Az előző posztom kapcsán többen is megjegyeztétek, hogy képminőség terén az utóbbi években nem volt igazán látványos fejlődés. Nem-e? Akkor ez mi?
A helyzet az, hogy generációnként egy mérettel csökken az azonos képminőséghez tartozó szenzor mérete. Tudom, hogy a DxO értékeket divat manapság értelmetlen hülyeségnek tartani, de azért azt talán feltételezhetjük róluk, hogy a dinamika átfogást vagy a színmélységet talán csak meg tudják mérni.
Ha ez nem egyezik a saját tapasztalataiddal, akkor vagy nem igazán szoktad meggyötörni a RAW fájlokat, vagy JPG-ben fényképezel.
Ezt a benchmarkot nem ismertem, és most csak a rövid leírást volt időm elolvasni hogy mi is a különböző rész-tesztekkel a céljuk, úgyhogy még bizonytalan vagyok ebből milyen gyakorlati következtetéseket lehet levonni (de ezek azért nem olyan jellegű egzakt méréseknek tűnnek, mint hogy most akkor hány milliméter és mennyi gramm)
) hogy aztán az utómunkához meglegyen a kellő szabadság. Ez olyan, mint amikor a 36/42bites integer RAW képből aztán a fotós 24 bites JPG-t konvertál)
)
Építészként, aki régebben elég sokat foglalkoztam látványtervezéssel (a mai programokkal ez már-már virtuális fotózás) azért elméleti szinten is eléggé beleástam magam a színmélység és dinamika-tartomány kérdéskörébe.
Gondolom (de majd elolvasom a részletes ismertetőt) a color depth tesztben arról van szó hogy a konkrét object konkrét (szándékosan nem kontrasztos) megvilágítási körülményeiből vajon az adott gép mégis mennyi árnyalatot képes “kicsalogatni” így jönnek ki ezek a legjobb eredményeknél is csak viszonylag kicsi, 23-at közelítő számok (miközben a CCD-k csatornánként maximálisan 12 vagy 14, azaz összesen 36 / 42 bitet tudnának – persze ez csak integer)
A landscape tesztnél pedig szerintem a minőséghez önmagában nem elég tudni mekkora a dinamikai átfogás (egyrészt a “valósághoz” képest egész biztos nem lesz/nem lehet elég nagyságú) hanem az is kérdés hogy ezt milyen módón képezi le csatornánként 12/14 bitre, de persze ez is biztos részletesen le van dokumentálva, úgyhogy majd elolvasom.
(Ha már színmélység és dinamika, pont a fények nagy intenzitáskülönbsége miatt renderelni 48 vagy 96 bit lebegőpontos (!) képeket szokás (csak hogy lehessen látni hogy a valóságos fotótechnikában van még bőven lehetőség a fejlődésre
De láttam a dxomark oldalán vannak részletes ismertetők is, majd ha lesz időm azokat is elolvasom.
(PS: nem kell aggódni, nem fogok a jövőben minden poszthoz mindig hosszasan hozzászólni
Egyet értek, a szenzorok nagyot fejlődtek az utóbbi pár évben.
Ami meg a DXOmark-ot illeti, lemérték már a Pana G5-öt is csak még nem tették ki a főoldalukra, de az összehasonlító táblázatban már megtalálható. És nem is szerepelt rosszul, nagyjából fedi a saját tapasztalataimat, a G5 egy kicsit leporolt GH2 szenzort kapott.
http://prohardver.hu/tema/micro_four_thirds/hsz_15996-15996.html
Nem éri el az OM-D teljesítményét, de nincs is tőle azért olyan nagyon messze.
Nem tudom hogy miképpen mérik a szenzort a DxO-ék, de azért vannak elég érdekes eredmények…
Ide kapcsolódik, de más:
Biztosan fejlődtek a szenzorok, de arányaiban a szoftveres fejlődés sokkal nagyobb.
Ott van pl. a dinamikatartomány. Óriási ugrás volt a Canon DPP-hez képest az ACR valahányas, majd ehhez képest a Lr, és pont nemrég hasonlítottam össze a Lr3-at a Lr4-el ezen a téren. Ugyanaz a kép, két gép egymás mellett, Lr3 és Lr4.
