Mostanában, hogy már két ilyenhez is hozzáférek, nagyon gyakran használom a kicsi Olympus XZ-1 gépet, ahogyan ez a FlickR sávomon is látható. Az elkészült felvételekkel, technikai értelemben, szinte mindig elégedett vagyok, és amikor nem, többnyire akkor is a saját hibámból kifolyólag nem. Egyre többször gondolkodom el azon, hogy vajon mennyire jó gépre van nekem szükségem? Milyen jó az, ami már elég jó? Mennyi az elég?
Olympus XZ-1
Elsősorban azért, hogy legalább saját magam számára megválaszoljam ezt a kérdést, a legfontosabb műszaki dimenziói mentén felboncolnék egy fényképezőgépet, hogy eldöntsem és leírjam, nekem miből mennyi kell(ene) bele.
Felbontás: A nemzetközi helyzet újfent fokozódik. Húsz megapixel feletti APS-C és harminc megapixel feletti teljes képkockás (FF) szenzorok özönlik el a piacot. Bár nem vitatom el a nagy felbontás szükségességét bizonyos alkalmazásokhoz, belátom, hogy nekem nincs rá szükségem. Soha nem nyomtattattam még A4-nél nagyobb képet, és nem is áll szándékomban. Vágni szoktam, de ritkán sokat. Ha a keresőben nem oké a kép, akkor hiába faragom, sosem lesz az. Az A4 méretből és a szuper 300DPI-s nyomtatási felbontásból kiindulva, margó nélküli képekhez 3507 x 2480 pixel kell, ami összesen nagyjából 8,7 millió. Ha nagyon őszinte akarok lenni magammal, akkor be kell ismernem, hogy azon képeim, amik túlélik a delete gombot, javarészt a FlickR-re kerülnek, maximum 1600 x 1200-as méretben. Hogy a Bayer-szűrős gépeimmel készült és az internetre szánt képeim igazán élesek legyenek, a lineáris felbontásukat legalább felezni kell. Így az a felbontás, amire a hétköznapokban szükségem van 3200 x 2400 pixel, tehát összesen kicsivel kevesebb mint 7,7 millió. Nekem ebből ennyi kell. Persze nem baj, ha van több is, de az biztos, hogy önmagában a jelenlegi lehetőségeimnél nagyobb felbontás számomra nem érték, nem adnék érte pénzt.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Voigtlander Nokton 25/0.95 MFT (@iso6400)
Érzékenység: A fenti képhez hasonlót jó, ha évente egyet készítek. Jellemzően alacsony érzékenységen fényképezek, normális fényviszonyok között. Egész egyszerűen azért, mivel azok a dolgok amik engem érdekelnek, ilyenkor zajlanak. Fontosabbnak tartom, hogy a kép tiszta legyen alacsony érzékenységen, mint hogy elfogadható képet produkáljon extra magasan. Ha egy fényképezőgép iso400-ig tiszta, és iso1600-ig szinesben is használható képet produkál, az már nekem elég. Nem érdekel, és sosem használtam öt- vagy hat számjegyű érzékenységet, még a Canon EOS 5D mark II. idejében sem.
Mivel a szenzorok fejlődésével az alacsony érzékenységen tapasztalható minőség is javul, így a magasabb tartományban mindig, minden gép rosszabbul fog teljesíteni, mint lent. Éppen ezért én fontosabbnak érzem a teljes nyíláson is szépen rajzoló fényerős objektívek fejlesztését, hogy minél alacsonyabban tarthassuk az érzékenységet, mivel a gépeink mindig ott lesznek majd a legjobbak.
Miközben nagy a felhajtás az iso25600-on mérhetó zaj körül, mintha a sor elejét mindenki elfelejtette volna. Szerintem a felfelé terjeszkedés helyett, vagy legalább azzal párhuzamosan, elindulhatnának a gyártók lefelé is.
