Panasonic LUMIX G 14/2.5 ASPH.

A kétszeres fókuszhossz szorzó miatt viszonylag nehéz jól használható nagylátószögű objektívet találni micro 4/3 rendszerbe. Alig pár olyan régi objektív van, amit micro 4/3 vázra rakva is nagylátószögű marad. Ezek jellemzően nagyok és drágák, valamint nem is túl gyakoriak. Így, ha valaki szeretne egy fix üveget a nagylátószögű tartományra, akkor bizony kénytelen valami újat venni. A halszemobjektíveket leszámítva, mindössze két választásunk marad. Az Olympus 12/2.0 vagy a bejegyzés tárgya, a Panasonic 14/2.5. Már megrendeltem az Olympus-t, amikor észrevettem, hogy eBay-en kaphatok Panasonic 14-et negyed annyi pénzért. Így aztán lemondtam az előbbit, és megrendeltem az utóbbit. Nem bántam meg.

Felépítés

Első pillantásra nagyon hasonlít a másik Panasonic palacsintára, a szintén aprócska 20/1.7-re. A fekete változatot vettem, így a húszason látható szürke csík itt hiányzik, de ezt leszámítva szinte azonosak. Műanyag tubus, fém bajonett, 46mm-es szűrő menet. Átmérője pont azonos a bajonett külső átmérőjével, tehát aligha lehetne még ennél is kisebb. A fókuszálás belsőleg történik (nem úgy, mint a “nagy” testvérnél), így nem változik a hossza, valamint a rácsavart szűrő és/vagy napellenző súlya sem terheli az AF motort.

A fókuszgyűrű recézett műanyag, sajnos nincs rajta gumi bevonat. Simán mozog, de persze nem mechanikusan fókuszál, így érzésre nem a legjobb. Mióta a GH2 legalább megjeleníti a keresőben, MF módban, hogy hol áll a tárgytávolság skála, legalább azt tudom, ha elértem valamelyik végpontra. Ez főleg makró tartományban hasznos.

Napellenző nem jár hozzá, én egy olcsó kínait használok. A kupakok laposabbak a korábbiaknál, így az objektív még kevesebb helyet foglal a táskában.

Rajz

Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Panasonic LUMIX G 14/2.5 ASPH.

Kezd az a határozott véleményem kialakulni, mely szerint mindegyik Panasonic objektív jó. Nem egyformán, és nem egyforma mértékben, de amiket eddig próbáltam, azok mind tetszettek. Nem kivétel ez alól a jelenlegi kínálat legkisebb tagja sem, a pöttömnyi 14/2.5.

Nem tartozik a legélesebb objektívek közé, bár középen már teljes nyíláson is megfelelően éles. A sarkokban kicsit lágy, feltehetőleg részben az automatikus szoftveres torzítás korrekció miatt. A sarkok sötétedése szintén javított, de mégis marad egy kicsi.

Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Panasonic LUMIX G 14/2.5 ASPH.

Legjobban valahol f/5.6 és f/8.0 között teljesít, utána már a diffrakció láthatóan lágyítja a képet.

Külön dicséretet érdemel a rekesz kialakítása. Ez az egyetlen Panasonic objektívem, amivel lehet normális napcsillagot kreálni a pontszerű fényforrásokból. Nem is akár milyet! A hét tagú rekesz tizennégy ágú csillagot hoz létre, ami igazán jól tud mutatni bizonyos helyzetekben. Persze a csillag nem annyira markáns mint az egyenes blendéjű Voigtlander optikákon, de azért határozottan nem rossz!

A közelpontja mindössze 18cm, ami a már érezhetően széles látószögével kombinálva kreatív lehetőséget biztosít az apró részletek megszállottjainak.

Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Panasonic LUMIX G 14/2.5 ASPH.

Az objektív valós optikai torzításáról meglehetősen nehéz nyilatkozni, mivel ez, ahogyan azt pár sorral korábban már említettem, szoftveresen javított a feldolgozás során. Én kizárólag Adobe CameraRAW-t használok a RAW konverzióra, és ennél a szoftvernél ez a funkció (sajnos) kikapcsolhatatlan. A javítás ellenére is marad egy kis hordósodás, de nem igazán jelentős.

AF

Villám gyors és csendes, valószínűleg a belső fókuszos kialakítás miatt. Nyoma sincs a 20/1.7 traktor hangjának.

Videó

Nagyon jól használható dinamikus felvételekhez. A viszonylag tág kezdő rekeszérték és a rövid közelpont sok kreatív lehetőséget hordoz.

28mm

Tartottam egy kicsit ettől a fókuszhossztól, de az elmúlt hetek során mégis nagyon megkedveltem. Pont annyira nagylátószögű, hogy már jó közel engedjen a dolgokhoz, és kellemesen felnagyítsa a témát, de még ne torzítson nagyon, így a képek valósághűek maradnak.

Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Panasonic LUMIX G 14/2.5 ASPH.

Ha a gépet pedig 16:9 képarányra kapcsoljuk (multi-aspect szenzor esetén), és ügyesen helyezkedünk, akkor pedig már egész tisztességes látószöge van.

Összegzés

Kis szerencsével beszerezhető 250 USD alatt, ami igazán nem nevezhető soknak egy kimondottan jó objektívért. Nem tökéletes, de pont a hibái miatt válik valahogy igazivá és karakteressé (különösen teljes nyíláson) a vele készült kép. Akinek a műszaki tökéletesség kell, az válassza négyszer ennyiért az Olympus 12/2.0-t, biztosan nem fog csalódni. Ez a kis apróság viszont tökéletesen elfér a zsebünkben, vagy táskánk egyik apró rekeszében, tökéletes párost alkotva a 20/1.7-es nagytesóval. Úgy gondolom, hogy utóbbi objektív mellé minden DMC-GF felhasználónak kötelező darab, mindenki másnak pedig igen hasznos és diszkrét objektív elsősorban utcai életképek fotózására. Tájképekhez igazán csak akkor merném ajánlani, ha kicsit élesebb lenne a sarkokban. Így inkább csak akkor használjuk ilyen célokra, ha igazán számít a súly és a méret, vagy ha nincs más.

Képeim ezzel az objektívvel: KATT!