A következő három összeállítást próbáltam összevetni egymással, feltételezve, hogy a felhasznált két Panasonic Leica 25mm-es objektív hozzávetőlegesen azonos teljesítményre képes:
- Olympus E-5 + Panasonic Leica D Summilux 25/1.4 ASPH.
- Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Panasonic Leica DG Summilux 25/1.4 ASPH.
- Olympus E-PL2 + Panasonic Leica DG Summilux 25/1.4 ASPH.
A képek azonos helyről készültek, állványról, RAW formátumban. Egyszerre konvertáltam őket TIFF-be, azonos beállításokkal. Élesítést nem kaptak, a lokális kontraszt csúszka is nullán állt. A színhőmérsékletet kézzel állítottam (napsütés), de mindnél azonosan. A színtelítettség csúszka +10 értéken állt.
A GH-2 szenzora nagyobb felbontású, mint a másik két fényképezőgépé. Ez mindig problémássá teszi az összehasonlítást, mivel a nagyobb felbontás elméletileg nagyobb részletgazdagságot eredményez. Két megoldás van. Vagy minden kivágást 100%-on mutatunk, így a nagyobb felbontású képnek csak kisebb részét, de részletesebben látjuk, vagy a nagyobb képet összenyomjuk a kisebb méretére, és így készítjük a kivágásokat. Mindkét esetben (a többi paramétert gondolatban kikapcsolva) a nagyobb felbontás előnye megmutatkozik a képeken. Több részletet látunk, vagy élesebb képet kapunk. Én a második megoldást preferálom, így szerintem könnyebb érzékeltetni a nagyobb szenzor előnyét (ha van). Az átméretezés sima Bicubic algoritmussal történ, nem a Bicubic sharper verzióval, ami nyilván élesebb képet adott volna.
Az első sorozat teljes nyíláson, tehát f/1.4 rekeszen készült:
A második sorozat a 4/3″ méretű szenzorok optimális rekeszén f/5.6-on:
Értékelés
Teljes nyíláson a két micro váz egy nagyon kicsivel élesebb, mint az E-5, de a különbség elhanyagolható. A GH-2-t látom a legélesebbnek, de megfelelő élesítéssel a különbség könnyedén eltüntethető. A GH-2 nagyobb felbántású szenzora élesség dolgában nem igazán jelent előnyt, az objektív enyhe lágysága láthatóan elfedi a különbséget.
Lerekeszelve ismét csak az E-5 teljesített a legrosszabbul, a két kicsi váz előnye itt már sokkal látványosabb. Szintén jól megmutatkozik a nagyobb felbontás előnye, tehát a két micro váznál f/5.6 rekeszen már az Olympus PEN szenzora volt a gyenge láncszem, a Leica DG egyértelműen erősebb nála.
Az érdekesség az eredményben az, hogy mind a két Olympus váz elvileg azonos szenzort tartalmaz, de az E-5 mégis gyengébben szerepelt. Valahogy nehezemre esik elhinni, hogy a Panasonic Leica “D” verziója ennyivel gyengébb lenne, mint az újabb “DG”. A nagyobb átmérőjű lencsék miatt pont az ellenkezőjére számítottam: azt hittem, hogy a “DG” esetében a kisebb méret javára beáldozott egy kis képminőséget a Panasonic. Úgy gondolom, hogy a megoldás a szenzorok előtt lévő lágyító szűrő vastagságában keresendő. Valószínű, hogy az E-5 esetében ez a szenzor vastagabb, mint az E-PL2 esetében.
Zárszó
Ez egy értelmetlen összehasonlítás, mivel almát hasonlít a körtéhez. Másra és máshogy használjuk a micro 4/3 és az E-System gépeit (épp ezért nem látnám sok értelmét a két rendszer egyesítésének).
A Panasonic szenzora több mint két évvel fiatalabb mint az Olympus gépekben lévők, ami hosszú idő a mai világban, és nagyon jól mutatja, hogy az Olympus hol és mennyivel maradt le a világtól.
Na, ezt jó volt olvasni, nem semmi párosítást sikerült összehozni.
Két apró gondolat, a m43-al PL 25-öst a maga nemében én egyáltalán nem tartom kicsinek. Értem ez alatt, hogy ezeknél a mirrorless gépeknél elsősorban a rövidebb bázistávolság és a kevésbé jelentkező retrofókusz hatás miatt lehet kisebb obikat tervezni. Lásd pl. a Lumix 20/1,7 amihez képest még ez a micro PL 25/1,4 is egy nagyobb darab. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy micro PL 25-ösnél a látszat ellenére biztos hogy nem vállaltak kompromisszumot minőség oltárán csak hogy picit kisebb lehessen.
Az E5-ben egyébként eszméletlen vékony AA szűrő van, a Zuiko 50/2-vel karcol is mind a bolond, meg moirézik is rendesen.
http://www.dpreview.com/reviews/olympuse5/page12.asp
Így aztán én ezek alapján azt mondanám a 43-as PL 25/1,4 egy remek obi, de a micro43-as verzió még annál is jobb!
A linkeden is élesebb az E-PL2. Figyeld a tollakat vagy a gémkapcsokat!
Persze ez egy többváltozós egyenlet, simán lehet, hogy tényleg az optika a ludas.
Az E5-nél egy leheletnyit hátrébb van a fókusz síkja, a gémkapcsoknál már kezd kiesni a DOF-ból. Viszont ha megnézed mondjuk közép tájt azt a zöld-lila-fehér anyagot ott már az E5 az élesebb, részletgazdagabb. Érdemi különbség szerintem nincs a kettő között.
Nincs véletlenül 43-m43 adapteretek? Akkor össze lehetne lőni a két obit egy adott mFT vázon.
Minden estre egy biztos, a PL 25-ös jó vétel volt.
nekem van 43/m43 oly adapterem MMF-2, szivesen kolcsonadom, ha erdekes,
Köszi, de nem önmagában a három váz érdekelt (mivel az eredmény borítékolható), hanem sokkal inkább a két rendszer. Azt hittem, hogy az E-5 régi szenzorát majd ellensúlyozza a (feltételezésem szerint) jobb optika.
Úgy tudom, de javíts ki, hogy a tükörreflexes rendszerek optikáinál a tükör által elfoglalt hely miatt eleve kompromisszumokat kell kötni tervezés közben (a fényerő/méret között, és a különféle optikai korrekciók mértéke/objektívméret között kell választani).
A tükör nélküli rendszerek (távmérős, m43 stb.) objektívjeit ezért is lehet sokkal kisebbre, élesebbre és kevésbé „torzra” készíteni (pl. Leica R vs. Leica M; Mamiya RB67 vs. Mamiya 6 rendszerek).
Érdekes, hogy a Zeiss olyan optikai megoldásokat talál ki, amik valamiért mindig nagyobb obikat eredményeznek, mint a konkurencia termékei (pl. a Zeiss 24/1.8 a Nex-hez).
Ez egy kétélű dolog. Egyrészt a kisebb bázistávolság miatt könnyebb nagylátószögű objektívet tervezni (teléknél már mindegy, a Leica M és R 135/2.8 pl. azonos optikailag), másrészt nehezebb a szenzor dolga a laposabb szögben érkező fény miatt.