Canon EF 35/1.4L USM

Manapság, a szinte tökéletes és nagyon praktikus alapzoomok korában egy fix 35mm-es objektív megvásárlásához igencsak jó indokot kell találnunk. Mikor szétnéztem az Interneten, főként olyan fotósoknál akadtam rá, akik számára a nagyfényerejű fix inkább egyfajta fétis, mintsem céllal tartott használati tárgy. Ők azok, akik általában megveszik még mellé a 24/1.4L, 50/1.2L, 85/1.2L és a 135/2L objektívek valamelyikét, vagy akár mindet, hogy aztán remek kis DOF-os képeket készítsenek összetartó vasúti sinekről, hidakról, stb. 

Én viszont mostanában igyekszem elkerülni az ilyen indíttatású vásárlást és csak azt megvenni, amit ésszerűen meg is tudok indokolni saját magam számára. Egy grammal sem akarok több felszerelést cipelni és tárolni, mint amire okvetlenül szükségem van. Így és ezért esett a választásom pont erre a típusra, mikor pár, számomra izgalmas terület fotózásához kerestem megfelelő eszközt. Szerettem volna egy viszonylag kicsi és könnyű alapobjektívet, otthoni használatra (családi képek), egy nagyfényerejű nagylátót éjszakai tájképekhez, álló csillagokkal, valamint egy nagyfényerejű objektívet arra a néhány esetre, amikor a kis mélységélesség tényleg jól mutat.

Bár külön-külön mindhárom területre lehetne (egymástól eltérő) megfelelőb eszközt találni, együtt a hármat számomra a 35/1.4L fedi le a legjobban. Nehéz döntés volt, hiszen ez egy igen drága darab, és pontosan tudtam, hogy alig-alig fogom használni, hiszen a fent leírt témákat (kivéve a családi képeket, de ott eddig is megvoltam nélküle) csak nagyon ritkán fotózom.

Végül is megvettem... Lássuk, milyen!

Felépítés

A fixek általában masszívnak tűnnek, és ez most sincs másként. A felhasznált anyagok minősége azonban csak egy jó közepes.: az egész tubus műanyag. Persze tudom, hogy a modern műanyagok sok tulajdonságukban előnyösebbek mint a fémek, de mégis... Valahogy jobban szeretem a fém tubusokat, jobb a fogásuk.

A fókuszgyűrű viszonylag széles és nagyon szépen jár, hála az USM élességállításnak, AF módban is tekergethető. A napellenző és a szokásos puha táska természetesen tartozék. Felszerelt napellenző mellett a kupakot elég nehézkes levenni, ajánlott a cseréje.

Az objektíven egyetlen kapcsoló található, a szokásos AF/MF. Én az összes objektívemet AF módban tartom, mivel az élességállítást a csillag gombhoz rendelem már vagy 10 éve. Így USM/HSM objektívekkel, ha kézzel szeretnék fókuszálni, egyszerűen csak nem nyomom meg a csillag gombot, hanem kézel tekerem a fókuszgyűrűt. Ha pedig mégiscsak kell az AF, akkor egyetlen gombnyomás, és máris működik, nem kell a kapcsolóval vacakolni. Nem is értem, miért nem csinálja mindenki így... :o)

AF

Az AF gyors és csendes, de az 5D mark II vázon kissé bizonytalan. Kisebb tárgytávolságokon hajlamos kissé mellé fókuszálni, de nem konzekvensen az egyik irányba (elé vagy mögé), hanem néha így, néha úgy. Nagyob tárgytávolságokon, és szűk rekesz mellett ez a jelenség trmészetesen nem tapasztalható. Szinte kizárólag a középső fókuszmezőt használom.

A tökéletes élesség eléréséhez, ha csak tehetjük, használjunk állványt és élőképet maximális nagyításban.

DOF

A mélységélesség tartománya annyira szűk teljes nyílás közelében, hogy már azzal is elronthatom a precíz fókuszálást, ha kézből fotózva kicsit átkomponálom a képet élességállítás után.

A kis DOF-ra szokás úgy gondolni, mint a kreatív lehetőségek végtelen tárára, de ez egyáltalán nincs így. A hatása túl erős, így nagyon nehéz olyan képet csinálni, aminél csak hozzáad a kép mondanivalójához, harmóniájához, de nem uralja azt.

Komponálni is nagyon nehéz, mivel a sztandard mattüvegek nem adják vissza helyesen ezt a szűk mélységélességi tartományt. Hiába rekeszelünk és nyomkodjuk az előnézeti gombot, f/2.8-ig semmi látható nem történik a keresőben, csupán a kép sötétedik. Kicsit olyan távmérős érzés ez... Többet látunk élesnek a keresőben, mint ami a képre kerül. Lehet persze állványt és élőképet használni, vagy próba-szerencse alapján kitalálni a jó értéket.

