Vaku: Hogy is működik?
Az alábbiakban gyorsan összefoglalnám a különböző vakuvezérlési megoldásokat: mik is ezek, és hogyan működnek. Nem térek ki a vakuzás kreatív lehetőségeire, ez csupán egy egyszerű technikai összefoglalás a Canon megoldásokról.
Manuális vakuzás
A létező legegyszerűbb megoldás. Adott egy vaku, ami adott mennyiségű fény kibocsátására alkalmas (mérőszáma: kulcsszám, röviden: GN). A gépet úgy kell beállítani, hogy a filmet az érzékenyégének megfelelő mennyiségű fény érje. Se több, se kevesebb. Ezt a rekesz megfelelő beállításával érhetjük el, melynek helyes értékét a következő képlet szerint határozhatjuk meg:
GN / tágytávolság = rekesz érték
A GN természetesen függ a beállított érzékenységtől, ISO100-ra szokták megadni, melynek duplázódásával 1,41-azeresére nő.
A manuális vakuzás tökéletesen használható DSLR gépeken is.
Automata vakuzás
Az automata vakuk rendelkeznek egy apró kis szenzorral, ami folyamatosan méri a vaku villanás közben a témáról visszavert fényt. Ha ennek mennyiség megfelelő, a vaku lekapcsol. A vakun be kell állítani a használt rekesz értéket, és a beállított érzékenységet, ami végül is egy ezekhez igazodó fényáteresztő képességű optikai elem bemozgatását jelenti a szenzor elé.
Az automatikus vakuzás tökéletesen használható DSLR gépeken is.
TTL vakuzás
TTL = through the lens (lencsén keresztül). Ebben az esetben a témáról visszavert fényt már nem a vakun lévő, hanem a gépvázban, a film síkja előtt (alul) lévő szenzor érzékeli a filmről visszavert fényt. Lényegesen pontosabb, mint az automata vakuzás, hiszen az objektív ténylegesen csak azokat a fénysugarakat gyűjti össze, amik a képet is létrehozzák. Mivel ez a megoldás már egy egyszerű gyújtójelnél komolyabb információ cserét igényel a vaku és a gépváz között, ezért a vakunak illeszkednie kell a gép típusához, tudnia kell vele kommunikálni. Az ilyen vakuk a rendszervakuk, és természetesen mindegyik márka létrehozta a saját megoldását, így egy Nikon rendszervaku sosem fog rendszervakuként működni egy Canon vázon.
A dolog szépséghibája az, hogy a különböző filmek eltérő mértékben verik vissza a rájuk érkező fényt, így a szenzort némiképp becsapják. A pontos expozícióhoz ezért kell némi tapasztalat. DSLR gépekkel nem működik, ugyanis a szenzorok felülete túl fényes.
A-TTL
Canon fejlesztés, a T90-ben jelent meg. A vaku az exponáló gomb félig történő lenyomása után elővillan (típustól függően látható vagy IR tartományban), majd a vaku elején lévő szenzor méri a visszavert fényt, így próbálja meghatározni a tárgytávolságot, és az ebből adódó rekeszértéket. Csak olyan üzemmódnál van értelme, ahol a rekeszt nem kézzel állítjuk (P és Tv módok), egyéb üzemmódokban a vaku hagyományos TTL üzemmódban villan. A visszavert fényt a szokásos TTL szenzor étzékeli a film síkja előtt. Az A-TTL mérés és a P üzemmód által javasolt rekeszértékek közül a szűkebbet használja majd a gép.
DSLR gépekkel nem működik, ugyanis a szenzorok felülete túl fényes.
E-TTL
Canon fejlesztés, 1995-ben, a Canon EOS 50/50E gépekben jelent meg. Az A-TTL vakuzáshoz hasonlóan a vaku elővillan, de nem az exponáló gomb félig történő lenyomásakor, hanem csak közvetlenül az exponálás előtt. Ilyenkor még a tükör a helyén van, így lehetőség van arra, hogy a témáról visszavert fényt a környezeti fény mérésére is használatos (mátrix rendszerű) fénymérővel érzékelje a gép. Villámgyors kiértékelés után a váz meghatározza az expozíciós adatokat, a tükör felcsapódik, a zár kinyílik, és a kép elkészül.
Az elővillanás látható tartományban, viszonylag erősen történik, ami becsaphatja a stúdióvakuk trigger szenzorait, idő előtt elvillantva őket.
A DSLR gépek tökéletesen használják az E-TTL vakuzást.
E-TTL II.
Canon fejlesztés, amely 2004-ben, az EOS 1D mark II.-ben jelent meg. Valójában ez nem más, mint az E-TTL algoritmus feljavított változata. A javított algoritmus két helyen tér el a korábbitól. Egyrészt, figyelembe veszi az objektív által szolgáltatott tárgytávolság információt a helyes rekeszérték meghatározásánál, másrészt vizsgálja az összes fénymérő cella által mért értéket az elővillanás előtt, illetve alatta. E második változás nagyon jótékonyan hat a környezeti fénytől már eleve csillogó tárgyak fotózása esetén.
Az E-TTL II.-höz szükséges távolság információt nem mindegyik objektív tudja közvetíteni a váznak. Ez a jelenlegi (vagy nemrég visszavont) kínálatból a következők:
EF 15mm 2.8 fisheye
EF 24mm 2.8
EF 28mm 2.8
EF 35mm 2.0
EF 50mm 1.4 USM
EF 50mm 1.8 II
EF 85mm 1.2L USM
EF 135mm 2.8 SFEF 28-80mm 3.5-5.6 II
EF 28-90mm 4-5.6 II USM
EF 28-90mm 4-5.6 II
EF 35-80mm 4-5.6 III
EF 55-200mm 4.5-5.6 II USM
EF 75-300mm 4-5.6 IS USM
EF 75-300mm 4-5.6 III USM
EF 75-300mm 4-5.6 II
EF 80-200mm 4.5-5.6 II
A dolgok jelenlegi állása szerint a külső gyártók objektívjei sem képesek erre...
A DSLR gépek tökéletesen használják az E-TTL II. vakuzást.
Csákvár, 2007.I.05.