A képen ki volt égve egy jelentős rész, de a LR4-et majdnem 1Fé-el lejebb lehetett húzni, úgy, hogy még színes részletek jelentek meg. Tehát míg pl. a Lr3-nál -1,5Fé-et volt érdemes lehúzni, addig a LR4-nél -2,25-2,45-öt, mert még szűkebb volt a kiégés határa, a kiégett terület sokkal kisebb volt a 3-ashoz képest.
És ahogy fejlődtek a szoftverek, ugyan ez igaz a zajra, színekre, stb.
A gépek képfeldolgozási algoritmusa is változott, ez érezhető is, de csak annyiban, hogy kevesebbet kell utómunkában hozzányúlni, közelebb van az ideálishoz a kiköpött kép. De ha a szélső értékeket összehasonlítom, akkor nem érzem hogy nagy különbség lenne egy újabb géphez képest.
Tudom, el kéne olvasni a tesztmetódust, de nekem az a gyanúm, hogy a jelenlegi szoftverekkel többet ki lehet piszkálni a gépekből, mint anno.
Entenhlinigg the world, one helpful article at a time.
http://www.dxomark.com/index.php/Cameras/Compare-Camera-Sensors/Compare-cameras-side-by-side/%28appareil1%29/801|0/%28brand%29/Nikon/%28appareil2%29/795|0/%28brand2%29/Canon
Azért az az overall score az nagyon ottvan!
@scarbantia “Azért az az overall score az nagyon ottvan!
”
Csak kérdés hogy ennek mi is a jelentősége, ha se a részeredményekről, se az összesítésről nem lehet tudni, hogy pontosan hogy jött ki, mit jelent, mi a jelentősége, stb.
(nekem főleg a color depht részteszt “homályos”)
Pedig egyszerű. Azt, és a dinamika tartományt a legegyszerűbb mérni. Az összesített eredmény tényleg nem mond sokat (nekem).
Hát én összesen ennyit találtam:
http://www.dxomark.com/index.php/About/In-depth-measurements/DxOMark-testing-protocols/Color-sensitivity
Nekem ez kevés ahhoz hogy használható értelmet tulajdonítsak annak hogy a color sensitivity 22.8 bit vagy éppen 24.1 bit.
PS: amúgy ha színfelbontást (máshol ha jól emlékszem, használják is ezt a szót) akkor miért nem egy extrém átmeneti finomságú gradienst fényképeznek? (pontosabban színcsatornánként egyet-egyet) Aztán ha még ha az így kapott raw fileokat is nyilvánossá tennék, akkor mindenki maga láthatná a szenzorok különbségét.
(főleg ha az expozíció amúgy jól van beállítva)
Nem jól hozta a linket, a lényeg, hogy a Nikon D3200 és az 5D Mark III ugyanannyi pontot kapott.
Igen, mondom, hogy az overall score totál érthetetlen.
De a többi kvantitatív dolog az okésnak tűnik nekem. Főleg, ha mellé rakod a NEX-7-et.
Van fejlődés, nyilván.
De nem ’érzem’, hogy a szenzor méret arányában is nagyon igaz lenne.
Meglátásom szerint anno a 4/3 kezdetén is beígérték a szenzor gyártók az Oly-nak, hogy amilyen iramban halad a technika, pikk-pakk szuper érzékelők lesznek. Aztán bár jók lettek, de vélhetően nem ezt a ’fejlődési görbét’ vázolták fel korábban.
(picit hasonlít arra, amikor kiszámolod, hogy mikor érdemes a kutatásba/gyártásba belekezdeni, lehet érdemes várni 1-2 évet, mert addigra készülnek el a kellően gyors CPU-k, és símán behozod azt az 1-2 évet, stb.)
A szoftveres dolgok terén, pedig kb. igaz, nagyot fejlődtek.
Lehet, többet is mint a szenzorok?
Az ’matekjuk’ fejlődött, lásd a korábban említett LR2 vs. LR3 vs. LR4 téma (ami ’ tapasztalatilag ’ is igaznak tűnik).
Az LR nagy a matekban, és a ’becslésben’. Szóval előhozza / ’odacsalja’ azokat a részleteket is, amik lehet, nincsenek is ott (nem ’true detail’, nem túl jó, de talán szemléletes minta: http://www.dpreview.com/reviews/olympuse5/6 ).
