Tokina AT-X Pro 100/2.8 D macro

Canon MP-E 65, Tokina 100, Sigma 150

Felépítés

Könnyű és masszív, mint a legtöbb modern Tokina. Fém, ahol erősnek kell lennie, és műanyag, ahol büntetlenül lehet spórolni a súllyal. A festése példaértékű, nagyságrendekkel szebb és ellenállóbb, mint a Sigma "Zen" bevonata, ami nemcsak csúnya, de igen könnyen karcolódik is.

A fókuszgyűrű, bár nem túl nagy (a legkeskenyebb a fenti három közül), mégis jól használható. Hátrahúzásával kapcsolhatunk manuális fókuszra, ahol a gyűrű szépen, finoman jár. Szebben, mint a Sigma gyűrűje. A gyűrű hátrahúzásával nem csak a mechanikai kapcsolatot zárjuk a gyűrű és a fókuszáló lencsetag között, hanem (Canon EOS rendszerben) a gépvázat is kézi fókusz üzemmódba kapcsoljuk, nincs szükség további kapcsolóra, mint ahogyan az sajnos a régebbi Tokina objektíveknél szokás volt.

A fókuszálás nem belsőleg történik, tehát az objektív hossza jelentősen megnő, miközben a leképzést 1:1-re állítjuk. A belső tubus műanyag, de mint ahogyan az a fenti képen is látszik, megkapta ugyan azt a bevonatot, amit a külső (ellentétben például a Canon EF 24-105/4L-el, aminek a belső tubusa egy gagyi műanyag cső, amin még az osztósík is látszik). Természetesen a szűrőmenet, ami 55mm-es, nem forog fókuszálás közben.

Napellenzője bajonettel kapcsolódik a tubushoz, de ezt sajnos nem kaptam meg, így nem tudom bemutatni. A frontlencse viszont (hasonlóan az összes nem belső fókuszos makróhoz) annyira mélyen ül, hogy nem is igazán van rá szükség, sem árnyékolóként, sem extra mechanikai védelemként.

A lencse közelpontja kerek 30cm, a leképzési arány itt 1:1. A tubus oldalán látható forgatható kapcsolóval (egyedi, de nagyon ötletes, könnyen kezelhető megoldás) limitálhatjuk a fókusztartományt, ilyenkor maximum 1:2 nagyítás érhető el, viszont az AF ilyenkor jóval gyorsabban járja be az útját. Sajnos ez a kapcsoló hat a manuális módra is, így nincs mód arra, hogy limitált állásban kézzel fókuszáljunk 1:1 környékére (a Sigma makrónál ez lehetséges).

A kesztyűben történő felszerelést egy barázdált gumigyűrű könnyíti meg, amit könnyű jól megfogni, akár elgémberedett ujjakkal is.

Használat közben

Az objektív jól használható, kellemesen aprócska és könnyű. A Lowepro Mini Trekker AW táskámban állítva is elfér, így igen gazdaságosan szállítható (a Sigma csak fektetve fér el), alig kell neki hely.

Ami nagyon hiányzik róla, az egy állványgyűrű, aminek hiányában lehetetlen úgy átváltani horizontális formátumról vertikálisra, hogy közben a téma a keresőben maradjon. Gömbfejet használva ilyenkor az optikai tengely magassága is megváltozik, és mivel én nem használok az állványomon középoszlopot, így mindig a lábakkal kellett variálnom. Ezt nem szerettem.

A fényképezőgépeim mindig úgy állítom be, hogy az AF a "*" gomb lenyomására induljon be, ne az exponáló gombéra. Ebben az a jó, hogy az USM/HSM objektíveket nem kell AF-MF módba oda-vissza kapcsolgatni. Ha akarok autófókuszt, megnyomom a csillag gombot, ha nem, kézzel tekerek. Ennyire egyszerű. Sajnos ez a mikromotoros objektívekkel nem működik, mivel őket nem lehet (mint ezt a Tokina-t), vagy nem szabad AF állásban kézzel tekergetni. Nem szerettem, hogy figyelnem kellett arra, hogy hol áll a fókuszgyűrű AF-en, vagy MF-en... A két állás között a váltás viszont tényleg egyszerű, és a fókuszgyűrű bármely állásában lehetséges. A régebbi Tokina optikáknál mindig meg kellet keresni azt a szögállást, ahol vissza lehetett húzni MF-be. Azt nem nem szerettem. Azt utáltam.

