Canon EOS 400D az 5000. fotó után
Pár napja 5000. alkalommal nyomtam le teljesen az EOS 400D gépem exponáló gombját. 5000 kattintás az lehet sok is, meg lehet kevés is. Én nem szoktam sokat kattintgatni, talán mert még a filmes világban kezdtem el fotózni, így nekem az 5000 kép sok. Majdnem 140 tekercs film lenne, ha használnék még ilyet (tervezem, de az nem 35mm-es rendszer lesz). Ennyi exponáláshoz közel egy évre (10 hónapra, egészen pontosan) volt szükségem, és ez azért elég hosszú idő ahhoz, hogy kitapasztaljam egy eszköz használhatóságát. Így most, 10 hónap és 5000 kép távlatából megpróbálom összeszedni mindazon tulajdonságokat amiket szeretek és amiket nem szeretek a Canon legkisebb jelenlegi tükörreflexes gépvázában, az EOS 400D-ben.
IMG_5000
Jó dolgok:
-Kicsi és könnyű, így nem foglal sok helyet, és nem húzza nagyon a vállamat. Hegymenetben ez nagy előny.
-A hátsó nagy LCD nagyon praktikus. Sokkal jobb, mint bármelyik eddigi általam használt EOS váz kijelzője, pedig volt pár (időrendben: EOS 50E, EOS 1, EOS 350D, EOS 10D, EOS 400D). Szépen és tisztán olvasható, akkor is ha állványon van a gép és nem tudok fölé hajolni. Végre látszik az ISO érték (bár még nem a keresőben), és pár egyéb hasznos paraméter állapota.
-A benne lévő szenzor nagyon szépen teszi a dolgát, ISO400-ig szinte zajmentes képet produkál, de szépen kihasználható ISO1600-ig is, de persze azért nem minden témához. A felbontása megfelelő, de ez a legkevésbé fontos szempont. Gyönyörű A4-es képeket lehet készíteni a 10D-vel készült képeimből is. A nagyobb felbontás egyetlen előnye számomra, hogy merészebb vágásokat enged, így több pályázat felbontási minimumába férnek bele a képeim, mintha egy kisebb felbontású szenzorral csináltam volna. A dinamikája nem rossz a kategóriájában, de még nagyon el van maradva a film mögött. Ez a digitális technika legnagyobb hátránya manapság.
-Természetesen minden Canon EOS kiegészítővel kompatibilis (kivéve a vázfüggő dolgok és a nem E-TTL vakuk), csodásan működik a legrégebbi EF objektívekkel is.
-Vannak ugyan olyan hírek az interneten, hogy bizonyos példányok helytelenül exponálnak, de az enyém kiváló. Az esetek nagyon nagy százalékában helyesen exponál, egészen összetett megvilágítású helyzetekben is. Bizonyos témákat szeretek kissé alulexponálni, hogy magasabb szaturációt adhassak majd a képnek, de erről majd máskor talán bővebben...
-Bár nagyon olcsónak tűnik, és semmyilen szigeteléssel nem rendelkezik, mégis hibátlanul működik esőben, hóban, erős, poros szélben. Hidegben, melegben sem volt vele gondom soha.
-Nagyon ötletes és praktikus dolog, hogy van lehetőség a vertikális képek beforgatás nélküli megjelenítésére az LCD-n (a számítógépen helyesen jelenik meg, áll, nem fekszik), így há állványon van a gép, és tartósan vertikális formátumban használom, könyebb ellenőrizni a kompozíciót.
-Az RGB hisztogram elengedhetetlen. Nagyon jó, hogy belekerült.
Problémák:
-A legnagyobb bánatom az MLU. Ez a funkció mélyen el van rejtve az egyéni beállítások közé, így éles helyzetben lehetetlen aktiválni. Nagyon elszomorító, hogy a Canon nem teszi lehetővé, hogy ezt a funkciót hozzá lehessen rendelni valamelyik gombhoz. A közvetlen nyomtatási gombnak például semmi értelme fotózás közben... (Meg egyébként sem.) Pár további sor a firmware kódban, és kész is lenne.
-Első Canon EOS gépem az EOS 50E volt. Imádtam a szemvezérelt AF-et. Nem értem, miért nem támasztja fel ezt a szolgáltatást a Canon. Hiába a soka AF pont, ha kínszenvedés köztük “böngészni”. Én mindig csak a középsőt használom, így a többi rajza a keresőben csak zavar. Ha egyetlen fókuszpontja lenne akkor tisztább lenne a kereső képe, és talán még kevesebbe is kerülne.
-A pentaprizmás kereső elég nevetséges minőségre képes. Persze az alacsony ár és a kis tömeg miatt fel kellett áldozni a sokkal jobb (de drágább és nehezebb) pentaprizmát, de ennek súlyos ára van: a kereső képe kicsi és sötét.
-Az automatikus színhőrméséklet beállítása (eltalálása) nem erőssége a 400D-nek. Ezt a hiányosságát persze lehet korrigálni, illetve RAW fotózásnál teljesen lényegtelen.
-Mivel a filmekhez képest nagyon kicsi a dinamika, így különösen fontos lenne, hogy legalább azt a kis keveset ki tudjuk használni. Ennek fontos feltétele volna, hogy legyen a csomagban egy aprócska file. A gép színtere. Sajnos ez hiányzik, nem sűrűn, de akkor nagyon.
-A kezelése nem egy leányálom. A magasabb kategóriák két tárcsás megoldása sokkal praktikusabb és gyorsabb. A pentaprizma után talán ez hiányzik a leginkább a 10D-ből.
-Az LCD még maximális fényesség mellett sem igazán alkalmas a képek visszanézésére ha kicsit is napos az idő. Ideje lenni átcsábítani a Canon-hoz a Nikon LCD fejlesztő csapatát.
-A portalanító rendszer teljesen használhatatlan. Ez ugye három részből áll, és sajnos mindhárom működésképtelen a gyakorlatban. Az első és legnagyobb átverés az újratervezett vázsapka. Elhiszem, hogy jobban tömít, csak kár, hogy tíz hónapja nem volt a vázon. Lehetőség van továbbá felvételt készíteni a szenzoron lévő porszemcsékről, amit aztán a Canon RAW konvertere ügyesen kivon minden képből. Bizonyára működik, de ki használja a gyári RAW konvertert? Az Adobe CameraRAW egy nagyságrenddel komolyabb. A porlerezgetés meg... Jó ötlet, de hogy nem ér semmit az halálbiztos. Megszokásból bekapcsolva tartom, de nem úszom meg a heti portalanítást (ami egyébként 5 perc, és nagyon egyszerű).
Hát ennyi. Vannak hiányosságai, de meg lehet szokni. Remek képeket lehet vele készíteni, ha kiismerjük, és végülis ez a lényeg.
Csákvár, 2007.VII.28.