Hadd kérdezzem meg, minden kötekedés nélkül, hogy mire alapozva “érzed”, amit érzel?
Én pl. a fenti ábra két szélén lévő szenzorokat használtam, használom. Azt, hogy mennyire nem jobb az 5D2/1Ds3 szenzora (alap iso-n), mint az E-M5-é, azt nem érzem, hanem LÁTOM.
Miklos, tenyleg kivancsi vagyok: miert tunnek Neked okesnal a kvalitativ dolgok? Miert okes Neked ha a dxo azt mondja egy szenzorrol hogy a coloe depht 24.1 vagy akarmennyi. Hol van az egzakt modon kifejtve, hogy ez hogy jott ki es mit kelent?
(a szubjektiv reszevel, hogy probaltad es Neked tenyleg ugy latszott, azzal mincs es nem is lehet vitam. Hiszen ez szubjektiv)
Azért, mert iszonyat könnyű mérni. Ha van egy ismert/kalibrált bemeneted (és elnézve a laborjukat, a DXO Labs-nak van), akkor az egész kb. gyerekjáték. Mármint a dinamika és a szín tartomány. Hogy ebből (a második esetben), hogy kerekítenek egyetlen számot, arról lövésem sincs, de talán nem is fontos. Ami fontos, az az, hogy láthatóan nagyon közeli eredményeket mérek az azonos szenzorral szerelt gépeknél (tehát a mérésük megismételhetően precíz), és az összes eddigi digi gépem esetében mért eredményeik sorrendje egybeesik a szubjektív tapasztalataimmal. Tehát nem igazán maga az eredmény érdekel, hanem az adott eredmény viszonya a többi mért értékhez. Ez bőven elegendő (nekem) ahhoz, hogy lássam, jobb-e egy szenzor egy adott területen egy másiknál, vagy sem. Hogy mennyivel, arról persze (a dinamika tartományt kivéve) nem sok fogalmunk lehet.
De sorrendiség az szerintem oké, és a posztom csak ilyen összefüggésben használta ezeket az adatokat.
“Azért, mert iszonyat könnyű mérni. (…) Hogy ebből (a szín tartomány esetében) hogy kerekítenek egyetlen számot, arról lövésem sincs, de talán nem is fontos.”
Hát nem tudom… szerintem meg nagyon jó lenne tudni egy hitelességre igényt tartó teszoldaltól, hogyan jön ki egy szenzor esetében, hogy pl 24.1 bit színmélység.
(és azért lenne jó tudni, mert ennek a mértékegységnek van _jelentése_ , ez nem olyan mint az overall score, meg hogy mondjuk ha “24.1 dxo pont” lenne, stb) Arról most nem is beszélek hogy ebből mi következik arra nézve ha kimész egy színes mezőre vagy őszi színekben pompázó erdőbe mondjuk egy GH2 (21.2 bit) egy EM5 (22.8 bit) meg egy D3200 (24.1 bit) géppel fényképezni.
Ennek azt kellene megmutatnia hogy a kapott nyersanyag (azaz RAW file) mekkora mozgásteret hagy az utómunka során a fényelés (color grading és color correction) szempontjából. Biztos hogy nem lehetne photoshopban addig tologatni a görbéket hogy a három géppel készült képek monitoron megkülönböztethetetlenek legyenek?
Mert ha lehet, akkor ezeknek a számoknak semmi jelentőségük.
(és _ezért_ mondom hogy nagyon kiváncsi lennék, ha a dxo közzé tenné a raw fileokat, amikből ezeket a számokat levonta)
A szubjektív résszel továbbra sincs vitám. Nem is lehet, hiszen az szubjektív
Érdekes olvasmány…
…de, ha úgy vesszük, nincs fejlődés. A tesztek szerint legnagyobb tudású gépekkel se készülnek jobb fotók, mint filmre készültek fél évszázada, vagy még régebben
Ez csak a “jobb” definíciójától függ. Technikai értelemben a mai technika rommá veri az analógot:
Én is most kezdtem el újra filmre fotózni.
http://www.stevehuffphoto.com/2012/10/05/the-leica-monochrom-review-part-1-understanding-the-camera-and-vs-film/
Más kérdés, hogy ennek semmi jelentősége.