Soligor MC 400/5.6
A következő sorokban megpróbálom tárgyszerűen bemutatni, hogy miként és mennyire használható egy kb. 15 éves szupertele egy mai digitális vázon. A dologban elsősorban az az érdekes, hogy egy ilyen "őskori" darabot a neki megfelelő modern objektív árának kevesebb mint 10%-áért meg lehet vásárolni. Már ha lehet kapni... Az itt bemutatandó típusból mindössze ezt az egy darabot láttam idáig, és az internet egyetlen lapján sem olvastam róla semmit. Nem hogy hasznosat nem, hanem szó szerint semmit. Nem csoda hát, hogy nagyon kíváncsi voltam, mit is lehet kezdeni vele. No, lássuk...
Felépítés
Azt hiszem, nincs olyan 15 éves, vagy régebbi objektív, ami rosszul lenne összerakva... Így van ez ebben az esetben is. A felépítési nagyon masszív, a tubus egésze, beleértve a beépített napellenzőt is, fémből készült. A fókuszgyűrű nagy, 5cm széles, és erőteljesen barázdált. Úgy gondolom, hogy a kesztyűs kéz sem csúszna meg rajta. A rekesz állító gyűrű simán, de határozottan kattanva jár, 1/2 blendényi ugrásokkal, blendényi jelölésekkel. Természetesen a 400mm még filmes vázon is nagyon sok, kézből szinte megtarthatatlan, ezért aztán nem is csoda, hogy az objektív beépített, nem leszerelhető állványrögzítő gyűrűvel rendelkezik. A gyűrű nagyon finoman forog, rögzítése jókora "tekerentyűvel" lehetséges.
Ahogyan azt az alábbi három kép is példázza, a mérete nem is olyan vészes (összehasonlításul a Sigma 150/2.8 macro van mellette):
Végtelen állásban, napellenző nélkül
Végtelen állásban, felrakott (kihúzott) napellenzővel
Közelponton, felrakott (kihúzott) napellenzővel
Az állványcsatlakozó nagyon lapos profilú, de így legalább esély sincs az ujjainknak alászorulni. A tárgytávolság skála természetesen jól látható, valamint van mélységélesség jelölés is (ami ugye APS-C szenzoros gépeknél teljesen használhatatlan). Ha valaki esetleg infra fotográfiára használná, akkor a szükség mögéfókuszálás szintén jelölve van.
A szűrőátmérő 72mm-es, pont annyi, mint a fenti Sigma macro esetében. A fókuszálás természetesen nem belső lencsecsoportot mozgat, így az objektív "nő", ahogy a tárgytávolságot csökkentjük. Fókuszálás közben az objektív eleje nem forog, könnyű vele a polár szűrők használata. A objektív tömege 1100g. A kihúzható napellenző és a kupak felhelyezésének módja (tényleg kupak, körbeveszi az optika elejét, rögzíti a visszatolt napellenzőt) példaértékű.
Rajz
Tesztképnek a telkünket határoló kerítés egy darabját néztem ki, erről készítettem felvételeket egész blendénként. A gép állványon volt (az objektíven gyűrűjénél megfogva), a felvételek 2 másodperces késleltetéssel, előzetes tükörfelcsapással (MLU) készültek. A fókuszon nem változtattam az egyes képek között.
Mivel egyelőre nem találom a módját, hogy a szenzor és a teszttárgy (kerítés) teljesen párhuzamosan álljanak, így a szélek élességét vizsgálni, különösen nyitott rekesz mellett, nem tartanám túl sportszerűnek. De mivel ez egy 35mm-es objektív, így valójában csak a közepét, a legszebben rajzoló részét használom ki a 400D vázammal, tehát a szélek miatt különösebben nem aggódom. A téma 13 méterre volt a fényképezőgéptől. És most lássuk a teszt tárgyát, majd a 100%-os nagyításokat!
A teszt alanya, a nagyítások a középső deszkát mutatják
f/5.6:
f/8:
f/11:
f/16:
f/22:
f/32:
Az eredmény nem túl megdöbbentő, igaz? Az objektív teljes nyíláson kissé lágy, f/8 és f/16 között az élesség teljesen elfogadható, majd ismét lágyulni kezd. Fontos megjegyezni, a fenti képek semmilyen élesítésen nem mentek keresztül (RAW-ban készültek, "0" élességi beállítást használtam a konvertáláskor). Természetesen a valódi fotóknál mindenki használ több-kevesebb élesítést, ami azért jelentősen növeli az élesség érzetét. A következő képeken egy teljes nyíláson készült kép, és annak 100%-os részlete látszik. A felvétel a közelponton, 6m-es tárgytávolságon készült.
Canon EOS 400D + Soligor MC 400/5.6 (f5.6, 1/200sec., ISO100)
100%-os nagyítás a fenti képről
Így már mindjárt más, nem? Véleményem szerint ez az objektív tökéletesen használható felbontású képek készítésére alkalmas, ha nem feledkezünk meg a megfelelő utómunkáról. Mint ahogy az a fenti két egész képen látszik, a sarkok sötétedése egyáltalán nem jellemző. Teljes nyíláson sajnos jól látható némi lilás kromatikus aberráció, ami f/8-ra nagyjából megszűnik, de PS-el mindenképpen kézbentartható.
Összefoglalás
Annyi pénzért, mint amennyiért egy ilyet vásárolni lehet, jobb teleobjektívet sosem veszünk. A képek és a felépítés minősége pedig jócskán meghaladja a 400mm-ig tartó mai zoom objektívek minőségét 400mm-en. Persze újra meg kell szokni, hogy kézzel kell fókuszálni és munkarekesszel fényt mérni, de hát semmi sincs ingyen. Csak majdnem...