Gyerekkoromban, még jóval a rendszerváltás előtt, meglepően sokat jártunk tengerpart mellé nyaralni. Apám “maszek” fuvaros volt, viszonylag jól ment neki a szekér, valszeg ezért tehettük meg. Jellemzően Olaszországba jártunk, Jesolo környékére, de voltunk Bulgáriában is, valahol Varna mellett. Bár tetszett a tenger, de sosem nyűgözött le igazán. Olyan volt mint a Balaton, csak nagyobb és sós. Aztán mikor tizennégy lettem, elmentünk Jugoszláviába (bizony, olyan régen voltam tizennégy), Murter szigetére. Ott minden más volt. A sziget tenger felöli oldalán valami egészen csodálatos volt a tenger. Sziklas part, kristálytiszta víz, tele élettel. Rákok, tengeriuborkák, csikóhalak, tűhalak, és ki tudja még mi minden. Csak enni és aludni jöttem ki a vízből. Emlékszem, egyszer láttam egy polipot is, és baromira megijedtem, ahogy a nagy szemeivel egyszer csak rámnézett egy valami, amit korábban kőnek hittem.
Ott és akkor beleszerettem a tengerbe és Horvátországba.
Annyira tehát nem meglepő, hogy immáron zsinórban harmadik éve járunk vissza a családommal Horvátországba nyaralni. Persze mindig máshová. Az első kettő alkalom hozta is azt, amit vártam: szép és élettel teli vizet, nyugis, csendes partot. Idén ez egy kicsit másként alakult.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 50/1.8G
Utazás előtt nem volt túl sok időm, ezért történhetett meg, hogy csak azokra az információkra hagyatkoztam a foglaláskor, amit az utazási iroda weblapján találtam. Családbarát. Játszótér. Tradícionális. Kicsi. Remek! Foglal, fizet.
Hát… Egy olyan kempingbe keveredtünk (a tavalyi ár másfélszereséért), ahol kb. ezer sátorhely volt, nagyjából száz méternyi, két méter széles part (a fenti kép már nem a kemping partját mutatja, de a zsúfoltság azonos mértékű), és ahol pirkadatig üvöltött a zene legalább három étteremből, bárból. Mondanom sem kell, hogy a tenger gyakorlatilag halott volt. Pár egyszerű haltól és a mindenhol megtalálható remeterákoktól eltekintve nem igen volt benne élet.
Az első pár nap során folyamatosan azt mondogattuk, hogy majd holnap reggel hazamegyünk. Aztán valahogy sosem indultunk el. Eltartott pár napig, míg rájöttünk, hogy bár ez kétségtelenül nem az, amire számítottunk, de ha úgy fogjuk fel, hogy ez most nagyjából olyan hely, mint mondjuk Siófok, akkor nem is annyira rossz.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 50/1.8G
Így aztán, bár napjában kétszer lementünk fürdeni a tengerhez, többnyire inkább csak sétáltunk, illetve játszottunk a sátornál a gyerekekkel. Én szinte minden nap el tudtam menni futni. Már a harmadik napon találtam egy hosszú kavicsos utat, így nem kellett a városban szenvednem.
Az útra csak a kis 50/1.8G objektívemet vittem magammal, és nem is hiányzott semmi más. Úgy tűnik, hogy kis kerülővel bár, de lassan mégiscsak elértem az egy objektíves rendszert. Ha a nyaralásnak más haszna nem is igen volt, de legalább azt el tudtam végre dönteni, hogy most egy darabig csak ezt fogom használni.
Ahol én voltam (Krk sziget) oda is kitehették volna a megtelt táblát. Jó az 50-es az FF vázon. Fényerő szerint mindenhol beválik. A látószögön lehet szűk általánosan (nekem!).
Szia!
Nem a témához vág, de most nincs jobb ötletem, mint itt rákérdezni. Voltam olyan ökör, hogy a nyaralást csak RAW-ban fotóztam végig. Ez önmagában még nem lenne baj, de ~300 képem készült, és természetesen nem vagyok jártas RAW feldolgozásban. Idővel persze megtanulnám, de most kicsit sürget az idő. Az lenne a kérdésem, hogy a fényképező utólag el tudja készíteni a JPG fájlokat? ( Nikon D90 )
Előre is köszönöm válaszodat, és bocs a tényleg ostoba kérdésért.
