Amúgy a cikk második pontja nem igazán a téma megtartásáról szólt, ha újra elolvasod, hanem az elmosott háttér (mint képi effekt) elérésének módjairól. Nyilvánvaló, hogy egy 135/1.8 képét nem lehet pontosan leképezni mással, csak egy 135/1.8-val. Elmosott hátteret, akár ugyan annyira elmosottat is, viszont lehet mással, olcsóbban is létrehozni. Persze ez azt jelenti, hogy nyilvánvalóan változtatni kell a kompozíción. De ez sem új, hiszen minden esetben korlátoz a cuccod (sosincs nálad végtelen számú objektív), így mindig kompromisszumokat kell kötnöd, alkalmazkodnod kell a lehetőségeidhez.

azt hiszem, kezd körvonalazódni, hol a gond, itt van egy nagyon jó cikk a kérdésről:

http://www.bobatkins.com/photography/technical/bokeh.html

Az én hatalmas tévedésem az volt, hogy túlértékeltem az alany közvetlen hátterében levő tárgyak elmosását (ezt a 45/1.8 sokkal jobban csinálja), a távolabbi, akár végtelenben levő tágyak elmosása ellenében (itt viszont már a 200/5.6 a lényegesen jobb). Ahogy a szerző táblázatából is világosan látszik: az 50/1.4-nek a mélységélessége jóval kisebb, mint a 135/2.8-nak, és még az alany mögött 3 méterre levő tárgyakat is jobban mossa, de 10 m körül fordul a dolog, és végtelenben már a teleobjektív mos jobban, a rosszabb belépőpupilla ellenére is.

Magyarán, ha ügyetlenség vagy pech esete forog fenn és bekomponálsz valami zavaró cuccot az alany közvetlen hátterébe, akkor inkább fotózz fényerős portréobjektívvel, hogy valahogy mossa el azt a tárgyat, ekkor viszont a jóval hátrébb levő képelemek nem lesznek tökéletesen szétmázolva.

És akkor most értem meg, miért van az, hogy fényerős portéobinál lehet, hogy a fülek már nem élesek, de a háttér elmosása lehetne jobb is, ugyanakkor a teleobjektívvel lőtt portréimnál az arc teljesen éles mindenhol, a háttér viszont az F5.6 ellenére is teljesen szét van mosva.

Köszi a szemfelnyitást! Akor lehet, hogy nem is annyira gyakorlatlanság, hanem pont az történt, amit mások szemére szoktam vetni: gépiesen fotóztam, anélkül, hogy utánagondoltam volna, valójában hogy történik a képalkotás?

Ez valóban hihtetően hangzik, csak az furcsa nekem, hogy a különbség tényleg annyira drámai legyen. Mert az F1,8 az F5,6-nak több, mint háromszorosa.

Másrészről viszont – apropó jelentős gyakorlatlanság – ha jól meggondolom, a tapasztalatom pont hogy téged igazol, mert a telém 5,6-on tényleg meglepően jobban mos, mint amennyit az „elméletem” előre jelezne. (Persze egzakt méréseket még nem végeztem.) Akkor hogy a fenében is van ez? Utána kell néznem a dolognak.

Kommented jelentős gyakorlatlanságra utal.

Ahhoz, hogy a 45–200-zal ugyanazt a képkivágást kapjam 200 mm-en, mint a 45-ös portréobjektívvel 45 mm-en, ahhoz nagyjából annyival kell messzebb mennem az alanytól, hogy a nagy gyutáv nyújtotta mélységélesség-előny pont lenullázódjon.

Leszámítva az egészen kicsi tárgytávolságokat, ahol már nem lineáris az összefüggés, sajnos érvényesnek tekinthető az alábbi ökölszabály:

Adott képkivágás (kompozíció esetén) az elérhető mélységélesség-tartomány CSAK 2 paramétertől függ:
1. blende,
2. szenzorméret.

A gyutáv és a tárgytávolság pont semlegesítik egymást az összefüggésben! Érdemes utánaszámolni egy DOF kalkulátorral. Meg fosz lepődni, hogy ugyanazon képkivágás esetén a 45/1.8-as objektívnek kb. egy 200/1.8-as objektív felelne meg mélységélesség tekintetében!

Így a bejegyzésednek ez a része nem túl meggyőző: nagy belépőpupillát igenis csak nagy belépőpupillával lehet pótolni.

Elég valószínűtlen ugyanis, hogy a fotós a szükséges minimális távolságnál eleve távolabb álljon a modelljétől. Mert ugye ki szeret túl sokat vágni utólag a kompozícióból. S ha ilyenkor közelebb megyünk, akkor már egyszerűen nem azt fotózzuk, amit szeretnénk.

Portrézásnál pedig már csak hab a tortán, hogy 1–1,5 m-nél közelebb nincs is hova mennünk, mert a perspektíva miatt torzítani fog a kép, felnőttfotózásnál mindenképp.

A közeledés tehát – tudatos komponálásnál legalábbis – túl sokat nem segít. Esetleg annyiban, hogy ne utólag jöjjünk rá, hogy a kép melyik részletét érdemes felhasználni, hanem eleve azzal a képkivágással fotózzunk.