Kicsit félreértettétek páran a sorozat lényegét, ezért most megpróbálom újra elmagyarázni, hogy mi a célom ezekkel a posztokkal.
A dán általános iskolákban van egy játékos feladat, ahol egy adott témával kapcsolatban két tanulónak kell érvelnie pro és kontra. A téma néha egészen komoly, a diákok “szerepe” a játékban pedig teljesen véletlenszerű. Pár napos felkészülés után aztán mindketten előadják érveiket. Győztest nem hirdetnek. A feladat két dologra tanítja meg a diákokat: érvelni, és elfogadni, hogy mindig van ellenvélemény, ami szintén lehet logikus és igaz, annak ellenére, hogy homlokegyenest az ellenkezője az övéknek.
Ez most pont egy ilyen játék. Én gyűjtök érveket a “ne vedd meg!” oldalra, tudva, hogy léteznek “vedd meg!” érvek is, amik más feltételek mellett ugyanannyira igazak. Csupán általában hangosabbak, és könnyebb rájuk akadni.
Manapság a fényképezés legköltségesebb része a fényképezőgép váza. Nem elég, hogy abszolút értelemben véve is sokba kerülnek, még pillanatok alatt el is veszítik az értéküket. A fotótechnika villámgyorsan fejlődik, pár év alatt az egykori csúcsmodellek is elavulnak, értéküket vesztik. Éppen ezért, kevés rosszabb helyere fektethetnénk a pénzünket, mint egy fényképezőgépbe. A törvényszerűen előálló veszteséget úgy lehet viszonylag alacsony szinten tartani, ha csupán kicsi pénzzel játszunk, keveset költünk fényképezőgépre. Például oly módon, hogy csak a minimálisan szükséget mennyiséget tartjuk belőle. Mivel egy időpillanatban csupán egyetlen fényképet tudunk elkészíteni, így nem túl nehéz belátni, hogy a minimálisan szükséges mennyiség az az egy. Nézzük, hogy miért szoktunk mégis többet tartani!
1.: Tartaléknak, ha a másik esetleg meghibásodna
Mert hogy mi van akkor, ha a “fő” gép beadja a kulcsot, és szervizbe kell vinni, vagy esetleg újat kell rendelni? Ha amatőr vagy, akkor semmi. Vársz két hetet, vagy ameddig a javítás/beszerzés tart, és kész. Ezernyi okból kifolyólag szalasztunk el jó képeket nap mint nap, igazán nem nagy dolog, ha egy további ok is képbe kerül. Ha nem tudsz pár napig fotózni, akkor legalább lesz egy kis időd feltöltődni, vagy felfúrni a polcot, amit már vagy fél éve ígérgetsz… 
Végső soron, csak az elkészített képek számítanak, soha senkit nem ítéltek még az alapján, amit nem kattintott le.
Ha ebből élsz, akkor már egy kicsit árnyaltabb a helyzet. (Az évi pár alkalommal elkövetett esküvőfotózás nem sorol még ebbe a kategóriába, ráadásul az erkölcsi amortizáció okán elszenvedett veszteséged még magasabb is lehet, mit a bevételed.) Ebben az esetben ugyanis két fontos, az amatőrök számára szerencsére ismeretlen szempontot is figyelembe illik venni, amik ráadásul egymással ellentétes irányba hatnak. Egyrészt a költségeidet lent kell tartanod, hogy minél magasabb lehessen a profitod, másrészt viszont nincs drágább, mint egy csalódott ügyfél. A helyes megoldást csak a munkastílusod/beosztásod alapján lehetne kitalálni, hiszen valamennyi kockázat mindig marad, az összes eszközt nem lehet duplikálni. Aztán persze eljuthatsz egy olyan szintre, ahol már magát az alapgépet sem. Két Hasselblad H4D-60, valaki? Van egy pont, amikor a kockázat csökkentése már többe kerül, mint amennyi veszteséget a megmaradt kockázat által elszenvedsz. Itt kell leállni.