üdv
Fekete László
Közben megtaláltam, szerencsére megoldható.
A segítségkérés tárgytalan.
Elnézést a rettenetesen csúf OFF-ért, de – amennyire ismerlek – a Pana GX7-est mintha a te agyadból kurkászták volna össze, annyira megegyezik az ízléseddel és igényszinteddel. Picinykét sem tervezel tékozló fiúként visszatérni az atyai házba?
A D600 + 50/1.8 (napellenző nélkül) már elég kicsi, hogy bárhová elvigyem. A következő értelmes/hasznos méret csökkenést egy zsebgép jelentené, de annál a GX7 is jóval nagyobb.
Ugyanakkor egyre hangosabbak a pletykák egy új Nikkor 50/1.2-ről, ami szintén régi vágyam lenne… Ahh, nehéz az élet!
Bár, ha tényleg lesz FF NEX váz, és terveznek majd hozzá egy fix ötvenest, az lehet hogy elcsábítana.
Ez a FF NEX elég viccesnek tűnik.
Sokan szidják az E-mountot, hogy a miniatűrizálási agyrögük miatt túl kicsire tervezték a bajonett átmérőjét a szenzorhoz képest, ami rettenetesen megnehezíti a minőségi objektívek tervezését (pontosabban ezt tartják a rendszer legnagyobb hibájának).
Errefel mit csinál a Sony? UGYANERRE az E-mountra most FF rendszert is rá akar húzni.
Ismered a viccet, nem, amikor panaszkodik az öreg zsidó a rabbinak, hogy nem férnek a viskóban fiastól, menyestől, unokástól. Erre a rabbi azt tanácsolja, hogy vigyék be a házba a tevét és a kecskéket is. Persze két hétnél nem bírják tovább, s akkor a rabbi kipakoltat minden állatot a házból. Erre az öreg zsidó: ó milyen sok helyünk lett hirtelen.
Nos, valahogy így fognak felértékelődni az APS-C E-mount-os gépek, ha megjelenik a Full Frame NEX…
Fene tudja, nekem az M39 vagy akár a Leica M kisebbnek tűnik, aztán azok sem túl rosszak.
Majd meglátjuk, mi lesz, ha lesz egyáltalán…
Nem arról lehet szó, hogy digitális rendszereknél ajánlott az objektívek telecentrikus felépítése, ami a logikám szerint nagyobb bajonettcsatlakozó-átmérőt feltételez?
Amúgy mi eléggé hasonló dolgot szívtunk meg Umagban.
Úgyhogy vettünk egy nagy lélegzetet (gyerekek nélkül kényelmesebb) és másnap reggel beültünk a kocsiba, jobb hely után szaglászni. És 10 km-rel északabbra találtunk egy csodálatosan szép, majdnem néptelen öblöt gyakorlatilag a szlovén határ mellett. Úgyhogy ettől a pillanattól fogva úgy teltek a napok, hogy reggel be a kocsiba, délben haza pihenni, délután megint be a kocsiba, éjszakai fürdés, majd utána vissza Umagba városnézni és kocsmázni. Meg is ütött volna a guta, ha a román tengerpartot is alulmúló zajos zsúfoltságért utaztunk volna Horvátországig…
Szuper egy oldal! Nagyon tetszik az írás megfogalmazása. Gratulálok!
“immáron zsinórban harmadik éve járunk vissza a családommal Horvátországba nyaralni. Persze mindig máshová. Az első kettő alkalom hozta is azt, amit vártam: szép és élettel teli vizet, nyugis, csendes partot.”
Elárulod, hogy az az első két alkalom merre volt? Jó elraktározni az ilyen helyeket, nekünk is a harmadik év jön egymás után a horvát tengerparton és szintén különböző helyeken. (Örömmel fedezem fel ilyenkor a kitaposott futóösvényt is.
)