Adobe Lightroom v1.0
Az Adobe egyik leginkább várt idei fejlesztése a Lightroom nevű alkalmazás, aminek különféle készültségi fokon lévő beta verzióit már sokan kipróbálhatták. Kezdettől fogva az volt a koncepció, hogy egy olyan szoftver szülessen, ami kimondottan fotósoknak íródott. Merthogy mindenki nagy kedvence, a Photoshop, neve ellenére, nem fotósoknak, hanem grafikusoknak lett kitalálva. Így sok olyan funkció van benne (valójában a a funkciók többsége ilyen), amit nem igazán használunk digitális fényképeink kidolgozása során. Az Adobe úgy érezte, eljött az ideje kielégíteni a piacot, és egy olyan megoldást kínálni, amiben mindaz benne van, amit csak egy fotós kívánhat, de semmi több.
A megjelenése óta sok fórumon hallani olyan téves megállapítást, hogy "ez még a Photoshopnál is butább" vagy hogy "még annyit sem tud, mint a Photoshop". A visszafogottabbak csak annyit mondanak: "a Photoshop jobb". Ezt a cikket azért írom, hogy elmondhassam, mi is a Lightroom valójában, mire jó, és mire nem. A Lightroom ugyanis se nem jobb, se nem rosszabb, mint a Photoshop. Egyszerűen csak más.
Fotósoknak
Más bizony, mégpedig azért más, mert ez tényleg fotósoknak készült. Hivatásos fotósoknak.
Hivatásosoknak, mivel ők azok, akik rengeteg képet lőnek el rövid idő alatt, szinte azonos beállításokkal, hasonló témákról. Ők azok, akiknek mindennél fontosabb, hogy irdatlan mennyiségű képtárukat rendszerezetten, kategorizálva, ügyesen felcímkézve tudják használni. Ők azok, akik nagyon gyorsan szeretnék a fényképezőgépeik által készített file-okat értékkel bíró képpé alakítani, majd azonnal publikálni.
Ha valaki több ezer képet lő el egy nap alatt, annak nincs ideje egyedileg retusálgatni a használható pár százat. Nincs ideje lokálisan belenyúlni a képek mindegyikébe, órákat babrálni egy-egy olyan beállítással, amelynek hatása szinte észrevehetetlen. Az fotográfia iparosainak olyan szerszám kell, ami gyors, ügyes, és kellően hatékony. A Lightroom pedig ilyen, pont erre való. Nagyüzemi méretekben előállítani, rendszerezni, majd publikálható formába önteni a fotós munkáját. Egyetlen alkalmazásban, öt egyszerű, de mégis roppant átgondolt lépésen keresztül készülnek el képeink, miközben szelektálhatjuk, minősíthetjük, felcímkézhetjük őket, hogy évek multán se legyen gond ráakadni egy-egy érdekesebb darabra. Ez az öt lépés pedig a következő:
1.: Library (File kezelés)
Az első lépésben hozhatjuk létre, bővíthetjük, rendszerezhetjük fényképeink gyűjteményét. Roppant ügyesen hozhatjuk létre azt a kulcsszó hierarchiát, ami szerint képeinket csoportosítani szeretnénk. Lehetőség van továbbá képeink osztályozására többféle rendszerben is, egymástól függetlenül. Kereshetünk, szűrhetünk nem csak a létrehozott kulcsszavak, de akár a file-okhoz tartozó meta adatok alapján is. Akár egyetlen kattintással leszűrhetjük például egy adott objektívvel vagy gépvázzal készített képeinket. Amennyiben igazán sietünk, akkor már ebben a nézetben kidolgozhatjuk képeinket a "Quick Develop" funkcióval, persze nem egyesével, hanem a kijelölteket mind egyszerre.
Mivel ez az első bevágott kép a Lightroom felületéről, így ide kívánkozik erről is pár szó. Az ablak öt részre oszlik, négy eltüntethető funkció sávra, és egy központi területre. Mindegyik rész tartalma az adott üzemmódtól (kiválasztása a felső csíkon) függ, kivéve a legalsót, ahol az épp kiválasztott alkönyvtár vagy gyűjtemény képei látszódnak, szépen sorban. Az alsó csíkban szűrhetjük képeinket a hozzájuk rendelt csillagok száma szerint, vagy színkódjuk alapján. Csak ne felejtsük el kikapcsolni a szűrést, ha már nem akarjuk használni... A felület egyébiránt szép, logikus, ügyesen átszabható. Na és persze a saját logo elhelyezésének lehetősége igazán vagány, nem?
