Sigma EF-500 DG Super vaku
A nagy kérdés leginkább az, hogy kell-e vaku egyáltalán, és nem az, hogy milyen. Én sosem szerettem igazán a vakukat, de belátom, hogy vannak esetek, amikor elengedhetetlen. Ezért is vettem meg anno az MT-24EX készüléket, ami most nagyon jól teljesít az MP-E 65 objektívvel. Átlagosabb témákhoz viszont szinte sosem éreztem hiányát egy vakunak. Ezért aztán nem is voltam igazán meghatva a lehetőségtől, hogy kipróbálhatok egy Sigma 500 DG Super típusú vakut. Persze, gondoltam, ha már egyszer itt van, miért ne nézzem meg, hogy is teljesít…
Felépítés
A felépítése nem túl bizalomgerjesztő. Minden része első ránézésre (is) olcsónak látszó műanyagból készült, és az egész szerkezet kissé lötyögős. Semmi esetre sem tűnik egy olyan darabnak, amit az ember szívesen vinne magával olyan helyre, ahol furakodni, lökdösődni kell. Túl törékenynek tűnik. Az LCD kivilágítható, és kicsi, de elegendő információt szolgáltat. A gombok aprócskák, kesztyűben kezelhetetlenek.
Funckiók
Szokás szerint négy darab ceruzaelemmel üzemel, külső áramforrás létezéséről nem tudok. Rendelkezik az összes fontosabb funkcióval, így beállítható a második redőnyre szinkronizálás, és módosítható a vaku expozíció kompenzáció is. A zoom fej dönthető és forgatható, bár lefelé nem billenthető, így közeli témák fotózására fényterelő nélkül nem igazán használható. A fej megvilágítási szöge automatikusan igazodik az objektívhez (28 és 105mm között), de természetesen kézzel is állítható. Rendelkezik továbbá egy, a fejből előhúzható, lapocskával, ami a megvilágítást 17mm-nek megfelelő szögben szórja szét. Ez így mind remek, a baj csak az, hogy a vaku nem veszi figyelembe azt, hogy a váz, amihez csatlakozik, mekkora szenzort tartalmaz. Mit jelent ez a gyakorlatban? Csupán annyit, hogy lényegesen nagyobb területet világít be APS-C szenzoros gépek esetében, mint amekkorára szükség lenne, ez pedig azért baj, mert a teljesítményének jókora részét rossz helyre irányítja. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy csökken a leadható legnagyobb teljesítmény, magyarán a kulcsszám. Tehát ez a vaku kisebb teljesítményre képes APS-C szenzoros gépeken, mint FF-en, vagy filmen. Nagyon nagy baki.
A Canon verzió, amit próbáltam, természetesen tudja az E-TTL II. vakuzást.
Felhasználás
Már épp elcsomagoltam volna a vakut, amikor úgy döntöttem, hogy készítek még pár képet a lakásunkban rohangászó kisfiamról… és a véleményem gyökeresen megváltozott. A fehér falakat és a fehér plafont kihasználva, a vaku fejét mindig felfelé (és kissé előre) irányítva csodálatosan megvilágított képeket készíthettem beltérben. Pár kép után már éreztem, hogy ez a vaku erre való. Zárt helyen, kisebb helységekben történő indirekt fotózásra. Itthon nyugi van (?), nem kell félnem, hogy összetörik a cucc, és bőven van időm, hogy manuálisan állítsam a zoom fejet a megfelelő értékre, és a megfelelő irányba.
Így aztán, miközben végül tényleg elpakoltam a Sigma vakut, az a határozott véleményem alakult ki róla, hogy ez nem egy professzionális munkaeszköz. Nem anyu vagy apu igáslova, hanem a család finom kis szerszáma, amivel megörökíthetik életük pillanatait. Ez egy családi vaku.
Csákvár, 2007.X.18.