Felbontóképesség

Nagyszerű. Valós témák esetében hibátlan képek készíthetők már teljes nyíláson is, de enyhén lerekeszelve persze még tovább javul. A következő képek 100%-os részleteket mutatnak, mindenféle beavatkozás nélkül, egyenesen RAW-ból konvrtálva, élesítés nélül.

Középpen    Sarokban

f/1.4:    

f/1.6:    

f/1.8:    

f/2.0:    

f/2.2:    

f/2.5:    

f/2.8:    

Jól látszik, hogy középpen az élesség már teljes nyíláson is nagyon jó (bár a lokális kontraszt itt még kicsit alacsony), f/2.0-tól hibátlan, sarkokban pedig f/2.8-ig megfigyelhető egy kis lágy jelleg (no és sötétedés), de ez könnyedén orvosolható. Igazi témáknál nagyon ritka, hogy ilyen tág rekeszen bármi érdemi legyen a sarkokban, két okból is. Egyrészt annyira kicsi a DOF, hogy gyakorlatilag csak egy falat (vele tökéletesen párhuzamosan állva) tarthatnánk élesen, másrészt pedig a tág rekeszt eleve a téma kiemelése miatt használjuk leginkább... Csillagászati képeknél lehet egyedül értelme az extrém sarkok élességének, de ez az objektív még ezen a területen sem vall kudarcot.

Amennyiben ki akarjuk hozni a szenzorunkból a benne rejlő összes lehetőséget, akkor állítsuk a rekeszt kb. f/5.6-f/8.0-ra, és katt. Valami ilyesmit kell kapnunk:

f/8.0 (Feldolgozott kép)

35mm

Teljes méretű szenzoron a 35mm-es fókuszhossz nagyon kellemes, természetes hatású, enyhe nagylátószöget jelent. Egy egészen kicsivel tágabb, mint az emberi szem éleslátási területe, mozdulatlan szemgolyóval. Számomra az 50mm egy kicsit mindig túl szűk volt normál (értsd: semleges látószögű) objektívnek, ez a látószög viszont pont ideális. Szinte azonnal megszokható, és a kereső használata nélkül is könnyű ráérezni, hogy mettől meddig tart majd a kép. 

APS-C-n 56mm-nek felel meg, ami egy nagyon kellemetlen fókuszhossz. Emlékszem, hogy a Zenitem 58mm-es alapobjektívjét mennyire utáltam. Mindig szűkebb volt, mint kellett volna, sosem tudtam 58mm-ben látni.

Napcsillag, becsillanás

A rekesz 8 elemből áll, így a napcsillag (sajnos) csak 8 ágú. Igazán lehetett volna kicsit bőkezűbb a Canon, és rakhatott volna 9 lamellát a rekeszbe.

Becsillanás nincs.

Háttér elmosása

Egy nagyfényerejű objektívnél különösen fontos, hogy a hátteret szépen, lágyan kenje el, hiszen gyakran lesznek a képeinken ilyen területk. A 35/1.4L itt sem vall kudarcot, nekem nagyon tetszik, amit a háttérrel csinál.

f/1.4

Nagyon kontrasztos területeken megfigyelhető némi kromatikus aberráció az életlen részeken, de ez ritkán zavaró, és sajnos szinte minden nagyfényerejű objektív sajátja ez a leképzési hiba. További titpikus jelenség a pontszerű fényforrások macskaszemesedése a képsarkok felé.

f/1.4

Összefoglalva

Nem nagyon hiszem, hogy DSLR-re készíthető ennél sokkal jobb nagylátószögű objektív. Akinek ez kevés, az próbálkozzon a Leica-val, távmérős gépre ugyanis sokkal egyszerűbb nagylátót tervezni, mint DSLR rendszerbe.

Viszont bármennyire is tökéletes, az esetek többségében szinte tökéletesen felesleges. A legtöbb gyártónak vannak tökéletes, többnyire stabilizált alapzoomjai, amelyek mind tökéletesen rajzolnak ezen a fókuszhosszon. Néhány speciális helyzettől eltekinte (rendezvényfotózás zárt térben, csillagászati képek, egészalakos portrék kis DOF-al) tökéletesen meg lehet lenni nélküle.

Ha viszont átgondolva, céllal vesszük, biztosak lehetünk benne, hogy abban a néhány esetben, amikor valóban szükségünk lesz rá, nem fog minket cserben hagyni.