Rajz (FF, 21MPxl)

A következő részletek 100%-os nagyításban mutatják egy 21 megapixeles kép közepét, 1:1 nagyításon. A felvételek állványról, ISO 100 érzékenységen, előzetes tükörfelcsapás használata mellett készültek. A fókuszálást élőképen végeztem, a lehető legnagyobb gondossággal.

f/2.8:  

f/4.0:  

f/5.6:  

f/8.0:  

Teljes nyíláson a rajza egy hangyányit lágyabb, és egy hangyányit kevésbé kontrasztos, mint f/4-en, ahol viszont már tökéletes. Annyira éles, hogy a diffrakció már f/8-on is ront a minőségen, ami teljesen szokatlan.

A képkocka azon részén, amit sikerült fókuszban tartani, az élesség mindenütt azonosan magas szintű volt. Sajnos nem tudtam annyira pontosan párhuzamba állítani a szenzort és a témát (ami egy bélyeg, felragasztva egy szekrény oldalára), hogy a sarkokról is nyilatkozhassak. Ez viszont talán nem is gond... A természetben készülő makró felvételeknél a sarkok életlensége a kívánatos, az élességük inkább kompozíciós hiba. persze nem azt mondom, hogy életlen a sarkokban, csupán azt, hogy nehéz pontosan kideríteni, hogy mennyire éles.

Nagy tárgytávolságnál, kisteleként használva, az élesség szintén kiváló. Itt már könnyebb dolgom volt a sarkok élességének megítélésnél. a következő kocka 100%-os kivágás, teljes nyíláson a kép jobb felső sarkából. A felvétel kézből készült, 1/100 másodperces záridővel, ISO 100 érzékenységen, a kép közepére fókuszálva (kb. egy síkban volt a szélekkel).

f/2.8:  

Mindegyik részlet RAW-ból lett kivágva, élesítés nélkül.

A következő képre kattintva letölthető egy teljes felbontású (csupán az életlen részek levágásával 1:1 oldalarányúra vágott), feldolgozott JPG kép (f/11-en készült, állványról):

Sarkok sötétedése

Gyakorlatilag nincs.

végtelen, f/2.8:

1:1, f/2.8:        

CA

Nincs (lásd a sarokból kivágott részletet).

100mm vs. 150mm

Manapság divatos hosszabb, 150-180mm-es makró objektíveket venni, mivel azok állítólag szebben kenik a hátteret, valamint a nagyobb tárgytávolság miatt könnyebb becserkészni a témát velük. Nos, a Tokina 100 közelpontja 30cm, a Sigma 150 közelpontja pedig 38cm. A Sigma 150 viszont hosszabb, a tubus nem védi a frontlencsét, így kell a napellenző védelemnek (hogy mennyire, azt a napellenzőmön látható durva karcok igazolják). Kb. 1:2-ig a két objektív valódi munkatávolsága (az objektív elejének és az élesség síkjának a távolsága) nagyjából azonos. 1:1-nél a Tokina kicsit közelebb kerül, de nem vészes a különbség.

Tehát mindkettővel kb. azonos távolságra kell megközelíteni a témát, bár az igaz, hogy a Sigma 150 esetében a gép hátrébb van.

A háttér szebb elkenése igaz, de a különbség nem jelentős:

100mm:  

150mm:  

Mindkét kép f/8-as rekeszen készült, azonos leképzés mellett. A virág kb. 10cm-re nyúlik előre a levelektől. Némi különbség megfigyelhető, a levelek kicsit elmosottabbak a második képen, és kevesebb is került belőlük a képre, de ha nem egymás mellett állnának, nem vennénk észre a különbséget közöttük.

A két képet azonos beállításokkal konvertáltam RAW-ból, így megfigyelhető, hogy míg a Tokina erőteljesebben szaturálja a pirosat, addig a Sigma elevenebbnek mutatja a zöldet. A különbség itt is elhanyagolható, és könnyedén "orvosolható", bármelyik irányba.

Tehát igaz, hogy a hosszabb szebb hátteret rajzol, és hogy távolabb lehetünk vele a témától, bár a különbség mindkét esetben szinte észrevehetetlen. Az biztos, hogy nem emiatt lesz majd egy képünk jó, vagy éppen rossz.

Ajánlás, alternatívák

Ez egy nagyszerű objektív, makró képekhez vagy kistelének egyaránt tökéletes. Elsőrangú felépítés és elsőrangú optika mellett a régimódi AF motor és az állványgyűrű hiánya elviselhető kompromisszum.

Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy a Sigma 150/2.8 a legjobb jelenlegi makró optika Canon EOS rendszerbe, de ha valakinek sikerül jó áron hozzájutnia egy ilyen Tokina-hoz, rosszul biztosan nem jár vele. Bátran ajánlom.

Megfontolandó alternatíva a Sigma 150 mellett a Canon EF 100/2.8 USM macro optika is. Modernebb AF rendszere és az állványgyűrű lehetősége komoly előny, bár megkérik az árát ennek a luxusnak.