GH2 vs. E-M5

Az Olympus E-M5-ről készült posztomban igyekeztem elkerülni a GH2-vel való közvetlen összehasonlítást, és inkább önmagában értékelni a fényképezőgépet. Persze egyetlen termék sem létezik önmagában, szerencsére szinte mindennek és mindenkinek vannak versenytársai. Nincs lehetőségem (és hogy őszinte legyek, időm sem) az E-M5-öt összehasonlítani összes versenytársával (gondolok itt pl. a Sony NEX-7-re és a Fuji X-Pro 1-re), de a micro 4/3 rendszer másik nagy gyártójának, a Panasonic-nak, a jelenlegi csúcsmodelljével igen. Bár az utóbbi gép lassan két éves lesz, a teljesen eltérő koncepció miatt talán mégis érdekes lehet egymás mellé helyezni őket és megvizsgálni, a gyakorlatban mennyire működnek az egyes megközelítések.

Szeretném nyomatékosan kiemelni, hogy az összehasonlítás több pontja erősen szubjektív, abból a módból fakad, ahogy én fényképezni szeretek és szoktam. Más nyilván máshogy csinálja, így juthat akár ellentétes következtetésre is.

Felépítés minősége

A felhasznált anyagok, és az összeszerelés minősége alapján az Olympus egyértelműen a Panasonic felett áll. Minden részlete igényesen kidolgozott, szép. A megjelenése által sugárzott minőség sokkal inkább összhangban van az árcédulával, mint a GH2 esetében. Külön jó pont a szigetelt kialakításért, ami bizonyos körülmények között hasznos lehet.

GH2 vs. E-M5: 0 – 1

Használat közben

Ez az a terület, ahol az Olympus jelentősen lemarad a Panasonic mögött. A kevesebb külső kezelőszerv, a nem kiforgatható LCD képernyő, a nem középen lévő állványmenet (a markolattal már jó helyre kerül, de minek markolat az állványozáshoz?), a kusza menü szerkezet, a helyenként lassú működés és végül de nem utolsó sorban a nem túl fényes ergonómia mind-mind az E-M5 ellen szólnak.

A gyorsan változó körülmények közé keveredett fotós az Olympus MySet megoldásától sem lesz épp elragadtatva. A Panasonic tárcsáról állítható Custom 1-2-3 üzemmódjai sokkal gyorsabban használhatóak, és hát a testre szabott üzemmódoknak pont a gyors kapcsolhatóság lenne az értelme.

Az E-M5 esetében az érintőképernyő használata csak nehezen kerülhető el, míg a GH2 minden fontosabb beállításához van kezelőszerv. Egyetlen hiányossága, hogy az érzékenységet nem akként kezeli ami (tudniillik ez a harmadik expozíciós paraméter), így nem lehet a vezérlőtárcsa kattintgatásával állítani, külön funkció gombhoz van rendelve.

GH2 vs. E-M5: 1 – 0

AF

Ez egy érdekes terület, mivel bár az Olympus gyorsabb, a Panasonic jobban használható. Az Olympus legnagyobb hibája a fókuszpontok kvázi fix mérete. Kvázi fix, mivel nem lehet a méretét állandóan kicsin hagyni, folyton visszaáll nagyra. Ezzel a megoldással viszont gyakran lesz a téma helyett a háttér éles, ami elég bosszantó. A Panasonic mellett szól továbbá a fókuszpontok precízebb mozgatásának lehetősége (az egész képen bárhová tehetjük) és az üzemmódváltás gyorsasága (kapcsoló és nem menü).

Számomra már a GH2 is elég gyors, így bár tény, hogy az E-M5 gyorsabb, de nekem a nehézkesebb használhatósága miatt kevésbé tetszik.

GH2 vs. E-M5: 1 – 0

Képminőség

Az E-M5 színeinek tisztasága és erőssége, az átmenetek finomsága, a bőrtónusok természetessége, valamint a képek zajmentessége egészen elképesztő. számomra ez az a terület, ami elfogadhatóvá teszi az összes egyéb hibáját. Nem tudnám, és nem is akarom tagadni, hogy imádom a képeit. Legyen szó színes vagy fekete-fehér képről, az Olympus gépe csodákra képes. Sokkal-sokkal jobb, mint a GH2 teljesítménye (ami egyébként szintén nem rossz).

Egyetlen szomorúságom, hogy az E-M5-ben nem Multi-aspect szenzor került, így bizonyos kivágásoknál felbontást és látószöget veszítünk.

Szerettem volna pár azonos módon készített képpel szemléltetni a különbséget, de aztán feladtam. A megadott érzékenységi szintek nem azonosak (az Olympus csal egy “kicsit”, és többet mond, mind ami a valóság), a kamerák színterei pedig teljesen különbözőek. Ha azonos módon akarnám feldolgozni a képeket, akkor valamelyik gépnek kedveznem kellene, ami nem lenne fair. Helyette itt megtekinthető az összes GH2-vel készült képem, míg az E-M5-ös felvételeim itt találhatóak.

GH2 vs. E-M5: 0 – 1

Videó

Ez egyértelműen a GH2 területe. Bár az E-M5 is szép kimenetet produkál, de nem igazán rugalmas. Nincs se 24P sem 25P, nem állíthatóak az expozíciós paraméterek felvétel közben, a beépített mikrofonok minősége pedig kimondottan alacsony, miközben a zajszűrésük sem a leghatásosabb. Az Olympus gépe nyilvánvalóan nem erre a területre van kihegyezve.

GH2 vs. E-M5: 1 – 0

Összegzés

Számomra ez az öt terület számít, de természetesen nem azonos súllyal, így az “eredmény” nem mond semmit. A GH2 számomra könnyebben és gyorsabban használható, átgondoltabb szerkezet, miközben az E-M5 jobb anyagokból épül fel, szebb, és mindenek előtt tetszetősebb képeket produkál. Ahogyan az elején is írtam, mindenkinek más a fontos. Az én preferenciáim alapján, fogcsikorgatva bár, de azt kell mondanom, az Olympus OM-D E-M5 összességében jobb fényképezőgép, mint a Panasonic LUMIX DMC-GH2.

Figyelembe véve, hogy a 24x36mm-es szenzornál kisebbet használó rendszerek közül jelenleg a micro 4/3 a leginkább teljes, így az én értékrendem szerint az E-M5 a ma kapható legjobb kis szenzoros fényképezőgép a piacon.