Pár napja a Panasonic előállt egy új objektívcsalád első két tagjával. Az új család a fantáziadús “X” nevet kapta, és állítólag ők lesznek a Panasonic profi üvegei, azaz némi képzavarral élve a Panasonic L objektívek. Saját szavaikat idézve “the new premium lens brand “X” for LUMIX G Micro System that complies with Micro Four Thirds System standard“. Ez rendben is van, le kell halászni minden piaci szegmenst, sokan vártak már Pro micro 4/3 objektívekre.
Az Olympus is meglátta ezt a piaci rést, amibe elsőként az új 12/2.0 fixüket illesztették. Elnézve a teszteket, nem kis sikerrel. (Az enyém már rendelés alatt volt, amikor rájöttem, hogy a Panasonic 14/2.5 pont negyedannyiba kerül, így lemondtam, és most várom a második palacsintámat.) A Panasonic viszont ismét félreértett valamit. Kiadnak egy sötét, változó teljes nyílású objektívet az új X család első darabjaként mindenféle gyűrűk nélkül. Míg az Olympus, elsőként a micro 4/3 szegmensben, sikeresen ötvözte a mechanikus kézi fókuszt az autófókusszal, addig a Panasonic ismét hátrafelé halad.
Kell ez az objektív, nagyon is. Végre lesz egy zoom, ami majd jól mutat a kisméretű vázakon is. Külön öröm, hogy végre kitenyésztették a saját összecsukható megoldásukat, alig pár évvel az Olympus után… De hogy miért pont ezzel nyitják a meg a felsőkategóriás sorukat, azt komolyan nem értem. Teljesen mindegy, hogy milyen jó lesz optikailag, használni nem lesz túl kényelmes. Vidónál jól jöhet a Power Zoom, de fényképezni vele nem lesz egy leányálom.
A második új X sem tűnik túl exkluzívnak a specifikáció és az ár alapján, de legalább itt úgy oldották meg az elektronikus zoomot, ahogyan kell: megtartva a manuális lehetőségét. Mivel szinte minden amatőr/kezdő fényképész telét vesz második objektívnek, így nyilván lesz kereslet rá, főleg ha optikailag erősebb lesz, mint az elődje, a nem túl fényesen sikerült 45-200.
Az új X-ek sajnos gyanúsan belépőszintű objektíveknek tűnnek nekem. Remélem nem gondolja komolyan a Panasonic, hogy ez az a szint, amit prémiumnak akar hívni. Ha optikailag nagyon jók lesznek (kétlem, nem úgy vannak árazva, de ne legyen igazam), az jelenthet némi reményt a jövőre nézve. Ha viszont nem, és ez a nívó tudatos, akkor némi félelemmel tekintek a két következő X objektív elébe (12-35 és 35-100, mindkettő nagy fényerejű lesz), nem is beszélve a nem X típusokról.
Szia, egy kis zavar van a cikkben, konkretizáld már a neveket, melyik objektívekről írsz. A fix obiról beszélsz aztán változó rekesznyílásról, nyílván áttértél egy másik obira, a képekről nézve, de az írásban is meg kellene említeni.
Szerintem fuss neki még egyszer.
Hali, egyet is értek meg nem is. Bár abban teljesen igazad van, hogy ezek a szó szoros értelemben nem pro lencsék, hisz a profiknak inkább majd az új 12-35,35-100 obik lesznek megfelelő szintűek, de kialakításuk, minőségük és maga az, hogy ezek kifejezetten videózáshoz lettek fejlesztve egy másik ligába emelik őket. Egyébként nekem kifejezetten tetszik mind a két lencse és szerintem a 45-175-sből be fogok szerezni később egyet.
És egy komment a blogodhoz: Nagyon tetszik, hogy ennyire profin ugyanakkor nagyon egyszerűen és érhetően fogalmazod meg a dolgokat. Remélem folytatod a “tanfolyamot” sok hasznos infót meríthetnek belőle a kezdők, mint magam is.
Üdv,
Warter
Szia!
Nem is azt mondtam, hogy rosszak (bár a power zoom gagyi), csak azt, hogy rossz üzenete van ilyen objektívekkel nyitni a “pro” kategóriát. Adták volna ki őket HD jelzéssel, mint a 14-140-et, és kész.
A két fényerős biztosan jó lesz, de én megkérdőjelezném a hasznosságukat. Kis DOF-hoz nem lesznek elég világosak, sötétbe pedig maguk a vázak nem túl jók. Szerintem arra a feladatra, amire ezeket az objektíveket használni szokás, maga a rendszer nem való. Olyan piacra lép majd be velük a Panasonic, ahol egyszerűen nem nyerhet.
Hali!
Ebben egyetértek, kellett volna neki egy külön vonal HD vagy M vagy akármilyen jelzéssel. Jobban elkülönült volna a jövőre érkező valóban pro lencséktől.
Szerintem nyerhet, hisz a cél pont az, hogy a csúcskompaktokat kiszorítsa, ahhoz pedig kell a kis méret mellé a zoomlehetőség. A focista mamák és a kompaktokból kiábrándultak nem vesznek dslr-t és nem akarnak jó eséllyel bridge gépet se. Az ő területük pont a GF3+X 14-42. Szerintem ez egy valós piac és ha azt nézzük, hogy a Pana most “elvileg” épp 2 GF vonalat csinál a meglévő G és GH vonal mellé, ez abszolút nem egy rossz döntés. De persze majd az idő eldönti.
Viszont kíváncsi lennék mi a véleményed az új 25mm-es leicaról? Érdemes szerinted beruházni rá, ha nincs 20-asom csak 14-esem?
szia, Miki,
Még mielőtt eleged lenne belőlem a sok hozzászólás miatt:
Én intenzíven hurbolom a 45–200-at – és azért egyáltalán nem olyan rossz, mint a híre, kis odafigyeléssel egész jól használható.
Amúgy olvastam az Amazonos vásárlói vélemények között, hogy az igazán rossz híre nem is annyira az esetlegesen gyenge optikai teljesítményének, mnt inkább egy szoftveres problémának tudható be, nevezetesen hogy pont a kritikus 150–200 mm-es tartományban vacakol a stabilizátor; asszongyák, hogy miután a hibát orvosolták (firmware) az objektív következetesen jobb eredményeket produkált a tele végén.
Én– ha profiknak nem is, de – amatőröknek szeretettel tudom ajánlani, ráadásul a 14–140 sokak szerint optikailag jóval gyengébb, mint ez a tele (mondjuk, az átfogása is nagyobb).
Szia!
Valamint az ár-érték aránya is egészen kiváló.
A micro4/3-os objektívek általában jobbak, mint a fullframe megfelelőik, a 12/2-től a 14-140(150)-ig. Alig pár típus lóg csak ki a sorból, ezek egyike az 45-200. Ami persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne vele szép képeket csinálni.