Olympus XZ-1
Dinamika tartomány (Az egy felvételen rögzíthető fényesség tartományt szokás így nevezni.): Ez lett az új mantra. A fotós társadalom (hangosabbik része) egy emberként nyafog nagyobb dinamika tartományú szenzorokért, nem tudván, hogy ezzel többet ártanának maguknak, mint használnának. El is mondom, miért…
Egy átlagos szituáció könnyedén belefér 5-10 fényérték terjedelembe. A jelenlegi gépeink valahol 10-13 fényértéket képesek átfogni, de persze vannak esetek, amikor az extra fényes vagy extra sötét részek egy adott kompozícióban már kilógnak ebből a tartományból. A kép egy része ilyenkor beég, vagy bebukik. Ha megnöveljük a szenzor dinamika tartományát, akkor az ilyen képeken természetesen csökken, vagy megszűnik a kiesett rész mérete, de mi lesz a többi képünkkel? Ellaposodnak, és ami még rosszabb, romlik a finom árnyalatok ábrázolási képessége. A szenzorok ugyanis a teljes átfogásukat csakis egy adott számú árnyalatra képesek bontani (8 bites JPG: 256, 12 bites RAW: 4096, 14 bites RAW: 16384, 16 bites RAW: 65536 szint), se többre, se kevesebbre. A nulla mindig a vak feketét, míg a maximális érték, mondjuk JPG esetében a 255, pedig mindig a teljesen világosat fogja jelölni a szenzor által érzékelt tartományban. Ha tehát ez a tartomány nagyot bővül, akkor az egymás melletti árnyalatok is messzebb kerülnek egymástól, így és ezért rontva a finom tónusok ábrázolásának pontosságát.
Széles dinamika tartományú fényképezőgépeknél, normális körülmények között készült képek feldolgozása során, gyakran és sokat kellene vágni a tónus tartományból (Photoshop: Levels), majd a maradékot széthúzva beállítani azt a kimeneti tartományt, amit kellemesen kontrasztosnak látunk. Ellenkező esetben az egész kép a tónustartomány közepén helyezkedne el, lapos és élettelen lenne. Minél szélesebb a szenzor dinamika tartománya, annál többet kellene vágni, annál jobban eltávolodnának egymástól a tónusátmenetek.
Úgy gondolom, hogy a jelenlegi szenzor technológiák mellett a széles dinamikatartomány kétélű fegyver. Ha valami módon megoldható lenne, hogy a szenzor tónus felbontása adaptív módon ráálljon a szenzoron mért maximális és minimális értékekre, akkor, és csak akkor, el lehetne kezdeni hatalmas dinamika tartományú szenzorokat fejleszteni.
Addig viszont, én tökéletesen elvagyok a GH2 nyújtotta lehetőségekkel. Ha ugyanis a dinamika tartományát megnövelnék 1 fényértékkel, akkor a gép kétszer akkora fényerősség különbséget lenne képes feldolgozni, viszont ezzel párhuzamosan kétszer olyan messze kerülnének egymástól a szomszédos tónusok is. Ezt én nem szeretném. Kivéve persze, ha a bitmélység is nőne, mégpedig úgy, hogy a megkülönböztethető szintek száma is duplázódik, megtartva ezzel a szomszédos szintek közti vávolságot. Ami azt jelenti, hogy a jelenlegi 12 bites ábrázolás (RAW esetén) helyett 13 bitesre kellene váltani. Tehát a +1 fényérték dinamika az +1 bit felbontást igényel. Vagy adaptív szenzort, ahogy azt fentebb már írtam…
Kereső: Az EVF a jövő, sőt, sokunknak már a jelen is. Nagyon hasznos, de még nem tökéletes. Mióta volt szerencsém belepillantani egy Sony SLT-A77-es gépváz 2.4 millió pixeles OLED keresőjébe (ugyan ez a lapka található a NEX 7, SLT-A65 vázakban is, valamint a NEX 5N opcionális keresőjében), azóta tudom, hogy mekkora potenciál van ebben a megoldásban. Nagyon szeretnék valami hasonlót a következő gépemben.