2.: Hogy legyen egy kicsi gép, a mindennapokra
Az igény teljesen valós, de talán nem egy másodgép a legjobb megoldás rá. Először is, fontos tisztáznod magadban, hogy nem ez a mindennapi, opportunista fényképeszet e a fő irányod? Ha, mint ahogyan az én esetemben is, a válasz igen, akkor ennek megfelelően kell “fő” gépet választani, és kész. Ha viszont ez tényleg csak egy “mellékszál” az életedben, akkor egyfelől talán felesleges is rá sokat költeni, másfelől pedig talán jobban jársz a megszokott géped “miniatürizálásával”. Vegyél le róla minden levehetőt, majd tegyél rá egy aprócska fixet! Biztos, hogy olyan nagy ez? Biztos, hogy nem fér be a laptop táskádba? Akkor sem, ha egy számmal nagyobbat veszel?
Ha pedig ezzel az igényeddel már a fő gépvázad vásárlásakor is tisztában vagy, akkor sokat segít, ha egy mérettel kisebbet választasz. Különösen könnyű ez manapság, hiszen akár két-három kategória is megkaphatja ugyan azt a szenzort, így a statikus képminőség nem is csökken a mérettel. Persze, más dolgokból kicsit engedned kell, de mint tudjuk: minden megoldás egy kompromisszum.
3.: Két (egyforma) vázzal gyorsabb
Nem igaz. Egy (szuper)zoom még gyorsabb. Ha pedig csak egyetlen fix objektív van nálad, az a leggyorsabb. Persze értem én, néha kell a rugalmasság, és igen, objektívet cserélni némi időbe telik. A kérdés az, hogy ez baj-e? Az objektív váltás szükségszerűsége legalább némi előregondolkodásra sarkall, aminél kevés dolog használ jobban a képeidnek.
A kérdés itt az, hogy azon a területen, amit a leginkább kedvelsz, meddig maradnak meg a kompozíciók és a fények. Ha városképeket, tájképeket vagy épületeket fotózol, akkor még gyorsan változó fényviszonyok mellett is perceid vannak (arról nem is beszélve, hogy az ilyen képeket szokás előre kitalálni, és felkészülve érkezni, így a helyszínen már nem igen kell objektívet cserélgetni). Ha viszont utcán vagy rendezvényeken kattintgatsz, akkor bizony könnyen megeshet, hogy ha épp nem a megfelelő gép van a szemed előtt, akkor már el is késtél.
Helyette
Két váz segíthet bizonyos helyzetekben, de talán még hasznosabb, ha úgy választasz egyetlen gépet, hogy az minél inkább lefedje az összes területet, ahol és amire használni szeretnéd, tudva, hogy úgyis lesznek helyzetek, amikre nem az lesz majd az optimális megoldás. Mivel csak azok a képek számítanak, amiket elkészítesz, így kifizetődőbb azokra, és nem a kihagyottakra koncentrálni.
Típusától függően, a másodgép árából könnyedén átugorhatsz mondjuk Amszterdamba elhagyatott bringákat, Plitvicére vízeséseket, vagy épp New Yorkba jazz kocsmákat fényképezni. Mindegyik esetben garantáltan jobb képeid lesznek majd, mind amiket két vagy három géppel otthon készíthetnél.
Tetszik a sorozat, már előre sejtem, hogy milyen eszközök fognak sorra kerülni
Jelen esetben annyiban egyetértek, hogy a legtöbb fotós számára teljesen felesleges plusz pénzt kiadni egy másodgépre. Van azonban egy költséghatékonyabb megoldás is, ha a régi gépet megtartja a fotós másodgépnek, amikor újat vesz, főleg ha nem drága csúcsgépe volt, akkor sokszor tényleg annyira elértéktelenedik, hogy nincs értelme eladni.
Köszi!
