Sigma EX 2X TC APO

A telekonverterek olcsó és helytakarékos megoldást kínálnak egy adott objektív fókuszhosszának megnövelésére. A váz és az adott optika közé illesztve a fókuszhossz máris felszorzódik a telekonverteren feltüntetett értékkel. Így például egy 300mm-es fókuszhosszú objektívből, egy 2X-es telekonverter használatával rögtön 600mm-essé válik. Persze semmi sincs ingyen... Nem csak a fókuszhossz, de a fényerő is duplázódik, így egy 300/2.8-as objektívból 600/5.6-os válik. Mivel a fényerő feleződik, a fókuszhossz duplázódik, így a kézből megtartható legrövidebb expozíciós idő megnégyszereződik. Ezt nem árt észben tartani.

Van azonban egy olyan paramétere is az objektíveknek, amin nem változtatnak a telekonverterek. Ez pedig a minimális tárgytávolság. Márpedig ha ez azonos marad, de a fókuszhossz megnő (esetünkben duplázódik), akkor bizony a leképzési arány is megnő (esetünkben szintúgy duplázódik). Ez az a tulajdonság, ami miatt megvásároltam ezt a kis apróságot, a Sigma 150/2.8 EX macro végére.

Felépítés

Az én példányom még nem DG-s, tehát a lencsék csak a hagyományos bevonattal vannak ellátva, nem a DSLR gépekhez kifejlesztettel. Ettől eltekintve viszont azonos az új, DG jelzésűvel. Mérete jól megítélhető e fenti képen, ahol egy Canon EF 50/1.8 objektív mellett áll. Két érdekes dolgot jegyeznék meg csupán. Az egyik az, hogy sajnos a tubus bevonatának színe egy egészen kicsit világosabb, mint a mostanában a Sigma által használt, ami kicsit furcsa megjelenést kölcsön az összerakott rendszernek. A másik furcsaság pedig az, hogy a telekonverter és a váz közötti kapcsolat hihetetlenül merev, a bajonettek egy mikronnyit sem mozdulnak el egymáson. Csak tudnám, hogy a Sigma miért nem tudja ezt az összes többi optikájánál is megoldani... Azok mind lötyögnek egy kicsit.

Rajz

Végül is mégiscsak ez a legfontosabb. A konvertert a 150/2.8-as macro objektívemmel teszteltem, a teszthez egy régi kerítéslécet használtam, a gép állványon állt, MLU-s, távkioldós exponálást alkalmaztam, a tárgytávolság 40cm volt, leképzés: 1,6:1. A teljes képkocka a következőképpen fest:

Canon EOS 400D + Sigma 150/2.8 EX DG APO HSM macro + Sigma 2X EX APO TC

A következő képek a fenti közepéből kivágott, 100%-os nagyítások, minimális bemeneti élesítés után. A tesztet csak egész rekeszenként végeztem el, a képek 12-es minőségben lett JPG-ként elmentve a Photoshop-ban, így bár minőségük maximális, kicsit talán lassan töltődhetnek.

f/5.6:   

f/8:   

f/11:   

f/16:   

f/22:   

f/32:   

f/45:   

Jól látszik, hogy a kép kicsit lágy, de megfelelő élesítéssel még használható teljes nyíláson, kimondottan jó f/8 és f/16 között, majd a szűkebb rekeszek felé rohamosan lágyul a növekvő fényszóródás miatt. A még használható legszűkebb rekesz az f/22-es.

Mivel én ezt az objektívet, és vele a telekonvertert is, alapvetően makró felvételek készítésére használom, jellemzően f/11-es rekesz környékén, így számomra ez egy tökéletes eszköz a leképzés megnövelésére.

Fontos megjegyezni, hogy egy telekonverter igen eltérően viselkedhet különféle optikákkal, így egyáltalán nem biztos, hogy más objektívek mögött is így (jól, rosszul, ki-ki döntse el maga) teljesít majd. Végezetül pedig álljon itt egy kép, amit már ennek az eszköznek a segítségével készítettem:

f/13, 0.6sec, ISO100