Lassan vége az idei legnagyobb fototechnikai szakkiállításnak. Túl vagyunk egy jó csomó bejelentésen, rengeteg termék jelent meg és lesz hamarosan kapható. A tükör nélküli rendszerek is nagyot léptek előre, bár nem minden esetben a legjobb irányba.
Három, számomra fontos/érdekes dolgot tudnék csak kiemelni.
Először is, az idei évben a 24x36mm-es szenzorok végre elkezdtek lecsorogni az alsóbb kategóriákba is. A két nagy gyártónak immáron három termékvonala van, ezzel a szenzormérettel, valamint megjelent az első FF kompakt is. Várható lépés volt ez, hiszen a szenzorok ára egyre alacsonyabb, így már bekerülhetnek megfizethetőbb árú gépekbe is. Ugyanakkor pont az árak okoztak némi csalódást nekem. Valahogy azt reméltem, ennél alacsonyabbra lövik majd be ezeket a gépeket. Persze, ez még csak a folyamat eleje, szinte biztos, hogy a következő években egyre több nagy szenzoros gép jelenik majd meg, egyre alacsonyabb (ár) kategóriákban, aminek szerintem sok érdekes következménye lehet. De erről majd egy másik posztban!
Hatalmas csalódás a Leica M-E. Régóta pletykáltak már egy “olcsó” Leica vázról, de szerintem arra senki nem gondolt, hogy ez a Leica M9 átcímkézését jelenti. Én valahogy arra számítottam, abban bíztam, hogy egy tisztán elektronikus keresővel szerelt, modern, egyszerű gépet jelentenek majd be, valahol 3000USD/EUR környékén. Nem ez történt, és ez a hír egyszeriben levette nálam a napirendről az M bajonettet. Amit azért sajnálok egy kicsit…
Alig egy héttel azután, hogy az Olympus 75/1.8 objektívem sorsán merengve rájöttem, hogy számomra sokkal praktikusabb lenne, ugyan ezt a nyílást megtartva, egy hasonló minőségű 50/1.2 kistele, a Panasonic be is jelentett egy nagyon hasonlót. A beharangozott 42.5/1.2 objektív maga lenne a megvalósult álom, alig várom, hogy megjelenjen! Mindenképpen ennek a hírnek örülök a legjobban. Bár tetszik a Sony RX1 koncepciója is, valószínű, hogy ez az objektív lesz (ha jól sikerül) az egyetlen a most bejelentett cuccok közül, ami helyet talál majd magának a táskámban. Amikor az 75/1.8-at bemutató posztomban azt írtam, hogy igazán lehetett volna az Olympus kicsit konzervatívabb, és elléphetett volna a fókuszhosszal valamelyik irányba, pont ez a két “szélső” érték (a második értelemszerűen a szintén most bejelentett 150/2.8) lebegett a szemem előtt. Köszönöm, Panasonic, hogy olvasol a gondolataimban!
Ez a Panasonic 42.5mm/F1.2 valóban nagyon jó lenne (az ára persze majd még kérdés), de a slide-on az állt: “Release in 2013-14″, ami gondolom 2013 vége – 2014 eleje, ami azért sajna még messze van.
Én úgy értelmeztem, hogy a két év alatt jelenik majd meg ez a kettő. Remélem, abban a sorrendben, ahogy a slide mutatta.
Meglátjuk, jó lenne ha a Te értelmezésed lenne a helyes
* * *
Kicsit más, de a fényerős objektívekről jutott eszembe.
Még tavaly januárban írtál egy post-ot a kis szenzor nagy fényerő viszonyról, amiből bennem nagyon megragadt az a mondat:
“Egy 25/0.7-es normál objektív semmivel sem lehetne drágább sem nagyobb, mint egy 50/1.4-es, amint minden gyártó végtelen mennyiségben gyárt “.
Biztos nem lehetne csak ebből a két adatból kiindulni, de ez az objektív nagyjából megfelel majd az általad korábban már bemutatott Canon nFD 50/1.2-nek, azzal a nem elhanyagolható különbséggel hogy stabilizált+autofocus, viszont biztos jó drága is lesz.
És még így sem lesz m4/3-ra olyan objektív (nemhogy kedvező árú, de semilyen sem) amivel olyan DOF-et lehet elérni mint amit APS-C-n (FF-ről nem is beszélve) , mert azokhoz 0.75 v. 0.875 (FF-ekvivalenshez 0.6 v. 0.7) kellene (mármint az F1.2-1.4 eléréséhez)
Feleakkora körre, illetve negyedakkora felületre rajzol – emiatt valójában olcsóbbnak kellene lennie.
Viszont az abszolút felbontása nagyobb kell hogy legyen, ami jobb minőségű üveget és precízebb feldolgozást feltételez – emiatt valójában drágábbnak kellene lennie.
Na, akkor hogy is lesz?
Biztosan nem lesz benne stabilizátor, de nem is kell. A magas kezdő érzékenység miatt nagyobb és gyakoribb gond lesz, hogy ND szűrő nélkül igencsak ritkán lehet majd nyitva használni.