Panasonic LUMIX DMC-GF1 + Panasonic LUMIX G 14-140/4-5.8 HD
Felépítés: Elégedett vagyok a GH2 felépítésének minőségével, de elismerem, hogy csúnya, és néha kicsit kényelmetlen. Jobban örülnék, ha valahogy organikusabb lenne a formája, több kézreálló ívvel és hajlattal, ergonomikusabban elrendezett gombokkal. Érdekes látni, hogy míg a DSLR formatervek pont ebbe (a szerintem helyes) irányba mozognak, addig a tükör nélküli gépekre rátelepedett az ostoba retró láz. Én nem divatosabb, hanem kényelmesebb fényképezőgépeket szeretnék. Legyen a használhatóságon, az ergonómián a hangsúly, és nem az öncélú megjelenésen. Az persze nem gond, ha mindezek után még szép is.
Zárszó
Megváltoztak a gombjaim, és elnézve mondjuk a Nikon 1, az Olympus PEN család, vagy akár az egész micro 4/3 rendszer sikerét, úgy látom, hogy nem csak az enyémek. Az a képminőség, amire egy hagyományos értelembe vett fotóamatőrnek szüksége lehet, ma már elérhető egészen apró szenzorokkal is, így más dolgok kerültek előtérbe. Örülök, hogy a jelek szerint vannak, akik figyelnek ránk is. 
Az m4/3 rendszerben tényleg van potencia, és az alapgépek se drágák a DSLR-ekhez képest. De az objektívek ára az valami horror… arra kéne gyúrni. Pedig az ember azt gondolná, hogy kisebb képkört rajzoló optikát könnyebb (olcsóbb) csinálni.
Ez az ár dolog nézőpont kérdése… A kicsi 9-18 élesebb és olcsóbb, mint a 17-40, a 25/1.4 élesebb mint bármelyik (!) 50-es, a 7-14-nek, vagy a 14-140-nek nincs is megfelelője, a régi 14-45 simán a világ legjobb kit objektívje. A dxo szerint pedig a 12/2 egy GH2-n jobb mint a 24/1.4L a 7D-n, a szintúgy a 45/1.8 és a 85/1.8…
Nem drágák ezek, csak a teljesítményükhöz mérten vannak árazva. Én már régóta mondom, hogy a rendszer sikeréhez kellene pár olcsó gagyi objektív is.
Hát, lehet hogy igazad van. A 45/1.8-as fix-el úgy néz ki már portrézni is jó a rendszer, és olcsó… lehet hogy eladom a canon gear-t. Ne haragudj hogy ezzel zaklatlak, de nem tudsz ajánlani valami webshopot, ahol van választék is? Itthon az edigital-ban van egy-két m4/3-os objektív, és ezzel nagyjából kész is.
Szia!
http://www.amazon.co.uk/
http://olympusmintabolt.hu/
http://digifenykep.hu/
Ezeken a helyeken van választék rogyásig. Mindet használtam már, korrekt, megbízható helyek.
Kifejezetten hasznos amiket itt írsz! Valóban “mantrává” vált a dinamika tartomány, és létfontosságúak, hogy valaki felnyissa az emberek szemét, szemben a hazug marketing szövegekkel. Amíg 12bites RAW-unk van ne akarjunk 13FÉ tartományt!
Ami meg a 8bites jpeget illeti… A legnagyobb baj mégsem ez.
)
A többség eleve 6 bites monitort használ, ami trükkökkel kiterjeszthető 8bitre a jpegek szintjére. Azaz ha nincs valami profi monitorod (10bit, min.), akkor az egésznek végképp semmi értelme sincs. Egy 6 bites kalibrálatlan monitorral meg katasztrófa… (most adom el az enyémet
Arra is kíváncsi lennék, hogy egy digitálisan fotopapírra előhívott kép hágy FÉ-t fed le.
Szerintem nincs 8 bit… A nyomtatottak talán jobbak. Szóval ez a dinamikatartomány egy humbug! Engem is jól átvertek. EDDIG.
