1:1 vagy nem 1:1?

A minap belefutottam valamelyik fórumon egy kisebb vitába a makró objektívek leképzési arányáról. Valaki azt bizonygatta, hogy az egyébként 1:1 leképzésű fullframe objektívek kisebb szenzoron nagyobb leképzésre képesek. Ez optikailag természetesen butaság, viszont gyakorlati szempontból nézve a dolgot mégsem.

1:1

Amikor azt mondjuk, hogy egy objektív leképzése 1:1, azzal azt jelezzük, hogy az általa a filmre/szenzorra vetített kép mérete megegyezik a tárgy valódi méretével. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 1:1 leképzés mellett pont akkora témát lehet rögzíteni, mint amekkora maga a szenzor, függetlenül attól, hogy az mekkora.

Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Canon nFD 200/4 macro

Tehát bár egy 1:1-es leképzésre képes makró objektív szenzortól függetlenül akkora képet vetít, mint a valóság, a “befogható” téma mérete pedig csökken a szenzor méretével együtt, hiszen az 1:1 leképzés okán pont akkora képet tud csak rá az objektív vetíteni, mint amekkora maga a szenzor.

Nem 1:1?

Így, bár az objektív optikailag változatlan marad, a kisebb szenzorral kisebb témákat fotózhatunk úgy, hogy azok kitöltsék a teljes szenzort, és vele együtt a teljes képkockát.

Megfordítva a dolgot: amit egy 1:1 objektívvel pl. micro 4/3 rendszerben művelni lehet, ahhoz fullframe gépünk elé bizony egy 2:1 leképzésű (kétszeres nagyítású) objektív kellene. Persze eltekintve az utólagos vágás lehetőségétől…

Átszámítás

Adott például a remek Panasonic Leica 45/2.8 macro objektív, ami optikailag maximálisan 1:1 leképzésre képes. Ha ezzel minden szempontból azonos eredményt produkáló üveget keresünk mondjuk Nikon D700 (fullframe) gépünk elé, akkor nekünk egy 90/5.6 2:1 típusra lenne szükségünk.