Objektívekről általában
Az objektív (vagy szerencsés esetben az objektívek) a legfontosabb fotós eszköz. Lényegesen fontosabb és meghatározóbb, mint maga a fényképezőgép váz, sok esetben persze lényegesen drágább is. Értéktartóbb, strapabíróbb, így egy jól megválasztott darab hosszú-hosszú évekig lehet hű társunk, míg szinte minden más (vázak és kiegészítőik, táskák, egyéb kütyük) folyamatosan cserélődik körülötte. Talán pont azért, mert jóval ritkábban cserélünk objektívet, mint vázat, kisebb is a felhajtás körülöttük. Az erőteljesebb marketing hatására persze a nem túl gyakorlott fotós (fogyasztó) leginkább vázat választ vásárláskor, ezeket hasonlítgatja egymással, és szinte sosem objektívet. Ez a hozzáállás hibás, mivel többnyire a nagy nehézségek árán kiválasztott gépét két év múlva kidobja / eladja majd, viszont objektívjei, és egyéb kiegészítői (no meg a márkahűség) miatt „örökre” a választott rendszerben marad. Aztán évek múlva (vagy akár sokkal hamarabb) eljön a pillanat, amikor majd talán nem fogja tudni megvásárolni a leginkább vágyott kiegészítőt (többnyire objektívet), mivel az egyszerűen nem létezik az adott rendszerben.
Az objektív tehát fontos, nézzük is gyorsan, hogyan válasszunk megfelelőt! Kezdjük a klasszikus kérdésekkel…
Zoom vagy fix?
A válasz egyszerű: általános célra zoom, speciálisra fix. A zoomok legnagyobb hátránya a fix objektívekkel szemben a gyengébb képminőség. Volt. Ugyanis ez ma már egyáltalán nem igaz. Egy jó minőségű zoom könnyedén hozza a fixek teljesítményét. Az pedig, hogy a látószög egy pillanat alatt állítható, nagyon nagy előny éles helyzetekben. A zoomok olcsóbbak is, mint egy őket kiváltó fix sor. Mivel gyorsabbak (használat közben), olcsóbbak, és minőségben sincsenek elmaradva a fixektől, így a zoomok mindenképp előnyben vannak.
Van viszont pár olyan speciális felhasználási terület, amire célszerű fixet választani. Mivel más lehetőség nem igazán létezik. Ilyen speciális terület a makró, az adott fénynél történő fotózás fényszegény szituációkban, a „műszaki jellegű” (optikai tengelyt döntő és/vagy eltoló) fotózás, valamint a viszonylag távoli objektumok (állatok, sportolók, stb.) megörökítése. Ezekre nem nagyon találunk elfogadható minőségű zoomot, már ha egyáltalán létezik.
A zoomok előnye éles helyzetekben a következő gondolatkisérlettel könnyen belátható. Járókelőkről szeretnénk szűken komponált pillanatképeket készíteni. Két választásunk van: vagy viszünk egy 70-200-as zoomot, vagy legalább 3 objektívet, egy 85mm-est, egy 135mm-est, és egy 200mm-est. Még ha néhány esetben ki is használhatjuk a fixek jellemzően jobb fényerejét, a rugalmasság miatt a zoom objektívvel sokkal több szituációban lehetünk sikeresek.
Magam is beleestem a fixek iránti elkötelezettség csapdájába. Filmes vázamhoz komplett fix sorom volt (20/2.8, 24/1.8, 50/1.4, 100/2.8macro, 200/2.8, 1.4xTC), és bizony sok esetben azért nem készítettem el egy képet, mert egyszerűen lusta voltam objektívet cserélni (sosem az van fent, ami kellene), vagy mire mégiscsak lecseréltem: a téma eltűnt. Nem is beszélve arról, hogy mindenhová fotós hátizsákkal jártam.
Ideális objektívpark
Egy szinte minden helyzetben használható objektív sorozat három zoom optikából áll. Kell egy nagylátószögű zoom, egy normál zoom, és egy tele zoom. Ha a klasszikus, általánosabb témákon kívül speciálisabb témákat is meg szeretnénk örökíteni, akkor jól jöhet még egy makró optika, egy szuper tele, vagy egy nagyobb fényerejű fix. Hogy a fenti három tartományból melyiket milyen minőségű objektívvel fedjük le, az nagyban függ pénztárcánktól, valamint attól, hogy ez a tartomány mennyire gyakran szükséges.