Köszi!
canon 550d-m van. éjszakai képeket lövök városban. a világos fények kiégésének elkerülése miatt sokszor alul kell exponálnom és ps-ben nyitni az árnyékokat. akármit írhatsz, nincs az a 4/3-os gép, ami azonos minőséget produkálna. ezt több tonna kép nézegetése után mondom. felbontás: a 18 mp-t igenis észreveszem már 30*45-ben a kevesebbhez képest. és ilyen méretben elég sokan hívnak még elő. weben tökmindegy. szép dolog a kis gép blabla, ez szólhatna nekem is, mivel hobbiból csinálom, de ettől még nem fogunk egy kalap alá tartozni. ami neked szempont nem lesz mindenki számára automatikusan az. a rebel széria súlya nekem pont tökéletes. az 5d-24-70 kombó meg rémes néhány tíz perc után, de nem is nekem szól (halkan jegyzem meg a fullframe egyébként pont passzolna a stílusomhoz: város és tájképek + porté + sok éjjeli kép). dinamika: a lényeg a visszahozhatóságon van. ami 400d-n már elveszett, azt 550d-n könnyen visszahozhatom. és ez konkrétan megmenthet egy képet. szóval örülök, hogy végre valaki úgy gondolja, hogy számára a kevesebb több, de ettől az eos rendszer, amit lecseréltél még nem lesz rosszabb, a 4/3-hoz képest sem, és a hobbifotósoknak továbbra is rengeteg előnnyel jár.
A “nekem” szót pont a hozzád hasonló észlények kedvéért vastagítottam ki. (Pszt! A 35x40cm pindurkát nagyobb, mint az A4, amiről én beszéltem.)
szomorúan olvasom, hogy rögtön személyeskedésbe mentél át. régen kértem tőled tanácsot, és évek óta olvasom a blogot. részemről ezt a történetet lezártnak tekintem. egyébként mindegy mit vastagítottál ki, mert a végén az amatőrök nevében nyilatkoztál, csak erre reagáltam és próbáltam egy elég életszerű példát hozni nem támadás jelleggel. “Az a képminőség, amire egy hagyományos értelembe vett fotóamatőrnek szüksége lehet, ma már elérhető egészen apró szenzorokkal is, így más dolgok kerültek előtérbe. Örülök, hogy a jelek szerint vannak, akik figyelnek ránk is.” viszont erre az elképesztő stílusra nekem nincs szükségem, téged meg szemmel láthatóan nem érdekel, ha valaki picit más megvilágításban hozzászól.
Könyörgöm ember, Te saját magaddal vitázol. A 550D és a GH2 szenzora gyakorlatilag azonos képességű, nézz rá a GXO-ra (pl. kemény 0,2EV dinamika tartomány különbség van köztük). Ha az egyik rossz, akkor a másik is az, ha pedig az egyik jó neked, akkor a másik is az. Ugyan azt állítod mint én, csak Te közben még az ellenkezőjét is. Ráadásul általánosítasz: ” a hobbifotósoknak továbbra is rengeteg előnnyel jár”. Miközben az egész DSLR piac zsugorodik vagy stagnál, az EVIL rendszerek nőnek mint a gomba. Nyilván mindenki hülye, téged kivéve.
Egyébként hidd el, hogy több fotóamatőrnek fontos, hogy a gyerekei arca szép tónusátmenettel legyen megrajzolva a képeken, mint hogy ne égjen be egy éjszakai városképen a kandeláber.
Az idézett rész pedig azt jelenti, hogy ha nem tudsz egy mai jobb kompakttal jó képet készíteni, akkor nem tudsz fényképezni. De ez persze nem azt jelenti, hogy mindent le kell tudnod fotózni vele, arra semmi sem lehet elég jó.
1. canon 550d szenzora és a gh2 nem azonos képességű szenzor. megvehettem volna a panát, nem véletlenül nem tettem, noha nem volt kiépített obiparkom, tehát semmit sem kockáztattam volna.
2. DXO-t kár referenciának tekinteni. hogy mást ne mondjak, az oldal alapján a pentax k-5 szenzora jobb, mint a nikon d3-a, a sony a58a-a a canon 5d 2-nél… soroljam? pixinfo-n ugyanez a vita zajlott most le.