Igaz, amit írsz, de így aztán még annyi értelme sincs a két gépnek, mivel az újabb sokkal jobb lesz majd, mint a régi. Persze tartaléknak jó, de valszeg sosem fogod majd használni.
Persze, hogy nem használom, de tartaléknak érdemes lehet megtartani, “vész” esetére, ha már normális összegért úgysem lehet eladni.
Például természetfotósok között még hobbifotós esetén is lehet olyan, hogy egy projektbe rengeteg pénzt és időt öl, ha közben a gép beadja a kulcsot, akkor elég kellemetlen lehet, ha pár hétig a szervízre kell várni, addig vége is lehet a szezonnak. Ilyenkor nem vész kárba a munka, ha pl. a régi gép bevethető, még ha nem is olyan “jó”, mint az újabb.
Persze ez speciális eset és nem is akarok vitatkozni, meg a poszt mondandója amúgyis az, hogy miért nem érdemes másodgépre pénzt áldozni és ezzel egyet is értek.
Ismét igazad van, nincs köztünk vita. Én csak azt mondtam, hogy “ne vedd meg”, azt sosem, hogy “ne tartsd meg”, azt pedig végképp nem, hogy “dobd ki”.
Szia!
Előre is bocs, hogy a hozzászólásom nem kapcsolódik teljesen a poszthoz. Már többször írtad, hogy a fotótechnika villámgyorsan fejlődik és egy-egy gép pillanatok alatt elavul. Biztos hogy ez így van? Én még mindég a G1-esemet használom (megjelenésekor vettem 2008-ban) és bár minden évben kijött egy újabb modell, először most a G5-nél gondolkodtam el azon, hogy esetleg érdemes váltani, de még mindég nincs nagy elhatározás bennem. Igaz, nekem személyesen nem volt alkalmam kipróbálni őket, csak az interneten lévő teszteket olvasgatom, de ezek alapján a lényegi paraméter, azaz a képminőség az utóbbi 5 évben nem fejlődött látványosan.
Szia!
A Panasonic rossz példa, mivel ők nagyon lemaradtak a szenzorok fejlesztésével. Nézd meg, mi lett mondjuk a Nikon D700-ból vagy hová jutott az Olympus az E-P1-től az E-M5-ig.
Nagyon jó érvek, sikerült is megingatni vele. Most két vázam van, egy 40D és egy 5D2. Jól kiegészítették egymást, de mostanában gondolkozom rajta, hogy eladom a 40D-t és lecserélem egy EOS-M-re vagy egy második 5D2-re. Hobbiból sokat fotózom utcán, oda nagyon jó lenne egy kis MILC, most a telefonomat használom erre. A második 5D2 értelme az azonos raw lenne. Rendezvényeket fixekkel fotózom ezért szeretek két vázat használni, viszont utómunkánál a két különböző szenzor nagyon látszik, ezért szerettem volna egy használt 5D2-re upgradelni. Viszont az első és a harmadik pont nagyon elgondolkoztatott.
Mondtad valamikor egy éve, hogy Shanghaiba csak a 35/1.4-et vittél egyszer. Nem volt felszabadító érzés, hogy nem kellett az objektívről döntened minden képnél?
Én szinte minden utazásra minimális felszerelést viszek, éppen az érzés miatt, amit írsz. Az út előtt gondolkozom pár napot (hetet)
, hogy mit szeretnék fotózni, és ahhoz pakolok: mindig 1 váz, általában 1 de maximum 2 objektív. Mellé ha főleg táj és éjszaka is kint vagyok, akkor állvány, ha ember akkor esetleg fények. Egyébként én ezt a szabadságot érzést szerettem meg a fixekben is, azzal, hogy nincs lehetőség zoomolni, eggyel kevesebb dolog van, amire figyelnem kell.