Fényerő
Az általános vélekedéssel ellentétben a nagyobb fényerő nem mindig előny. A fényerősebb objektívek nagyobb, nehezebbek és drágábbak, mint az azonos tartományban működő „sötétebb” társaik. A fényerős objektívek igazán két okból lehetnek értékesek számunkra. Ha valamiért kis mélységélességet és/vagy gyors záridőt szeretnénk. Ha a mi igényeink nem ezek, akkor nyugodtan válasszuk a kisebb, olcsóbb, könnyebb verziót. Ha jellemzően f/8 és f/13 között fotózunk (pl.: tájképek, épületek, makró, csoportképek, stb.) akkor semmi előnyét nem vesszük annak, hogy objektívünk nagy fényerejű. Viszont nagyobb súlyt cipelhetünk, és kevesebb pénzünk marad fontosabb dolgokra, például utazni.
Valódi helyzetekben, f/8-f/11-nél szűkebb rekesz beállítása mellett az összes mai objektív gyönyörű, éles képet képes készíteni, beleértve a műanyag un. „kit” zoomokat is.
Ár
Általában igaz, hogy a drágább jobb (természetesen azonos fókuszhosszra vizsgálva az ügyet), de az is, hogy nem annyival, mint amennyivel drágább. A drágább objektívek optikai előnye leginkább teljes nyílás közelében jön ki, de néhány rekesznyi szűkítés után olcsóbb társaik szinte mindig beérik őket. A magas ár viszont többnyire kiemelkedő felépítést jelent, ami nagyon fontos lehet, ha egy családi szülinapnál kicsivel keményebb körülmények között szeretnénk majd használni. A felépítés minősége (időjárásálló tömítése, fém szerkezet, erős felületek), valamint a belőle adódó hosszabb élettartam az, ami engem a komolyabb (drágább) verziók felé irányít bizonyos esetekben.
Az persze, hogy kinek mi a drága, nagyon szubjektív dolog, de annyi talán elmondható, hogy nem érdemes annyit rászánnunk semmire, ami minden más szempontból ellehetetlenít minket. Hiába a legtökéletesebb objektív, ha nem marad pénzünk arra, hogy használjuk.
Használt darabok
Magyarország több szempontból is furcsa kis zuga a világnak. Itt például meg lehet hirdetni (és nem ritkán el is lehet adni) valamit drágábban, mint annak az új ára. Hazánknak ez a furcsa sajátossága (magyarán hogy senki nem képes megérteni, hogy a használat értékvesztést jelent, és többnyire nem 5%-ot) sajnos nagyon megnehezíti a használt dolgok gazdaságos beszerzését. Ami nagy baj, mivel használt objektívet (némi átvizsgálás, kipróbálás után) pont az alacsonyabb ár miatt érdemes venni, eltekintve attól az esettől, amikor egy kifutott típusról van szó. Ha mégis sikerül valami izgalmas darabot jó áron találni, akkor a külső belső szemrevételezés (lencsék sértetlenek, tiszták, belül sincs semmi látható szennyeződés, gyűrűk szépen forognak) és funkciópróba (AF működik, rekesz beugrik, kommunikál a vázzal) után bátran megvehetjük.
Nem szabad viszont olyan darabot megvenni, legyen az bármilyen csábító is, amin ütődés nyomai látszódnak. Nagyobb külső behatástól ugyanis elmozdulhatnak a lencsetagok, ami a képszélek egyenlőtlen életlenedéséhez vezethet.
Halszem optika
Ez egy vicces optika, megér pár külön sort. Két fajtája is van. Az egyik kirajzolja a teljes képkockát, képátlójában 180°látószöggel, a másik pedig egy kört rajzol a közepébe, melynek átmérője mentén minden irányban 180°a látószög. Előbbi a rektanguláris halszem, ami egy nagyon-nagyon különleges optika. Utóbbi a cirkuláris halszem, ami pedig egy nagyon-nagyon-nagyon különleges optika. Halszem objektívet mindenkinek kell vennie egyszer az életben, hogy aztán pár hónap múltán túladhasson rajta. Mivel gyakorlati haszna az nem igazán van. A halszemmel készült képek unalmasak, nincs meg bennük a hagyományos nagylátószögű objektívekkel készült képek dinamikája. Tapasztalatom szerint kétféle ember tart halszemobjektívet. Az egy-két éve fotózó kezdő (mert az olyan művészi, és egyedi, és hatásos, és erőteljes, ahogyan az összezáródó párhuzamosok kiemelik, körülölelik a témát, sicccc!). A másik valami speciálisat művel vele (csillagászati felvételek, látószög vizsgálatok, ilyesmi). Általános témákhoz nem igazán használja senki. Nem véletlenül.