3. légyszíves azt olvassad amit írtam és ne állíts mást a nevemben!
4. általánosítok? te talán nem? csak ráadásul fals információk tömkelegével bombázol olyanokat, akik lehet, hogy gépvásárlás előtt állnak. még egyszer: nincs bajom azzal, hogy a 4/3-ad rendszert ennyire pártfogolod. azzal volt kisebb problémám, hogy igen nagyvonalúan egy szintre akartad emelni más renderekhez, és olyan dolgokat bagatalezilátál el, amik igenis számíthatnak adott esetben még egy amatőrnél is.
5. amit írtál az Japánra vonatkozik, ahol többen is vettek milc-et, mint dslr-t. a canon köszöni, az árvizek ellenére is jó évet zárt, a nikon kevésbé, de szintén. a pentaxék maguk csinálják a problémát, kár úgy beállítani, mint hogy a dslr haldoklik. (http://www.bloomberg.com/news/2011-04-15/sony-nikon-narrow-gap-to-canon-with-new-digital-camera-models.html)
6. “Nyilván mindenki hülye, téged kivéve.” – ilyet nem állítottam, megint kezded. nem értem, hogy én normálisan hozzászólok valamihez, te pedig egyből ideges leszel. ráadásul technikai dolgokról beszélek, nem is rólad, tehát fogalmam sincs mi a problémád.
7. “Egyébként hidd el, hogy több fotóamatőrnek fontos, hogy a gyerekei arca szép tónusátmenettel legyen megrajzolva a képeken, mint hogy ne égjen be egy éjszakai városképen a kandeláber.” – kérek adatot. egyébként ez nem általánosítás? ettől függetlenül tény, hogy ez egy fontos kérdés. a másik: attól, hogy valaminek nagy dinamikatartománya van még szép tónusátmenettel rendelkezhet. gondolom ezt a “nagy dinamika nem jó” szöveget örömmel mondanát egy középformátummal fotózó portéfotósnak is. az utolsó vessző utáni rész teljesen fals: “Ha megnöveljük a szenzor dinamika tartományát, akkor az ilyen képeken természetesen csökken, vagy megszűnik a kiesett rész mérete, de mi lesz a többi képünkkel? Ellaposodnak, és ami még rosszabb, romlik a finom árnyalatok ábrázolási képessége.”
8. “ha nem tudsz egy mai jobb kompakttal jó képet készíteni, akkor nem tudsz fényképezni.” – akkor fotózz kompakttal! merem állítani, hogy nincsenek technikai nehézségeim a fényképezőgépekkel. ugyanakkor a mai napig pillanatok alatt elérem bármelyik kompakt képességeinek határát átlagos! szituációkban, tuti, hogy nem egyedüliként. és igen lehet velük jó képet csinálni. ladával is lehet a hungaroringre menni.
9. “De ez persze nem azt jelenti, hogy mindent le kell tudnod fotózni vele, arra semmi sem lehet elég jó.” – a hangsúly azon van, hogy mit meddig tudsz használni. nem gondolom, hogy egy 550d-vel bármit le lehet kapni. nem gondolnám ezt az új 1dx esetében sem. de a határokat rendesen ki lehet tolni. te, mint egykori 5d tulaj ezt mindenk olvasódnál jobban tudod.
10. tisztában vagyok vele, hogy ez a te blogod, ezért megértem, ha kimoderálsz. a stílusod hihetetlen közönséges lett, pedig a cikkeidből teljesen más valaki mutatkozott meg, ezért olvastam. mégegyszer javaslom, hogy ne zsigerből reagálj és ne keress ott harcot, ahol nincs. nem kioktatni jöttem és pláne nem erre számítottam. mindössze annyit akartam, hogy a 4/3-os rendszer iránti “szereted”, ami egyébként teljesen érthető, ne csapjon át a más oldalokon is tapasztalható fanatikus hozzáállásba, ahol a mi rendszerünk érdemeit jól kihangsúlyozzuk, a többiekét meg lekicsinyítjük. téged nyilván többen olvasnak, számíthat valakinél, hogy hogyan nyilatkozol meg.
peace
Jajj nekem… Én nagyon örülök, hogy szereted az 550D-t, tényleg.