Időközben a MILC-ről is lebeszéltem magam a fenti érvrendszered használva. Nem azért nincsenek jó streetofóim, mert hiányzik az EOS-M a táskámból, hanem mert nem egy nagyvárosban élek / dolgozom, hanem vidéken, ahol legfeljebb az üres weekend kerteket tudom fotózni napközben, és ezen az EOS-M sem segítene
Jó hogy leírtad a dőlt betűs részt.
Viszont azzal nem igen értek egyet, hogy: “Manapság a fényképezés legköltségesebb része a fényképezőgép váza.”
Nálam ez asszem sose volt így. Az objektívek egyben, de akár külön külön is többe kerültek mint maga a váz. Vázból mindig igyekeztem a félprofi, vagy profi kategória régebbi típusait használni, amik a kényelmi dolgokat leszámítva nagyon jó darabok, és sokkal lassabban avulnak el. Nagy kényszerem sose volt a váz cserélgetésére.
Szenzorban nincsenek eget rengető fejlődések, a többire meg sose buktam.
Az meg a másik, hogy én ilyen beteg vagyok, hogy az új dolgok sose tetszenek. Pl. van az 5D MkII, kezdetektől fogva nem jött be nagyon, aztán most, hogy kezd “classic” lenni, már egyre jobban érdekel.
De ez anyagi szempontból nem olyan rossz betegség… 
Azt hiszem az 1D X az első váz, ami újként egyből bejön, de nem fenyeget a veszély, hogy olyanom legyen.
Az elavulás okán a legköltségesebb a váz. (Költség nem egyenlő Ár)
Ha ügyesen választasz rendszert, akkor egy ma megvett objektívet teljes megelégedéssel használhatsz mondjuk öt év múltán is, vagy adhatod el viszonylag jó áron. Ezzel szemben mondjuk egy öt éves váz értéke közelít a nullához, tehát öt év alatt le kell írnod ezt a veszteséget. Ez az a költség, amiről beszélek.
+1 pont:
Idegbajt kapsz időnként a két különböző géptől. A kezelés tanulható, szokható, de akkor kéne a multiexpó, mikor nem az a gép van nálad (PS, tudom), akkor jönnek elő a viharfelhők munkába menet, mikor a kültérben szép színeket hozó gép van nálad (Olympus például), vagy éppen pont ez a “szép színű”, de régi szenzorú gép van nálad, ami már ISO 1600-nál kevés, de az kéne (és tudod, hogy az otthon hagyott gép meg jobb ebben).
Jobban elfogadjuk a kompromisszumokat, ha tudjuk, hogy nincs mihez nyúlni.
Ja, az meg a legjobb opció, mikor olyan csillagállás fordul elő, hogy a nálad lévő két különböző gép pont kéne, de pont felcserélve van rajtuk a két objektív
Teljesen igazad van, ezt kifelejtettem. Pedig hogy utáltam, hogy a Fuji X100 és a Pana GH2 ellentétes nyíl gombra tette pl. az ISO állítást…
Sziasztok!
) az Oly 9-18-asában gondolkozom.
Hangsúlyozottan nem vitatkozva a poszt fő állításával, viszont a témájához kapcsolódva, én egy ideje azon gondolkozom hogy saját jövőbeni terveim és igényeim szempontjából némileg paradox módon két különböző gép valójában olcsóbb lehet!
Kíváncsi lennék a véleményetekre, mert persze lehet hogy rosszul gondolom (elnézést ha kicsit hosszú leszek)
Nekem nem a fotózás a legfőbb szenvedélyem, és bár lassan egyre fontosabb szerepet tölt be, technika-mániám ellenére azért itt erősen odafigyelek arra hogy milyen költségekereten belül maradok a cuccok vásárlásakor.
Az évek óta használt Pana FZ-50 után ezen a héten elvileg már én is a m4/3osok táborát gyarapítom majd (A fogása és kezelőszervei miatt G5-öt szerettem volna, de most olyan kedvező feltétekkel sikerült egy GF3hoz hozzájutnom hogy egyelőre vállalom a kompromisszumot hogy kb. fél-egy évig azt fogom használni mert még utána is jól jövök ki belőle)
Az Oly M.Zuiko 45/1.8-et habozás nélkül berendeltem.