Miklós,
Márpedig biztosan lesz benne stabilizátor, vess csak egy futó pillantást az objektív-makett oldalán levő, POWER O.I.S. feliratú kapcsolóra.
Ó!
Akkor ez lesz a világ legfényerősebb stabilizált objektívje, ha jól gondolom.
Ha rajtam múlna, pont olyan „igénytelen” külsejű, anyagválasztású és kidolgozású lenne, mint a 45/1,8 – de nem, egy optikailag minőségi objektívnek feltétlenül fémből kell épülnie, profi lúúkot árasztania és emiatt jó drágának is lennie.
Hogy utálom a fotóssznobokat (pedig egy-két szempontból én is közéjük tartozom…)
Hát, ez esetben örülök, hogy nem rajtad múlik.
Sajnos nincsenek illúzióim afelől, hogy a 43/1,2-t esetleg emberi áron adnák.
Én életemben nem fizettem többet 260 EUR-nál egy objektívért (Oly 45/1,8), de ezért az ékszerért ennek az árnak mondjuk a két és félszeresét (talán háromszorosát?) is lepengetném.
De mindenki 1500 eurót vagy hasonló nagyságrendet vizionál.
Apropó, a GH3-at nem érezted kiemelésre méltónak?
Hát, szerintem biztosan 1000EUR felett lesz.
A GH3-at nagyon vártam, tetszik is, de nagyon drága. Bár továbbra sem érzem magam teljesen otthon az OM-D-n, a plusz kényelem, amit a GH3 jelentene nekem nem ér meg ennyit.
Egy rövid hír félmondatában szúrt szemet, pedig most utólag visszaolvasva persze már az első beszámolókban is benne volt (csak valamiért átsiklottam felette) hogy a GH3-at már lehet mobilról/tabletről/laptopról vezérelni (hogy funkcionálisan milyen mélységig az nekem egyelőre még nem derült ki) illetve ezeken a külső eszközökön élőképet megjeleníteni.
Nem mondom hogy e nélkül nem lehet élni de azért szerintem el lehet vele játszogatni (pl nem tudom Miklós mennyire aktuális még a “One day of a tree” projekted de ilyen helyzetekben ez pl nem haszontalan)
És azt meg nem értem, hogy miért van hogy ez a funkció amúgy Canon/Nikon (legalábbis ezeknek néztem korábban kicsit utána) belépő dslr-ek esetében is már több éve létezik, akkor a Panasonicnál miért csak most, és miért csak a csúcskategóriában….
Ismétlem, nem egy létszükséglet, de ha egyszer szinte semmibe nem kerülne…
Szerintem egy belépő DSLR-t sem lehet wireless távvezérelni, főleg nem élőképpel…
Sajnos a “One day of a tree” kilőve a gépváltás miatt. E-M5-öt nem annyira egyszerű megtápolni kívülről, mint a GH2-t lett volna. Van helyette kicsit azért más, de hasonló ötletem, ez kb. 2 hét múlva (ha szép lesz az idő, és megjönnek a cuccok az eBay-ről) meg is valósulhat.
A távkioldás már Nikon D3000/3100tól működik, a liveView pedig D5000/5100-tól.
Canon esetében liveView is van 1000D/1100D-től.
(sőt, Canon-nál még sok PowerShoot-hoz is van ilyen, amikor a sofrware-eket nézegettem, leginkább a breezesys.com különféle cuccait ajánlották)
A másik ötletre kiváncsi leszek, majd figyelem a híreket
Távkioldás oké, az talán már a 40D-vel is ment. De a GH3 wifi-n keresztül fogja nyomni, valódi előképpel.
Annyi pontositas, hogy Te kimondottan wi-fit irtal, en pedig altalanossagban gondoltam.
Azaz ha jol tudom jelenleg egyik Panasonicnal sem mukodik a tethered shooting, usb-kabelen keresztul sem.
Mire megválaszoltam az előzőt, te átírtad.
Én úgy értettem, hogy a GH3 wifi-n keresztül fogja nyomni. Ez tényleg más, mint amit a DSLR-eken látsz.
Na most jol megkevertuk egymast
Hogy probaljak egyertelmu lenni, en nem “csak” tavkioldasrol beszeltem. Hanem amikor a monitorodon ott az elokep, tudod vezerelni a fenykepezo fokuszat, beallitasait, stb, termeszetesen tudsz billentyuzetrol exponalni valamint a fenykepezo nem a sajat memoriakartyajara hanem kozvetlenul a tavoli gepre menti az elkeszult kepet.
Szamomra az mar csak apro kulonbseg hogy ezt csak usb/firewire kabelen vagy vezetek nelkul lehet megcsinalni
(amugy ha vezeteken keresztul lehet akkor onnantol mar van megoldas a wifire ha valakinek ez fontos)
Es arra gondoltam hogy mindezeket eddig nem lehetett meg a csucs panasonicokkal sem megcsinalni (es a jovoben is majd csak a zaszloshajoval lehet, es igaz, ott mar akar egybol wifin keresztul)