Az egész cikk arról szólt, bár ezt szemlátomást nem érted, hogy nekem (érted, ez vagyok én, nem te, és nem más) mennyi az elég, elismerve, hogy van jobb is, de kiemelve, hogy nekem (tudod, ez még mindig én vagyok) ez már felesleges.
A dinamikatartomány kérdésben pedig kérlek egy valamit érts meg. Ha nő a tartomány, és változatlan marad a digitek száma (tehát a bitmélység), akkor a digitek “távolsága” nő. Ez tény. Vitatkozhatsz vele, nem szeretheted, de attól ez még tény marad. Pont ezért 16 bitesek a középformátumú vázak, és pont ezért írom, hogy 1FÉ extra tartományhoz (ami kétszeres lefedést jelent), egy bittel több kell (ami kétszer annyi digitális szintet, digitet jelent). Érted? Nincs nekem bajom a széles dinamikatartománnyal, de ha CSAK az nő, az szívás.
Innentől kezdve viszont tényleg moderállak.
Kedves Miklós!
Érdekes, hogy a cikk és éppen a vegyek-e Olympus E-3-at vagy várjak az e-m5-re dilemma közepett találtam rá. Azért is tetszik mert összefoglalta a bennem felmerülő kérdéseket, hogy mire is akarom használni. Jelzem, ezt mindig is “tudtam” csak hát ez a fogyasztói társadalom… hát igen, amíg mindig van jobb, pláne ilyen ütemben amiről a gyártók gondoskonak nem csodálom, hogy sokakat bevisz az erdőbe! Kellenek az ilyen összegző vélemények még akkor is ha “mások” elfogultságot vélnek benne felfedezni. A bitmélység teljesen jogos! Nem értem mi ezen a bonyolult…
Szia!
Szerintem ne vegyél Oly 4/3 cuccokat. Az egy halott rendszer, a legutóbbi fejlesztés is két éves már.
http://miklosrabi.com/blog/2011/01/26/eltuno-rendszerek/
http://miklosrabi.com/blog/2012/02/02/mi-lesz-az-43-objektivekkel/
sziasztok, most akarom bemérni a Nikonom dinamika tartományát valami értelmezhető módon. Persze nincs meg a szüks. fizika-tudásom, hogy egzakt méréseket csináljak, ezért guglizok, így keveredtem ide. És akkor a kérdés:
- miért lesz “lapos” egy kép, aminek nagyobb a dinamikatartománya? amikor 8 biten interpretálok egy teszem azt 32 bites képet, ami ugye lebegőpontos, tehát sok nagyságrenddel nagyobb tónustartományt írhat le, akkor nem rajtam múlik, mely tartományokat milyen módon redukálok le? Egészen pontosan ennél a résznél mire gondoltál?
Mert konkrét tapasztalatom volt 14 illetve 12 bites gépekkel, megvagyok a 12-vel is, mert más szempontok miatt jobb ez a gép, de néha hiányzik az az extra két bit (Canon 450D és Nikon D5000)
Másik, hátha foglalkoztál ilyennel, nem tudsz olyan mérésekről, amivel az ISO és zaj/dinamika viszonyát lehet feszegetni? Konkrétan láttam egy Iso Sweet spot kifejezést de nem nagyon van netes irodalma, van erről valamid?
Kösz. Grimpix
Szia!
Válaszolva a kérdésedre:
Ha a kimeneti tónus tartományt azonosnak veszed (ez kb. mindegyikőnk esetében igaz), és feltételezed, hogy a szélső értékei a kamera tónus tartományának szélső értékeihez vannak kötve, akkor egy adott dinamikájú kép egy szélesebb dinamika átfogású eszközzel rögzítve “betolódik” középre. tehát laposabb lesz.
Ezen némiképp segít, ha használod bemeneti színtérnek a kamera profilt, kimenetinek pedig az adott eszközét, de ez már messzire vezetne…