2.: Develop (Kidolgozás)
Ez az igazi, és egyetlen fotó szerkesztő üzemmódja a Lightroom-nak. A szerkesztett képek lehetnek bármilyen formátumúak. RAW, JPG, TIFF... mindegy. A több layer-t is tartalmazó PSD file-okkal viszont gondban van. A képeket az Adobe Camera RAW 4.0-nál bemutatott eszközökkel szerkeszthetjük, sok újdonság nincs, mindössze kettő. Egyrészt az egyes beállítási csoportokat (a jobboldali sávban találhatók) külön-külön is ki lehet kapcsolni, valamint lehetőség van a módosítandó sáv (szín, árnyalat, stb.) kurzoros kiválasztására. Határozottan ügyes... Nem elhanyagolható az sem, hogy baloldalt, a "History" résznél nyomonkövethetjük az elvégzett módosító lépéseket, amiket természetesen bármikor visszavonhatunk innen is.
Képeinket vághatjuk, retusálhatjuk a porszemcsék okozta foltokat (természetesen ezt is megtehetjük egyszerre több, akár az összes, képünkkel), vagy akár megnézhetjük őket nyers, és feldolgozott állapotukban egyszerre is.
3.: Slideshow (Diavetítés)
A harmadik üzemmódban részletekbemenően testreszabható diavetítéseket készíthetünk, egyéni hátérrel, vízjelünkkel, akár zenei aláfestéssel is. Az így elkészült prezentációt megnézhetjük, vagy akár elmenthetjük PDF formátumban is. Azt még nem próbáltam, hogy a zenével ilyenkor mi lesz...
4.: Print (Nyomtatás)
Könnyű a digitális korszakban megfeledkeznünk arról, hogy az igazi kép az, ami papíron van. Egy szép nyomatnak a nyomába sem érhetnek a képernyőinken látható képek... Mivel a professzionális fotónyomtatás egy kicsivel összetettebb, mint megnyomni a Ctrl+P-t, így e téren a Lightroom is sokrétű lehetőségeket kínál. A színkezeléstől a keret stílusáig sok mindent beállíthatunk, hogy képünk pont úgy jelenjen meg papíron, ahogyan azt a keresőbe pillantva először elképzeltük.
5.: Web (Internetes publikáció)
Persze nem lehet, és nem kell megkerülni a realitást: a fotósok többsége legnagyobb mennyiségben mégiscsak az Interneten keresztül publikálja műveit. Ennek legegyszerűbb formája (mint ahogyan azt én is csinálom), ha egy erre alkalmas szoftverrel, pár egyszerű beállítás elvégzése után, elkészítettjük képeink on-line galériáját. Természetesen a Lightroom is képes erre, sokféle megjelenésű galéria típus közül választhatunk HTML vagy Flash formátumokban. Természetesen van lehetőség az egyes típusok finom beállításainak elvégzésére is.
Ennyi?
A Lightroom ennyit tud, és nem többet. Mindezt persze rettentően kiforrott, és nagyon átgondolt módon. Ha jobban belegondolunk, ez nem kevés... A Lightroom szinte mindenre képes, amire annakidején egy profi minilabor képes volt a sötétkamrában (darkroom, angolul). A név is erre próbál utálni... A Lightroom nem más, mint egy modern minilabor, ahol igen gyorsan gyárthatunk nagymennyiségű kész képet a fényképezőgépünkből kikerülő nyersanyagból. Ha valakinek ez kell, és sokaknak ez kell, akkor számukra a Lightroom maga a tökély. Jobb mint a Photoshop? Vagy rosszabb? Egyik sem... Csak más. Aki szeret akár órákat vacakolni a képeivel, azoknak a Photoshop való. A hozzá tartozó Camera RAW "böngésző" pont elég ügyes, hogy az ilyen technikával elkészíthető évi pár száz képet rendszerezzük.
Az én esetemben következőképpen fest a történet: családi eseményeken vagy rendezvényeken készült képeimet a Lightroom-ban készítem el, mivel ilyenkor magamhoz képest sokat kattintgatok, míg természetfotóimat a Camera RAW / Photoshop párossal. Minden alkalomra az alkalomnak megfelelő eszköz.
Ami kimaradt...
Bár a Lightroom tényleg nagyon átgondolt, valami mégis kimaradt belőle: az élesítés. Pontosabban a komoly élesítés, mert hogy egy nagyon egyszerű csúszka azért belekerült a Kidolgozás üzemmód "Details" ablakába, de ez nevetségesen egyszerű. Mivel élesíteni minden RAW képet kell, így igazán beletehettek volna valami kicsit ügyesebbet. Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, az a rutin, ami a Smart Sharpen-t csinálja a Photoshop-ban, pont jó lenne. Már kész van, jól és gyorsan működik, egyszerű kezelni... Csupán be kellene illeszteni a Lightroom-ba. Ha ez is benne lenne, akkor tényleg hibátlannak mondhatnánk.
Csákvár, 2007.VI.02.