Szükségem lesz egy nagylátószögűre (építész vagyok, szóval érdekelnek az épületfotók (akár szűkebb utcákon is) valamint a belső terek). Itt jelenleg (nem utolsósorban ezen blog hatására
De vissza a fényerősekhez, mert itt lesz a lényeg. A Pana 25/1.4 vétele nálam egyelőre még határeset, és (itt lassan kanyarodnék rá a poszt témájára) amiről máshol már beszéltünk, hogy majd ha jön egyszer fél-egy év múlva a Pana 42.5/1.2, akkor biztosan 1000 euro feletti áron jön majd…
Namost én viszont szeretnék szép portrékat ill. kis mélységélességű képeket készíteni hogy közben ne kelljen lemondanom az autofokuszról. És itt gondoltam arra hogy általános használatra, bringás és bakancsos túráimra, városban-utcákon mászkáláshoz nekem nagyon tetszik a m4/3 gép + objektívek nagyon barátságos mérete, de ahogy számolgatom, kimondottan portréfotózáshoz, illetve olyan koncepcióimhoz ahol kimondottan számít a minél kisebb DOF, könnyen lehet hogy képminőségben jobban és emellett még olcsóbban is jövök ki, ha ezekre lesz majd egy DSLR gépem (persze nem FX hanem DX (fotós ismerőseim többsége Nikon parkkal rendelkezik, de nyilván írhatnék Canon-t is, akkor a 1.5es crop faktor helyett 1.6tal kellene számolni ha jól tudom)
Ha DOF szempontjából átszámolom a jövőbeni 1000+ euroba kerülő Pana 42.5/1.2-t FF-re akkor 85/2.4et kapok vagy a 900-1000 euroba kerülő M.Zuiko 75/1.8-at (átszámítva 150/3.6) , miközben (ahogy korábban fórumokon olvastam miket ajánlanak – persze itt sokatoknak van DSLR-es tapasztala, szóval Ti gyakorlatból is tudhatjátok) kimondottan portéfotózáshoz ajánlott 50/1.4 (FF-re átszámítva 75/2.1) vagy 85/1.8 (FF-re átszámítva 127.5/2.7) objektíveket lehet kapni a 300-350 euro árszegmensben.
Nekem nagyon úgy tűnik hogy m4/3-ra nagyon hiányoznak a kiváló ár/érték arányú portré-objektívek (a 45/1.8 bár kiváló ár/érték arányú, de Miklós is írta róla hogy azért pont portréobjektívnek nem kiemelkedő)
Persze világos hogy egy objektív jellemzéséhez ez önmagában még édeskevés és a Pana 42.5/1.2 nyilván (és remélhetőleg) felépítésében és optikai képességeiben is egy kíváló objektív lesz, de én csupán annyit akartam mondani hogy pl. ha a DOF számít, akkor ez pont egy olyan terület ahol a a fizikai korlátokból adódóan a kisebb szenzorméretű m4/3 hátrányban van, és akár anyagi oldalról nézve is megérheti az általános(abb) használatú “kezes” m4/3 mellé egy “célgép” beszerzése (ha a pénz sem igazán akadály és/vagy ez valamiért az illetőnek különösen fontos, akár egy FF gépé)
Vagy mondhatnám ha valakit érdekelne (vagy egyenesen szenvedélye) a makro-fotózás (ha jól olvastam Miklós korábbi anyagait, pl. ebben Ő érintett volt)
De ez csak egy elképzelés, amit az utóbbi fél évben fontolgattam, szóval lehet hogy valahol félrecsúszott a gondolat.
És persze még egyszer bocs a hosszúságért…
bg
Magam is G1-el fotózok a mai napig és nekem is a G5 az első gép amin elgondolkoztam, hogy ne erre már esetleg érdemes lenne.
