Hála Dávidnak, pár óra erejéig módomban volt játszani egy kicsit az Olympus E-PL2 vázzal. Nem gondolnám, hogy a fényképezőgépekről szóló írásaim “tesztek” volnának, ez peig végképp nem az. Mindössze öt órát töltöttem a fényképezőgéppel, amibe épp hogy csak belefért egy családi éttermezés, valamint előtte és utána egy kis csúszkálás a tatai Öreg-tó jegén. Egyetlen objektívek vittem magammal, aprócska nagylátószögű zoomomat.
Felépítés
Annak ellenére, hogy az Olympus ezt a gépet kimondottak költséghatékony megoldásnak szánta, az E-P2 olcsó kistestvérének, a felépítése kimondottan jó. Masszív eszköz benyomását kelti, minden felhasznált anyag, akár csak mag az összeszerelés, magas minőségű. A gép eleje fém borítást kapott, minden más műanyag, mégis nagyon egységes érzetet kelt, egyik porcikája sem lóg ki a sorból. Jó kézbe venni, jó tartani.
Szomorú idők járnak manapság a markolatokra. A Leica után már az Olympus is úgy gondolja, hogy ez valami extra, amire egyrészt senki nem vágyik, vagy ha mégis, akkor pedig hajlandó extra pénzt adni egy tervezési hiba megszüntetéséért. Na, mindennek ellenére az E-PL2 fogása egész jó. A markolat méretes, jó formájú, a borítása is kellemes. Bár nem próbáltam mindet, szemre ez a Pen kapta a leghasználhatóbb markolatot az összes (7?) közül. Mellesleg talán az E-PL2-nek van a legmodernebb formája, nem véletlen, hogy az E-M5 részleteiben ráismerhetünk néhány jellegzetes vonalára.
Használat
Hihetetlen, hogy ezen a gépen mi mindent lehet állítani! A menürendszer nagyját testreszabási opciók teszik ki, a négy (!) programozható gombon túl szinte minden vezérlő szerv működését kedvünk szerint alakíthatjuk. Az AF prioritást üzemmódonként, az expozíciós értékek lépésközét paraméterenként állíthatjuk. Nagyon derék!
Olympus E-PL2 + Olympus M.Zuiko Digital 9-18/4-5.6 ED
Eldönthetjük azt is, hogy melyik üzemmódban mit állíthassunk a gép hátulján lévő egyetlen tárcsával. A tárcsával, ami a legfontosabb kezelőszerv szerepét kellene hogy betöltse, és amit nagyszerűen sikerült elrontania az Olympusnak.
Több baja is van. Először is kicsi, kesztyűben szinte nem is lehet érezni, de puszta kézzel sem a legkönnyebb használni. Másrészt ez nem csak egy tárcsa, hanem egy négyirányú gomb is, ami ráadásul nagyon érzékeny. Megszámlálhatatlan alkalommal esett meg velem a használat pár órája alatt, hogy miközben az ujjamat a tárcsa tetejére tettem, hogy elkezdjem tekerni vele a rekeszt (“A” módban), a gép ezt a “fel” irány megnyomásának vette, és tárcsa azonnal átkapcsolt az exp. korrekció állítására, így onnantól kezdve azt állítottam. 
Mi több! Az exp. korrekció állítása közben új értelmet nyer a négy irány. A gyűrűvel ugye állíthatjuk magát a kompenzációt, de ezt megtehetjük a vízszintes irányok nyomogatásával is, miközben a függőleges irányokkal továbbra is a rekeszt vezérelhetjük (“A” módban). Tehát egyetlen óvatlan mozdulattal mindent össze lehet keverni.
A működtetése minden más szempontból megfelelő, gyors és egyszerű. Beleértve az AF sebességét is, ami bár nem világbajnok, de mindenképp tűréshatáron belül van.
Olympus E-PL2 + Olympus M.Zuiko Digital 9-18/4-5.6 ED
Képminőség
Csodák nincsenek. Ez a gép ugyan azt a régi szenzort használja, mint amit a Panasonic GF1-ben már megismertem. Nem rossz, de vannak korlátai, és az idő kétségtelenül eljárt felette.
Olympus E-PL2 + Olympus M.Zuiko Digital 9-18/4-5.6 ED
A rögzített képeket egy kicsit zajosabbnak látom, mint amire a GF1 idejéből emlékszem, ugyanakkor mintha kicsit jobban reagálnánk az élesítésre. A különbség apró, és többnyire teljesen lényegtelen. A lenti kép 100% kivágás a fentiből, feldolgozás után. Élesítve, s zaj kicsit szűrve.
Ezen a részleten szerintem minden látszik, amiről beszélni érdemes. Éles, részletgazdag, de a sötét részeken meglehetősen zajos. Természetesen mindezt a legalacsonyabb (iso200) érzékenységen.
A színek viszont az Olympus-tól elvárható módon nagyon szépek! Ezen a téren egyértelműen jobb, mint a Panasonic azonos szenzor köré épített gépei.
Összefoglalás
Masszív, jópofa gép, amit ma már (2012.II.) egy jobb kompakt áráért beszerezhetünk. Rengeteg testreszabási lehetőség, tetszetős külső, elfogadható képminőség: a tökéletes másodgép. Csak az a tárcsa, csak az lenne jobb!
Valamit nagyon tud az Olympus. Annak ellenére, hogy napközben többször lett volna kedvem a földhöz (illetve a jéghez) vágni, miközben egyetlen ujjmozdulattal mindent sikerült összezavarnom, most mégis azon gondolkozom, hogy milyen jó is lenne, ha vennék egy Pen gépet is.
epp most terek at negyharmadra, es semmi sem vonz igazan az olympus gepekhez, de a kifuto masinak alacsony ara miatt gyakorlatilag mindig itt kotok ki. a turaobi ara felett kb 40e ftbol kijott kitben a vaz, a pl1 meg olcsobb lett volna, de annyira nem akartam visszalepni az idoben, es az minosegerzetre sem nagyon nem jott be. ebben az esetben is az volt a fo indok, hogy minel olcsobb vaz kell, majd amikor meglesz par normalisabb objektiv, akkor veszek vmi normalisabbat. remelem mar vmi em5 vagy ep4 (szvsz kb hasonlo lesz majd, mint az om5, csak kereso nelkul) lesz a jovoben.
koszi a megerositest, hogy nem rossz masina
Szerintem fontold meg inkább az E-P2-t! Alig drágább, azonos képminőség, még jobb felépítés, és SOKKAL jobb kezelhetőség.
nezegettem oket, de rendes garral nem nagyon lehetett beszerezni normalis aron, plane nem turaobival (olympus 14-150). atmenetileg jo lesz, kesobb meg majd ugyis olyat veszek, ami tenyleg tetszik mar. a harmas szeriatol hasonlo az af sebessege, mint a panae, az ujabb masinak meg uj szenzort is kapnak. ezt a ket dolgot vartam. ha minden jol megy, egy em5 lesz belole, varom a teszteket.
próbáld ki az olympus ep-2-t. szerintem nagyon fog neked tetszeni. én már csak a haptikája miatt is nagyon szeretem kézbevenni:) nem mellékes, hogy ráadásul igen jó árban lehet öket kapni.
Egy ideje gondolkodom,hogy mi lenne ideális választás számomra,az Epl2,vagy inkább a Panasonic GF1,első nagy szenzoros gépem lenne,és ahogy olvastam neked már mindkettőhöz volt szerencséd így hát kiváncsi lennék a véleményedre,hogy melyik legyen inkább.
Szerintem a GF1 kezesebb fényképezőgép.
That makes two of us.