Dolgok, amikkel nem kell törődni

A fotográfia tele van városi legendákkal és babonákkal. Küzdünk olyan jelenségek és dolgok ellen, amiket még senki nem látott, amiknek semmi jelentősége. Ahelyett, hogy a lényegre, a fényre és a kompozícióra koncentrálnánk, haszontalan óvintézkedések és pótcselekvések töltik ki minden gondolatunkat. Azt hisszük, ettől jobb képeink lesznek, ettől jobbak leszünk... Pedig a dolog pont fordítva van. Minél többet aggodalmaskodunk, annál inkább megkötjük magunkat, annál kevésbé leszünk kreatívak és szabadok. Megköt minket saját butaságunk.

Itt egy lista azokról a dolgokról, amikkel egyáltalán nem kell foglalkozni, amik csupán arra jók, hogy időt, energiát, és pénzt szívjanak el tőlünk, de egy fikarcnyival sem visznek előrébb.

LCD védő fólia: Vannak, akik mindent bebugyolálnak. Nehogy karcos, poros, zsíros, akármilyen legyen. Legjobb esetben csak egy látjuk életlenebbnek a képet, és lesz rosszabb a tükrözödésmentesítő rétegek hatása. A legtöbb fólia azonban szinte lehetetlenné teszi az élőkép használatát precíz fókuszálásra, ami az egyik legfontosabb újítás, ami az utóbbi években megjelent a fényképezőgépekben.

Az LCD-k felülete kemény, viszonylag könnyen takarítható, és nagyon nehezen karcolódik. Teljesen felesleges a szép éles képét tönkretenni csak azért, hogy védjük valamitől, ami amúgy sem ártana neki.

UV szűrőt minden objektívre: A helyzet szinte pont ugyan az, mint a fólia esetében. Legjobb esetben nem rontunk az objektívünk minőségén, de a plusz egy optikai elem és légréteg mindig növeli a belső reflekciók esélyét, és csökkenti az élességet. A frontlencséket nem kell védeni, ugyanis a rajtuk lévő bevonat nagyon ellenálló, nehezen karcolódik.

Hacsak nem áll fenn annak az esélye, hogy a frontlencse direkt találatot kap (kavics, ág, Molotov-koktél), felesleges védeni. A szálló por nem árt neki... Ha rászállt, hát rászállt. Néha, de tényleg csak néha, le kell pucolni, és kész. Ugyanis:

Kosz a frontlencsén: Nem ront semmit a kép minőségén. Pár porszem, hajszál, megszáradt esőcsepp mit sem számít. Értem én, hogy rossz érzés koszosnak látni egy méregdrága eszközt, de jobb észbentartani, hogy a védekezés (UV szűrő) és a túl gyakori tisztítás többet árt, mint maga a kosz.

Lyukak az objektívek között: Nem kell minden egyes fókuszhossz milliméterre objektívvel rendelkeznünk, hogy izgalmas képeket készíthessünk. Semmivel sem leszünk kevésbé rugalmasak, ha van némi rés az egyes objektívek között, ezeket ugyanis jól be lehet tömi helyes komonálással és némi utólagos vágással.

Fix mánia: Igen, a fix fókuszhosszú objektívek általában jobbak egy kicsivel, mint az adott tartományt lefedő zoomok. Viszont tényleg csak egy kicsivel jobbak, cserébe nagyon sok kell belőlük, összességében drágábbak és nehezebbek mint 2-3 zoom objektív. Arról nem is beszélve, hogy minél több objektívünk van, annál nagyobb az esélye annak, hogy épp a nem megfelelő lesz fent, mikor helyzet van. Márpedig ritka az olyan pillanat, ami kitart egy objektívcserényi ideig.

Persze van létjogosúltsága a fixeknek, de ez nem a zoomok leváltása, hanem azok kiegészítése pár olyan tulajdonságukkal ami nem igazán oldható meg zoomokkal (nagy fényerő, nagy fókuszhossz, makró, stb.).

Élesség mánia: Az tény, hogy az extra élesség sosem hátrány, vagy ha mégis, akkor könnyebb kezelni, mint az életlenséget. Mára viszont elmondhatjuk, hogy középkategóriától felfelé mindegyik objektív elég éles ahoz, hogy jó minőséget produkáljon akkora nyomtatások esetén, amiket a célközönsége jellemzően készíteni fog velük. Az a képünk, ami csak az élesség okán jó vagy rossz, amúgy sem ér semmit.

A végső kép élességét egybként is rengeteg dolog befolyásolja az objektíven kívül. A helyes záridő és a helyes rekesz megválasztása, adott esetben állvány használata, valamint a soha ki nem kerülhető utómunka legalább annyira fontosak, ha nem fontosabbak, mint maga az optika. A legtöbb képünk életlenségénel mi magunk vagyunk okozói, és nem az objektívünk optikai minősége.

A felszerelés védelme: Ha leteszem a földre karcos lesz, ha betolom egy tövises bokorba, szintén. Ha sárban fotózok, akkor meg sáros. Sokan képtelenek ezt elviselni, és mindenáron védik felszerelésüket. Ez nyílvánvalóan butaság, ugyanis azért vettük, hogy használjuk, használat közben pedig kopik, és ezzel nincs mit tenni. Ha kihagyunk jó lehetőségeket, nehogy összepiszkítsuk a fényképezőgépünket, talán ideje átgondolnunk, hogy miért is adtunk ki ennyi pénzt? A gépért önmagáért, vagy a fényképezés lehetőségéért?

Időjárásálló felszerelés: Csendes nyári eső vagy szép, téli hóesés? Sem a gépünk, sem a vázunk nem tömített gyárilag? Sebaj, használjuk őket bátran! Saját tapasztalatom, hogy még a legolcsóbb eszközök is igen jól bírják a vizet, jöjjön az bármilyen formában is. Ha pedig a helyzet tényleg rosszra fordul, és nagyon rákezd az eső, akkor nincs az a gyári időjárásálló eszköz, ami kibírná. Ha a gyártók kicsit is komolyan gondolnák, akkor az "időjárásálló" kifejezés helyett IP kódot használnának a kategória megadására, mint ahogy teszi azt mindenki, aki egy kicsit is fontosnak érzi pontosan deffiniálni a helyzetet.

Magas ISO kerülése: Ha nincs elég fény, akkor két választásunk van: vagy életlen, bemozdúlt képeket készítünk, vagy feljebb állítjuk az érzékenységet. A kép zajosabb lesz természetesen, de legalább éles marad, ami szerintem jó üzlet. Sokszor lehet szükség arra, hogy az élességért cserébe elfogadjunk egy kis extra zajt, de ezzel meg kell békélnünk. A zaj pont annyira része a digitális fotográfiának, mint amennyire a szemcsézet része az analógnak.