Rendszerváltás,
avagy egy megrögzött Windows felhasználó élményei a Mac világában
2009.XI.02.
Két említésre méltó dolog történt csupán. Egyrészt rájöttem, hogy a Snow Leopard beépített fájlkezelője (az un. Finder) legalább annyira pocsék, mint a Windows Intéző. Funkcióiban talán ügyesebb egy kicsit, de kezelhetőségben még az Intézőt is sikerült alulmúlnia. Szerencsére, ahogyan Windows-hoz is, az OSX-hez is van nagyszerű, ingyenes. kétablakos (Norton Commander kinézetű) fájlkezelő. Úgy hívják, hogy muCommander, és majdnem olyan ügyes, mint a méltán népszerű Windows Commander, ráadásul teljesen ingyenes. A funkcióbillentyűk is a megszokott módon műküdnek, tehát másolás F5, mozgatás F6, új alkönyvtár F7, stb. Pár napja használom, béna Finder elfelejtve.
Tegnap este, és ma hajnalban is a rendszer Color Management beállításaival bajlódtam. Érdekes és roppant tanúlságos feladat volt. Nagyon ügyes megoldás, hogy az OSX a kimeneti eszközök színprofiljait (ezek azk a bizonyos *.ICC fájlok) rendszerszinten kezeli, így elég csupán egyetlen helyen megadni (System Preferences/Displays/Color tab) a használt profilt, és azt mindig mindenre alkalmazza. Ez az, amiért a Mac olyan népszerű a grafikusok számára. Windows rendszerben ez sokkal körülményesebb, ott csak akkor működik normálisan a színkezelés, ha az adott program támogatja a profilokat, így lehet, hogy a képszerkesztő programunk helyesen mutatja a képeinket, miközben az egyszerű képnézegetőnk helytelenül. Mac esetén ez nem fordulhat elő. Elvileg. De mint kiderült, a FireFox 3.5 valahogy mégis kihúzza magát a színkezelés alól, így a viszonylag széles színterjedelmű (Adobe RGB 114%) monitoromon olyan hihetetlen színek jöttek elő a böngészőben, hogy csak na. Végülis miután beállítottam a színkezelés módját (1: mindig) és megadtam a monitorom profiljának helyét helyreállt a rend. Így most már a FireFox is ugyan úgy rajzolja ki a képeket, mint ahogyan az OSX saját böngészője a Safari tette a kezdetektől (utóbbi viszont nekem kényelmetlen, így nem használom).
Végezetül egy kép:
Jópofa, hogy maga a gép alig nagyobb, mint a mellette lévő Fujitsu Siemens háttértár.
2009.X.30.
Tegnap megérkezett végre, bőven határidő előtt. A szállítás előtti napon felhívtak, hogy számítsak rá. Szuper. Profi.
Eddig tetszik. Leszedtem pár ingyenes alkalmazást, így a napi dolgaimat már tudom intézni. Firefox netezni, FileZilla FTP kliens, KompoZer HTML szerkesztő, stb. Egyedül a képek feldolgozásával állok kicsit hadilábon, Photoshop CS4 hiányában. Ideig óráig elvagyok a Canon DPP + Gimp kombinációval, de ez így túl döcögős. Íme Mac-es korszakom első képe:
Azt még nem tudom, hogy hogy kell a Gimp-el keretet készíteni, és most nincs is időm ezzel bajlódni, holnap korán kelek... Ha esetleg lenne otthon valakinek elfekvőben egy tört PS CS4, azt megköszönném.
Rövid kitérő. Van jogtiszta Win-es CS3-am. De nem vagyok hajlandó egy raklapnyi pénzt kifizetni csak azért, mert az Adobe már nem fejleszt CameraRAW-t a CS3 verzióhoz, így azzal nem tudnám megnyitni az 5D mark II RAW képeit. Nem, upgrade-t sem akarok venni. Talán majd egy Lightroom 3.0-t, ha kijön. Addig viszont bűnöznék, amit egy percig sem szégyenlek. Amit az Adobe csinál, az se jobb...
Ja igen! Kell vennem Apple billentyűzetet, mivel nem igazán boldogulok a jelenlegivel. Két fajta Apple billentyűzet van: a drága vezetékes, és a nagyon drága Bluetooth-os. Vezetékest rendeltem.
Keresek még ingyenes képtár szerkesztőt, amivel a jelenlegi galériáimhoz hasonlót tudnék készíteni. Ha esetleg valakinek lenne tippje, megköszönném!
2009.X.21.
Az történt, hogy elegem lett.
17 éve használom a Microsoft operációs rendszereit saját, illetve munkahelyi számítógépeimen. 17 éve szenvedek ugyanazokkal a problémákkal. Nem vagyok valami nagy Windows szakértő, de szerintem bátran állíthatom, hogy volt időm kiismerni az egymást követő rendszerek hiányosságait. Megtanultam együtt élni velük. Megszoktam, hogy a sosem elég erős számítógépem erőforrásainak jelentős részét lekötik a biztonságos Internetezést szolgáló programok, hogy évente újra kell telepítenem mindent, annyira lelassul a rendszer... Beletörődtem, hogy egy ős öreg operációs rendszert kell használnom.
Aztán a legutóbbi újratelepítés alkalmával elszakadt a cérna. A gyári, jogtiszta XP SP2 képtelen volt feltelepülni a szintén gyári ASUS gépemre, amin előtte több mint 3 évet hibátlanul működött. Pár nap próbálkozás és hiábavaló telefonálgatás (Microsoft HelpDesk) után feladtam. Átballagtam a szomszédomhoz, és az ő tört XP SP3-as példánya hibátlanul feltelepült. Azóta is ezt használom.
Ott és akkor, két szitkozódás közben elhatároztam, hogy én többet nem akarok itthon Windowsos gépet látni. Se időm, se kedvem órákat vesződni azzal, hogy életben tartsam a számítógépem. Azért vettem, hogy használjam, nem azért, hogy kiszolgáljam.
Maradt tehát az Alma, minden (számomra elrettentő hatású) "trendisége" ellenére. Csakhogy nem akadt olyan összeállítás, ami tetszene, és meg is engedhetném magamnak. Laptop nem érdekel, A Mac Pro túl drága (bár ez a legszimpatikusabb koncepció), az iMac-el pedig 2-3 évente kidobnék egy monitort is, ami ráadásul fényes, amit pedig utálok. A Mac Mini pedig gyenge.
Azaz gyenge volt, egészen 2009. október 21-ig, amikor is megjelent az új, erősebb hardvert tartalmazó változat. 2,26GHz Core2Duo processzor, 2GB RAM, 160GB HDD nekem elég mindenre. Cserébe kicsi, halk, keveset fogyaszt. Mellesleg a világ jelenlegi leghatékonyabb operációs rendszerével érkezik, a Snow Leopard-al.
Így aztán rendeltem egyet on-line. 2 óra múlva megkaptam a nem automata visszaigazolást. Profin, ahogy kell. Kb. 2 hét míg ideér, addig legalább lesz időm felkészülni, utána olvasni.
Tudom, hogy nem lesz egyszerű megszokni az új rendszert, tudom, hogy jó pár dolog hiányozni fog, de nem érdekel. Nagyon várom.