de ami a legfontosabb: nagyságrendekkel olcsóbb, mint azok, amik kirajzolnak egy teljes méretű (film/szenzor) kockát. Ha viszont csak az APS-C szenzoros gépekre fejlesztik, akkor nem lehet elmenni a tény mellett, hogy ezeknél a gépeknél az objektív, a kisebb tükör miatt, jóval beljebb lóghat, mint amennyire az teljes méretű szenzornál lehetséges volt. Érdemes is ezt kihasználni, hiszen rövidebb fókuszhosszaknál a legnagyobb probléma pont az, hogy tükörreflexes rendszerekben a tükör miatt nem lehet elég közel menni a film/szenzor síkjához (nagylátöszögben ezért is verhetetlenek a távmérő gépek).
Ha az új objektív viszont se nem rajzolja ki a teljes képkockát, ráadásul még a hátulja bele is érhet a teljes méretű szenzoros vagy filmes gépvázak tükrébe, akkor illene jól megkülönböztetni a hagyományos, EF jelzésű, objektívektől. Az sorozat, amelynek nem túl meglepő módon első tagja a 300D alapobjektívje, a 18-55/3.5-5.6 volt, az EF-S jelölést kapta, ahol az "S" betű a Short Back Focus-t jelöli.
Árnyékok
Canon EOS 350D + EF-S 18-55/3.5-5.6 II.
Az EF-S bajonettes gépekre tehát minden EF-S, és EF objektív felrakható, de EF-S bajonettes objektívet csak EF-S bajonettes vázra szabad (és lehet) feltenni. EF-S bajonettel rendelkezik minden Canon DSLR gépváz, amit az EOS 300D után adtak ki (jelenleg: 300D, 350D, 400D, 20D, 30D).
E sorok írásakor a következő EF-S bajonettes objektívek kaphatók: EF-S 60/2.8 macro USM, EF-S 10-22/3.5-4.5 USM, EF-S 17-55/2.8 IS USM, EF-S 17-85/4-5.6 IS USM, EF-S 18-55/3.5-5.6, EF-S 18-55/3.5-5.6 II., EF-S 18-55/3.5-5.6 USM, EF-S 18-55/3.5-5.6 II. USM
L
A fenti felsorolásban két olyan optika is van, ami rajzolata, optikai felépítése, és persze nem utolsó sorban ára alapján megérdemelné az "L" (luxory) besorolást, valamint az ezzel járó erősebb felépítést. Ez a kettő a 17-55 és a 10-22, mindkettő remek darab. Hogy miért nem "L" egyik sem, arra csak egy magyarázatot tudok kitalálni: azért nem, mivel nem rakhatók fel a Canon professzionális gépvázaira, használatuk így erősen korlátozott. Ha ez a feltevésem igaz, akkor optika teljesítménytől és árszinttől függetlenül, soha nem is lesz egyetlen "L" jelzésű optika sem EF-S bajonettel.
Kidobott pénz?
Gyakran adódik a kérdés, hogy vajon megéri-e megvásárolni a komolyabb EF-S optikákat? A kifogás általában az, hogy mi lesz, ha egyszer majd teljes méretű szenzorral szerelt gépet vásárolunk? Az én válaszom az, hogy mindenképpen megéri. Egyrészt azért, mert bizonyos tartományokban nincs más (használható) választásunk, másrészt pedig, ha mégiscsak lesz egyszer egy full frame vázunk, még mindig el tudjuk majd adni ezeket az optikákat.
A full frame vázra váróknak talán rossz hír, de a fényképezőgépek piacát alaposan ismerő szakemberek se nagyon várnak ilyes vázakat elfogadható áron (1500USD alatt) 2010. előtt, bár többen még ezt is túl optimista becslésnek vélik. Márpedig ha addig is szeretnénk szélesebb látószöget, akkor legalább egy EF-S optika beszerzése indokolt lehet.
Csákvár, 2007.III.05.