Adobe Photoshop CS5 A
legújabb Photoshop két olyan újdonságot is kínál, amikről már a
megjelenése előtt is sokat beszétek a legkülönfélébb internetes
fórumokon. Az egyik egy profil alapú, automatikus optikai hiba javító
funkció (kb. mint a DxO Optics), a másik pedig egy olyan terület
kitöltő algoritmus, amivel az Adobe ígérete szerint könnyen
eltüntethetjük a nem kívánt képi elemek úgy, hogy azok helyét a
Photoshop a kép többi része alapján töti ki. Mint egy inteligens klón
ecset. Míg a hibajavító funkció ötlete mindenkinek tetszett, a kitöltő algoritmus kifejlesztéséért már közel sem lelkesedtek ennyien. Mint oly sokszor, most is egyszerre hallhattunk olyan véleményeket, amelyekben már temették a fotográfiát, miközben mások pont a annak megújulásról, forradalomról beszéltek. Amint lehetett letöltöttem a CS5 próba verzióját, és gyorsan ki is próbáltam mindkét újdonságot. Íme: Hiba korrekció A dolog lényege az volna, hogx a Photoshop az Exif adatok alapján, vagy egy listából történő választás eredményeként, felismeri a kép készítéséhez használt gépvázat és objektívet, majd a korábban precízen elkészített profil alapján kijavítja az optikai leképzés hibáit. Egészen pontosan három hibafajtát. A másodlagos kromatikus aberrációt, a sarkok sötétedését és a torzítást. A három jelenség javítása külön-külön engedélyezhető. Az első kép a nyers, a második a javítot verzió (mindhárom hiba javítva). ![]() ![]() A
torzítás és a sötétedés javítása meglehetősen nyilvánvaló, bár a
legtöbb témámnál ez két hiba nem igazán zavaró. Érdemes viszont
megfigyelni, hogy a torzítás javítása mennyit levág a képszélekből. A
fenti képen még szépen elfér a jobb oldalon lévő nagyobb szikla, lent
viszont már belevág a képszél. Ugyan ez a különbség látszik a bal alsó
sarokban látható két fűcsomó esetében is. Ez komoly gond, mivel
tönkrehetehet egy gondosan megkomponált képet (a fenti példa nem ilyen:
az így sem, úgy sem jó kép), mivel komponálás közben a torzított
látószöggel számolunk, hiszen azt látjuk a keresőben. Persze ez a jelenség nem a Photoshop hibája, egyszerű geometria, viszont érdemes kicsit elrágódni rajta. Mivel egy hibás objektíven keresztül komponáljuk meg szépre a képünket, így mikor megszüntetjük az optikai hibát, tönkretesszük a képet. A helyzet persze nem megoldhatatlan, három megoldás is létezik. A legegyszerűbb, ha nem törődünk a torzítással. A legtöbb esetben semmi problémát nem okoz, hacsak nincs egyenes vonal (horizont, háztető, stb.) valamelyik képszél közvetlen közelében. A második megoldás (ez kicsit drágább), hogy közel torzításmentes objektívet használunk (a fenti kép Canon EF24-105/4L IS USM objektívvel készült, ami közel sem ilyen). A harmadik pedig az, hogy már eleve a javított képet látjuk a keresőben. Ez sem újdonság, a micro 4/3 rendszer pont így működik. Elektronikus keresőikben (és persze a hátsó LCD kijelzőkön is) már rögtön a korrigált képet láthatjuk. Ez úgy lehetséges, hogy mindegyik optika "tudja" magáról, hogy mennyire torzít, ezt persze közli is a vázzal, ami már ezt figyelembe véve jeleníti meg a képet a keresőben, komponáláshoz. Persze ez DSLR gépnél nem lehetséges, azaz az optikai keresőben nem. Élőkép használata mellett viszont már működhetne a dolog. Csak firmware kérdése az egész. Perse amíg a nagy gyártók azt hiszik, hogy úgy kell digitális fényképezőgépet gyártani, hogy kivesszük a fimet és berakjuk a szenzort, addig erre csekély az esély. Pedig ez már itt a 21. század, jó reggelt kívánok! Nézzük, mit művel a kromatikus aberrációval: ![]() ![]() ![]() A
felső kép az eredeti, a második a profil szerint javított. Hogy a
harmadik a legjobb? Na igen, az a CameraRAW. Csupán a vörös-cián
csatornát kellett -24-re állítani, és kész. Egy pillanat az egész, és
az egyszer már kiizzadt beállításainkat el is menthetjük, hogy aztán
egyetlen kattintással előhívjük. Pont, mint ennél a szuper új
funkciónál. Csak ez utóbbi működik. A három korrekció közül tehát az egyik többet árt (nekem), mint használ, a másik bár működik, de sosem zavart, a harmadik pedig egyszerűen csak nem működik (lehet, hogy majd lesznek jobb profilok is, de minek vesződjek vele, mikor nekem ezek már rég el vannak mentve ACR-ben?). Kicsit csalódott vagyok. Kitöltő algoritmus Adott egy kép, amin van valami zavaró elem. Ha voltunk olyan ügyetlenek, és komponáláskor ezt nem vettük észre (vagy lehetetlen volt orvosolni), akkor eddig annyit tehettünk, hogy "kiklónoztuk" a zavaró elemet, azaz a kép egyéb részeit rámásoltuk a csúnyának, zavarónak ítélt részletre. Többnyire működött a dolog, de néha nagyon nehézkesen. Erre a problémára ígért megoldást az Adobe. Annyit kell tennünk csupán, hogy kijelöljük a zavaró részletet pl. a lasszó eszközzel (L billentyű), nyomunk egy delete-t, majd egy Enter-t. És lőn... ![]() ![]() A
felső kép az eredeti, amiről igyekeztem a fent vázolt módszerrel
eltüntetni az oszlopot és a kerítést a szélekről, valamint a távoli
táblákat középről. Az eredmény elég lehangoló. A képszéleken láthatunk
néhány érdekes képződményt, a távoli táblák helyére pedig egy
meglehetősen zavaró fűcsomót növesztett a Photoshop. Az eredmény elég
távol van attól, amit a marketing anyagokban láttam. Íme egy másik próba, itt a bringást próbáltam eltüntetni: ![]() ![]() Az eredmény első ránézésre egészen jó. Második ránézésre már kevésbé: ![]() Itt
is pont az történt, mint az első példánál. Az algoritmus valójában nem
hoz létre semmi újat, csupán igyekszik helyettünk kitlálni,
meglehetősen kevés sikerrel, hogy mit hová "klónozzon". Nem követi, nem
egészíti ki a mintákat, nem ismeri fel a szabályszerűségeket, csak
valami zavaros módszer alapján összemásolgat ezt-azt. Összefoglalva: el kell keserítenem mindenkit. A forradalom és a temetés egyaránt elmarad. Megnyugodhatunk. |