Canon nFD 50mm f/1.2 (1980)

Minden itt leírt megállapítás csak micro 4/3 rendszerben (természetesen adapterrel) használva igaz. Fogalmam sincs, hogy ez az objektív hogyan teljesít 24x36mm-en, amire eredetileg szánták.

Felépítés

Kicsi, de jó felépítésű objektív, nagyon könnyedén forgatható fókusz gyűrűvel. A rekeszt fél fényértékenként állíthatjuk, a gyűrű itt is szépen mozog, határozotan ugrik a megfelelő állásba. A szűrőmenet 52mm-es és nem forog fókuszálás közben, ami egyébként az első lencsecsoport mozgatásával történik. A gyári napellenző bajonettel kapcsolódik az objektívhez.

Ez az objektív már a "new FD" sorozat tagja, tehát az egész szerkezetet kell a gép bajonettjébe forgatni (mint szinte minden más rendszerben), nem csak egy gyűrűt, ahogy az az "FD" rendszerben szokás volt. Természetesen a két rendszer oda-vissza kompatibilis egymással, nekem az újabb szimpatikusabb.

Rajz

Teljesen nyitva a rajza nem éri el mai f/1.2-es objektívek szintjét, ellenben nagyon szép, karakteresen lágy. Az így készített képek jellemzően az átlagosnál alacsonyabb kontrasztúak, élesek, de a világos részek "ragyognak". Az életlen részeken megfigyelhető némi kromatikus aberráció is, ami elég tipikus a nagyfényerejű lencséknél, mind  a mai napig.

Leképzési tökéletlenségeinek köszönhetően ez az objektív zsenális portré optika, mivel szép élesen, de valahogy mégis kellemesen lágyan adja vissza az arc részleteit. Én ezt az "effektet" nagyon szeretem, de nyilván nincs ezzel mindenki így.

A háttér rajzolata nagyon szép, ahogy az a fenti képnél is látszik.

A következő részletek 100%-os nagyítások RAW képekből, GF1 vázzal (12MP), élesítés nélkül:

f/1.2:

f/1.4:

f/2.0:

f/2.8:

Az első két kép kicsit túlexponált lett, ezért világosabbak. Sajnos teljes nyílás mellett, napos időben, az 1/4000 másodperc nem elég rövid a helyes expozícióhoz. Az mindenesetre jól látható, hogy az objektív f/2.0-án már nagyon szépen, majd egy fényértékkel szűkebben már tökéletesen rajzol, és ez így is marad nagyjából f/8.0-ig. Ennél szűkebb rekesz mellett a diffrakció már érezhetően lágyítja a képet.

Nappal szemben egészen tűrhetően viselkedik. Számíthatunk ugyan néhány becsillanásra, de ezek általában kicsik, így könnyen javítható, ha zavaróan hatnak. A rekesz nyolc lamellából áll, így a napcsillagoknak is nyolc ága lesz, ha kellően szűkre állítjuk a blendét.

Összegzés

Előbb-utóbb a micro 4/3 rendszer három jelenlegi szereplőjének (Cosina, Panasonic, Olympus) elő kell majd rukkolnia egy hasonló optikával, addig is, számomra ez a kis Canon nagyon is megteszi. Ki tudja, talán utána is...