Külső gyártók
Eltekintve a 4/3”-os szabványtól, a váz és az objektív közötti kommunikációs protokoll zárt szabvány, külső fél által hozzá nem férhető, meg nem vásárolható. Akkor hogy tud a Sigma, a Tamron vagy a Tokina olyan objektívet gyártani, ami mégis működik mondjuk EOS rendszerben? Egyszerű a válasz: visszafejtik a szabványt. Ami visszafejtés természetéből adódóan nem mindig sikerül, így elképzelhető (és bizony elő is fordul), hogy pár generációval későbbi vázakon már nem működnek ezek az objektívek megfelelően. Ez a legnagyobb veszély, amivel szembe kell nézzünk, ha nem gépvázunkkal azonos márkájú objektívet veszünk. Ettől eltekintve a fent említett gyártók is képesek remekműveket alkotni, illetve több olyan területet is lefednek, amit a „nagyok” üresen hagytak (Sigma 120-300/2.8, Tamron 200-500, Sigma 20/1.8, stb.). Nem általányos érvényű, de többnyire igaz, hogy az azonos fókuszhossz tartományt azonos fényerővel lefedő optikák közül a nagy gyártók termékei kicsivel jobbak optikailag, kicsivel jobb a felépítésük, és jócskán drágábbak. Bár az ár fontos szempont, személyes véleményem és tapasztalatom alapján megéri a vázzal azonos márkájú típusokat választani.
A három mai napig működő gyártó (Sigma, Tamron, Tokina) közül a Sigma a legellentmondásosabb. Csodálatos dolgokra képesek (150/2.8 macro, 300-800/5.6), de csapnivaló a minőségbiztosításuk. Ez sajnos azt eredményezi, hogy rengeteg eleve hibás darab kerül a boltok polcaira. Ezért aztán különösen fontos, hogy Sigma-t csak kipróbálás után vegyünk át. Alapos kipróbálás után.
Képstabilizátor
A képstabilizátor az egyik legnagyobb fejlesztés, ami a fotográfiában az elmúlt 50 évben megtörtént. Nagyon hasznos szinte minden helyzetben, nagyobb segítség az éles képek készítésében, mint az összes szuper lencsetag együtt. Ha csak tehetjük, válasszunk képstabilizált objektívet.
Canon kategóriák
A Canon EOS rendszerbe szánt objektívjei 5 jól elkülöníthető csoportba sorolhatók minőségük, felépítésük szerint. Ezek a kategóriák a következők:
„Kit” szint: Műanyag optikák, többnyire műanyag bajonettel, többnyire mikromotoros vagy mikro USM AF motorral. Felépítésük csapnivaló, néha szinte nevetséges, optikai teljesítményük jó közepes. Ha csak lehet kerüljük ezeket az optikákat, és nem is elsősorban a képminőségük miatt (f/8-f/13 tartományban szépen rajzolnak), hanem azért mert egyáltalán nem tartósak, megbízhatatlanok. Ilyen objektív pl.: EF-S 18-55, EF 28-90, EF 55-200, EF 70-300, EF 22-55, EF 50/1.8 EF 28-200, stb.
Haladó szint: Ezek a típusok többnyire fém belső szerkezettel, és kivétel nélkül fém bajonettel rendelkeznek. A zoom objektívek (és a fixek többsége is) ebben a kategóriában kivétel nélkül valódi (gyűrűs) USM motorral fókuszálnak, de ide sorolható néhány régebbi tervezésű, mikromotoros fix is. Optikailag nagyon jók, hatalmas előrelépést jelentenek a kit kategóriához képest, bár teljes nyíláson azért nem tökéletesek. Ebbe a tartományba esik a Canon fix fókuszhosszú objektíveinek a java. Ebből is látszik, hogy a Canon a ráérős hobbistáknak tervezte ezeket a típusokat. Ha valaki a fixek megszállottja, akkor ebből a kategóriából bátran válogathat. Ilyen objektív pl.: EF 15/2.8, EF 20/2.8, EF 24/2.8, EF 28/2.8, EF 35/2, EF 50/1.4, EF 85/1.8, EF 100/2.8 macro, EF 100/2, EF 135/2.8SF, EF 20-35, EF,24-85, EF 28-105, EF 28-135IS, EF 100-300, EF-S 10-22, EF-S 17-55, EF-S 17-85