Viszont azzal nagyon nem értek egyet, hogy képminőség terén semmi fejlődés sincs azóta. Raw-ban megvizsgálva minden szempontból érdemi előrelépést jelent a G5 a G1-hez képest.
Készítettem egy összevetést a GF3, GF5, G5 Raw file-okkal alap és magas iso-n:
http://prohardver.hu/tema/micro_four_thirds/hsz_16067-16067.html
Szenzor teljesítményét tekintve a G1-el a GF3 teljesen azonos. Azaz ha itt a két szélső crop-ot összehasonlítod akkor itt jól látható, hogy képminőségben a G1 és a G5 között nagyságrendileg mekkora a különbség.
Évek óta két géppel a nyakamban járok fotózni. Elég megterhelő, de a gyakorlatban jelentős előnnyel jár. Ha egy városban fotózom, az egyik vázon egy 14-54mm (28-108mm) alapzoom, a másikon egy 50-200mm (100-400mm) tele van.
Így nem kell percenként cserélgetnem az objektívet! Egyik pillanatban utcaképet fotózok, a másikban felbukkan egy érdekes arc, vagy jelenet tőlem 30 méterre, és nincs idő rá, hogy átcseréljem, majd vissza az obikat. (Nálam van még egy nagylátószögű obi, ha tényleg olyan a helyszín, pl. egy templom belső, vagy szűk utcácskákba tévedek, ill. egy 70-300mm (140-600mm) ha a célpont nagyon távoli.) De ezek jobban tervezhetők, mint az alap fókusz-szélesség. (28-400mm) Szóval nekem bevált a két váz. Igaz sokba kerül két Olympus E-5 vázat megvenni, dög nehéz (kb 6 kilós táska) de a minőség és a “bármilyen látószögben kiváló képminőség”-ért nekem megéri.
“Évek óta két géppel a nyakamban járok fotózni.”
Valószínűleg ott van köztünk különbség, hogy én már évek óta nem “járok fotózni”. Akár városban kószálok, akár a természetben vagyok, az első számú cél mindig az, hogy ott legyek, hogy lássak és részese lehessek valaminek. Ebben engem iszonyatosan gátolna egy nagy táska.
Nagyon vicces! Csak véletlenül van nálad a gép…?
Azt hittem gyakorlati kérdésekben lehet pro, kontra érveket felsorakoztatni, Talán tévedtem.
De hát, Tied az oldal, azt írsz bele, amit akarsz.
(Én pedig továbbra sem járok fotózni, csak “a városban kószálok, vagy a természetben vagyok, és az első számú cél mindig az, hogy ott legyek, hogy lássak és részese lehessek valaminek,” aztán ha megtetszik valami, már kezemben is van a megfelelő gép.
Miért ne lehetne? Én csak leírtam, hogy szerintem azért jutottunk más eredményre, mivel máshogy állunk a dologhoz. Egy szóval sem mondtam, hogy én jobban. Csak máshogy. Érted?
Helló DolaStudio,
Ne haragudj, de a te képeid vannak “dolastudio” névvel a flickeren? Ha igen, akkor bocs, de tényleg értelmetlen két vázzal “dolgoznod”. Azoknál mind lehetett időd objektívet váltani.
Üdv,
Tamás
Van egy jó megoldásom erre a helyzetre, csak egy fotózni vágyó feleség vagy gyerek kell hozzá. A cserélni kívánt gépet átadjuk neki egy utazózoom vagy kitobival egyetembe, mi pedig rohangálhatunk a fix obival kedvünkre az új gépen. Ha esetleg olyat kell fotózni amihez jól jönne egy kis zoom, akkor 1-2 fotó erejéig el lehet kérni a gépet, ha meg több kell vagy uwa, akkor úgyis cserélni kell. Szóval ez olyan Mátyás királyos, van is második gép, meg nincs is.
Ez csalás, ami azonnali eltíltást von maga után.