Olympus M.Zuiko Digital 75/1.8 ED

Szeretem az Olympus objektívjeit, fixeket és zoomokat egyaránt, mivel mind nagyon jó. Az Olympus 75/1.8 nem ilyen. Az Olympus 75/1.8 nem nagyon jó, hanem közel tökéletes.

Felépítés

Ez az eddigi legjobb felépítésű Olympus micro 4/3 objektív. Küllemében, és a felhasznált anyagok minőségében gyakorlatilag azonos a 12/2.0-val, de annál sokkal letisztultabb megjelenésű, a profilja kevésbé töredezett. Kézbe venni is jobb egy kicsivel, mivel nem kapta meg a nagylátón található, kicsit lazán illesztett, “húzogatós”  fókusz gyűrűt, így masszívabbnak hat.

Nekem egyedül fel- és lecsavaráskor van némi problémám vele. Valahogy mindig a sima, kúpos részt fogom meg, aminél fogva viszont szinte lehetetlen erősen megszorítani. Szerintem a recés rész lehetne kicsit hosszabb, hogy jobb fogás essen rajta, ami különösen télen jönne majd jól.

A fókuszálást belsőleg végzi az Olympus 75/1.8, így sem a hossza, sem pedig a frontlencse helyzete a tubuson belül, nem változik élességállítás közben. A szűrőmenet, ami 58mm átmérőjű, természetesen nem forog, és fém.

Napellenző nem jár hozzá, pedig nagyon fontos lenne. A gyári darab egy csavarral megfeszíthető bilinccsel rögzíthető az objektív tubusának elülső részén. (Ez a megoldás sosem tetszett igazán, helyette inkább pár dollárért rendeltem egy becsavarható típust. Remélem hamarosan megkapom.) Az Olympusnak lassan meg kellene érteni, hogy a napellenző nem valamiféle extra tartozék (még akkor sem, ha ők ennek megfelelően tervezik és árazzák), hanem az optikai formula része. Napellenző nélkül a legtöbb objektív csupán félmegoldás, hiányos termék.

A színe, mint a fenti képen látható, ezüst, és nincs is hír arról, hogy készülne majd belőle más (értsd: fekete) változat is. Ezzel a színnel szerintem csupán annyi a probléma, hogy nem mutat túl jól fekete vázakon. Sokadik jele ez is annak, hogy az Olympus nem kezeli rendszer szinten a micro 4/3 termékeket. Ha a vázak (legalább) két színben kaphatóak, akkor minden más kiegészítőnél is így kellene ennek lennie. Vagy hagyni az egészet, és mindent csak egyetlen változatban forgalmazni. De ez a se így, se úgy dolog egy kicsit furcsa… Az ezüst színnel más bajom nincs, egyáltalán nem zavar, hogy feltűnőbb, mint amilyen a fekete volna. Úgy gondolom, hogy az emberek fotózása sokkal inkább egyfajta interakció, mintsem “vadászat”, semmi szükség arra, hogy láthatatlanok legyünk.

Rajz

Az Olympus 75/1.8 megdöbbentően éles, a kép egész területén, bármely rekeszen. A diffrakció nagyjából f/5.6-os rekeszértéknél kezdi el lágyítani a képet, de ez természetesen nem az optika hibája. Az élesség érzetét tovább növeli az erős mikrókontraszt és a viszonylag kis mélységélesség tartomány.

Olympus OM-D E-M5 + Olympus M.Zuiko Digital 75/1.8 ED

A életlen háttér “elkenése” gyönyörű. A részleteke és színek szépen, krémesen mosódnak egymásba, nyoma sincs éles vonalaknak. Még a pontszerű fényforrásokból keletkező köröknél sem jelenik meg egy erőteljes külső karika. A rekesznyílás nagyjából f/2.8-ig marad kör alakú, f/3.5-ös állástól már megjelennek a háttérben a sokszögek.

Olympus OM-D E-M5 + Olympus M.Zuiko Digital 75/1.8 ED

A kromatikus aberráció mindkét fajtája megfigyelhető a felvételeken, de nem túl erősen, és a legújabb RAW konverterek ezt a hibát már automatikusan orvosolják, így a feldolgozott képeken már nem okoz semmilyen problémát.

Egyetlen igazi optikai hibája van, ez pedig az ellen- és súrolófényre való érzékenysége. Az oldalról kapott fény (amikor a fényforrás a képen kívül, de az objektív előtt van) nagyon lerontja a kontrasztot, az ellenfény pedig hatalmas becsillanásokat okoz. Az előbbi jelenség részben orvosolható egy napellenzővel (ahogy már mondtam, enélkül egyszerűen nem tekinthető teljesnek szinte egyetlen objektív sem, de különösen nem ez a típus), az utóbbi viszont javíthatatlan.

Mindkét kép a teljes képkockát mutatja, nem kivágások.

AF/MF

Valószínűsítem, hogy a viszonylag szűk mélységélesség miatt, a fókuszálás sebessége meglehetősen lassú, és ami ennél sokkal inkább baj, néha sajnos bizonytalan. Hosszú fókuszhossznál pedig elkelne a sebesség, mivel az ilyen kompozícióknál (hacsak nem statikus témát fotózunk), gyorsan átrendeződhetnek a dolgok, sietni kell.