Alsó „L” szint: Ide tartoznak a legjobb ár/érték arányú objektívek a Canon kínálatában. Optikailag érezhetően jobbak mint az előző szint, felépítésük pedig kimagaslóan jó. Kivétel nélkül gyűrűs USM motorral fókuszálnak. Fényerejük általában kompromisszum, amiből a kedvezőbb súly és ár érdekében engedtek egy kicsit a tervezők. Ha csak tehetjük, ebből a kategóriából válasszunk objektívet, mind remek darab. Ilyen objektívek: EF 17-40L, EF 24-105L, EF 70-200/4L(IS), EF 100-400L, EF 135/2L, EF 200/2.8L, EF 300/4L, EF 400/5.6L
Felső „L” szint: Erre a kategóriára a kompromisszum nélküli minőség jellemző. Ennek megfelelően nagyok, nehezek, fényerősek, és rettentően drágák. Természetesen mind kiváló felépítésű, és gyűrűs USM motorral fókuszál. Kivétel nélkül mind tömített, így jól bírják a legmostohább körülményeket is. Ez a kategória a gazdag amatőrök és a hivatásos fotográfusok kedvenc vadászterülete. Aki ilyen optikát vásárol az biztos lehet benne, hogy a pénzéért minőséget kap. Egy ilyen objektív sosem rossz választás a szónak a minőségre utaló értelmében, de sokszor felesleges, túlzó. Érdemest ezt átgondolni vásárlás előtt. Ilyen objektívek: EF 14L, EF 16-35L, EF 24-70L, EF 70-200/2.8L, EF 180L macro, EF, 50/1.2L, EF 85/1.2L, EF 200/2L, EF 300/2.8L, EF 500/4L, EF 600/4L, EF 800/5.6L
Speciális optikák: Ritka, drága, többnyire célfeladatra készített típusok, korlátozott általános célú felhasználási lehetőséggel. Bár egy kivétellel nem kaptak „L” minősítést, felépítésük mégis megfelel a legmagasabb elvárásoknak. Az első ilyen csoport a TS-E optikák, amik a műszaki fotográfiában használatos mozgások egy részét képesek megvalósítani. Érdekes, kreatív eszközök, manuális fókusszal, bizonytalan fényméréssel. A második „kategória” (jelenleg) egyetlen szereplővel az MP-E, speciális makró optika, valódi fókusz állítási lehetőség nélkül, 1:1 és 5:1 közötti leképzésekhez. Ide sorolom még a DO jelű optikákat is, amik (jelenleg két típus) egy speciális optikai elemnek hála jóval kompaktabbak lehetnek, mint nem DO-s társaik, viszont ennek ára van: az élesség messze elmarad az árszintjük által sugallt szinttől. Ilyen optikák: TS-E 24L, TS-E 45, TS-E 90, MP-E 65, EF 70-300DO, EF 400DO
Konkrét javaslatok általános célra
APS-C gépre, takarékosan: Tokina 12-24 DX, EF-S 18-55, Tamron 55-200
APS-C gépre, tehetősként: EF-S 10-22, EF 24-205L, EF 70-200/4L IS
FF gépre, takarékosan: EF 17-40L, Tamron 28-75/2.8, EF 70-200/4L IS
FF gépre, tehetősként: EF 17-40L, EF 24-105L, EF 70-200/2.8L IS
Figyelem
Az optika fontos, tán a legfontosabb része fotós felszerelésünknek, de közel sem a legfontosabb eszköze a fotó elkészítésének. Az ugyanis a képzeletünk, a kreativitásunk, és a lehetőségünk arra, hogy oda menjünk, ahol van is mit fotózni. A jó felszerelés célja az, hogy segítségével minél több információt (színt, felbontást, tónust) hozzunk haza, semmi más. Nem leszünk jobb fotósok a jobb felszereléstől. Csak élesebbek, kontrasztosabbak lesznek a képeink. Nem érdemes az utolsó krajcárunkat is objektívre költeni, mert akkor nem marad pénzünk elutazni oda, ahol valóban használhatjuk is. Nem szabad ok okozati összefüggést keresni képeink milyensége és az optikáink minősége között. A (művészi) érték nem függ az optikai minőségtől. Drága és félrevezető az a nézet, mely szerint jobb felszereléssel jobb képeket tudok majd készíteni.
Objektív választásakor így a megfontoltságon kívül az önuralom és az önismeret lehet a legfontosabb. Merjük megkérdezni magunktól, hogy valóban kell ez nekem? Valóban segít ez majd nekem? És persze merjük ezt őszintén megválaszolni, hogy akkor és csak akkor könnyítsünk bankkártyánkon, amikor annak tényleg értelme van.
Csákvár, 2008.I.07.