Olympus OM-D E-M5 + Olympus M.Zuiko Digital 75/1.8 ED

Bár nem az objektív hibája, de a használhatóságát mégis erősen érinti, hogy az E-M5 AF rendszere nem igazán kezeli jól a kis mélységélességű helyzeteket. Kontrasztos háttér előtt lévő téma esetén (pl.: ágról lelógó falevél, háttérben az erdő többi fájával) tíz esetből kilencszer a háttérre állít élességet. Ilyen jellegű témákhoz gyorsabb és egyszerűbb kézi fókuszálást használni, ami egyébként meglepően hatékony. Bár hallani, ahogy az AF motor lépteti a fókuszáló lencsetagot, a lépések nagyon aprók, a köztük lévő távolság nem okoz gyakorlati problémát. Szintén sokat segít a kézi fókuszálásban az E-M5 stabilizátora, ami még nagyított nézetben is képes rezgésmentesen tartani a képet.

75mm

Nincs olyan, hogy jó vagy rossz fókuszhossz, sőt, talán még olyan sincs, hogy adott témához jobban megfelelő. Ennek ellenére természetesen mindenkinek lehetnek egyéni preferenciái. Az én megközelítésemben ez a látószög kényelmetlen, és kicsit értelmetlen. Utcán nem szeretem, mivel túl messze kell vele állni, és ettől kukkolónak érzem magam. Hasonló okokból nem szeretem otthon sem használni, még egy gyermekportréhoz is túl messzire kell hátrálni. Úgy érzem, hogy egy normális, szellős kompozícióhoz bőven a “humán” távolságon kívülre kell menni, ami valahogy megöli a dolog intimitását. Ezzel szemben hosszú objektívnek viszont kicsit rövid, nem elég szűk a feszesebb képekhez. Az én megítélésem szerint az Olympus valami univerzális “középtelét” akart készíteni, ami kicsit mindenre jó: portrézni is, telézni is. Szerintem ez nem jött össze. Jobban örülnék, ha egy kicsit konzervatívabb lett volna a fókuszhossz választásakor, és ellépet volna valamelyik irányba.

Olympus OM-D E-M5 + Olympus M.Zuiko Digital 75/1.8 ED

Összefoglalás

Nagyon ellentmondásosak az érzéseim ezzel az objektívvel kapcsolatban. Nem érzem túl hasznosnak emberek fotózásához, mivel túl hosszú. Nem tartom jó általános telének szabadtéri felvételekhez, mivel használhatatlan ellenfényes helyzetekben. Nem érzem elég hosszúnak sem, igazán “telés” képek komponálásához. Őszintén átgondolva a helyzetet, semmi szükségem rá, és kétlem, hogy sokaknak lenne. Ezzel szemben viszont imádom, ahogy rajzol! Az élességét, a háttér gyönyörűen természetes ábrázolását, a kontrasztosságát. Ha véletlenül sikerül olyan kompozíciót találnom, amihez illeszkedik ez a látószög, akkor ott valóban csodákra képes.

Úgy gondolom, hogy az egyetlen terület, ahol a kompromisszummentesen lenne használható, az a stúdió fotózás. Az objektív több tulajdonságából is arra lehet következtetni, hogy erre tervezték. Távoli közelpont, nem szigetelt kivitel, az ellenfények nem túl szép kezelése. Ha tényleg így van, és alapvetően ilyen célra szánta az Olympus, akkor szerintem hibázott. A stúdió a profik játszótere, a micro 4/3 pedig, minden igyekezete ellenére, még egy tökéletesen amatőr rendszer. Persze lehet másként is magyarázni a hosszú közelpontot, vagy a tömítettség hiányát. Ezek a tulajdonságok ugyanis biztosan csökkentenék a hamarosan kapható 60/2.8 makró objektív forgalmát.

Az erős becsillanás, valamint a lassú és néha bizonytalan AF ellenére is, az Olympus 75/1.8 talán a rendszer optikai értelemben véve legjobb objektívje. Ugyanakkor számomra talán a leghaszontalanabb is egyben. Hogy hosszútávon mi lesz a sorsa, azt nem tudom. Egyelőre megtartom, tudva, hogy alig-alig fogom majd használni. Egyszerűen akarom, hogy legyen egy példányom ebből a mesés teljesítményre képes típusból, és kész! Mindenki másnak bátran ajánlom helyette a közel azonos teljesítményre képes Olympus 45/1.8 kistelét. Bár lényegesen gyengébb a felépítése, de sokkal olcsóbb, és jóval sokoldalúbb.

Sokszor mondtam már, megismétlem most is: remek dolog amatőrnek lenni! Mi ugyanis bátran hozhatunk gazdaságilag tökéletesen irracionális döntéseket is. Ez most pont egy ilyen helyzet, és pont egy ilyen döntés.

Képeim ezzel az objektívvel: KATT!