Lowepro Primus Minimus

Mielőtt fotós hátizsák beszerzésére adnánk a fejünket, érdemes átgondolni, hogy valóban szükségünk van-e rá. Ugyanis akkor és csak akkor praktikus hátizsákba gyömöszölve cipelni fotós felszerelésünket, ha igen sokat akarunk gyalogolni, és nagyon ritkán fotózni. Magyarán, ha túrázunk. Minden más esetben kényelmetlen. Ha pár méterenként fotóznánk, objektívet cserélgetnénk, szűrőkkel bíbelődnénk, akkor a hátizsák nagyon kényelmetlen tud lenni. Ilyen esetekben egy riporter táska, övtáska, vagy övre aplikálható kis tartókból kialakított rendszer sokkal praktikusabb, mivel ezek könnyen elérhetők, akár gyaloglás közben is. A hátizsák viszont a hátunkon van, így bajosan hozzáférhető. Tehát le kell venni, és le kell tenni a földre (pardra, sziklára, párunk ölébe), ami rengeteg idő, és az nem mindig van. Utcai életképek fotózásakor szinte soha nincs, így például erre a területre kimondottan butaság hátizsákban indulni. A téma már rég továbállt, mire előbányásszuk a hátunk mögül a gépet.

Az állandó levételnek és lerakásnak van még egy hátránya, mégpedig az, hogy koszos lesz. Mármint nem a táska (persze az is, de az kit érdekel), hanem a ruhánk. Mivel a hátizsákok nem a vállpánotos felükön nyilnak, így arra kell őket lerakni, majd a sárral együtt vissza a hátunkra.

Hosszú túrákhoz viszont tényleg jól jön egy hátizsák, amiben kényelmesen elvihetjük a felszerelésünket oda, ahol aztán használni is szeretnénk. Persze ha hosszút megyünk, akkor nem árt ha viszünk magunkkal innivalót, harapnivalót, esőkabátot, fejlámpát, stb. A gond az, hogy ezek az eszközök ritkán férnek be a fotós hátizsákokba, ugyanis azokat többnyire kizárólag fotós eszközök tárolására alakították ki, és nincs olyan rekeszük, ahová az előbb említett kellékeink is elférhetnének.

A kizárólag fotós eszközök befogadására alkalmas hátizsákoknak van még egy nagy hátránya: minden objektívünk belefér. Ha pedig nem, akkor veszünk egy nagyobbat, igaz? Butaság. Minél több objektívet, szűrőt, vázat cipelünk, annál többet kell a felszerelésünkkel foglalkozni fotózás, túrázás helyett. Na meg persze annál nagyobb súlyt mozgatnunk, ami szintén ritkán előny.

A fenti szempotokat figyelembe véve meglehetősen nehéz valóban jól használható hátizsákot venni. Nekem nagyjából egy évtizedembe került, mire megtaláltam a Lowepro Primus Minimust.

Ez a zsák teljesen más, mint az általam korábban használtak. Először is, ez egy hibrid megoldás, tehát a fotós felszerelésünknek fenntartott rekeszen kívül van egy általános kellékek számára kialakított rekesz is, ahová kényelmesen befér egy pulcsi, sál, sapka, kesztyű, fejlámpa, és egy közepes kulacs. A táska eleje mögé behajtogathatjuk kabátunkat (lásd a fenti képen), de ide tehetjük sisakunkat, vagy, ha nem szeretjük a kulacsot, akkor az itatózacsit. Az aljából előhúzható egy állványtartó zseb, és egy jégcsákány tartó fül. Itt kapott helyett a Lowepro-nál már megszokottnak számító AW huzat, ami a legnagyobb esőben, hóban, homokviharban is megvédi a táskát, de főként: ami benne van.

A táska minden pántja állítható hosszúságú, így kényelmesen magunkhoz alakíthatjuk9999. A vállpánt és a hátrész szépen párnázott, hosszú távon is kényelmes viselet. Nekem eddig 36km volt a leghosszabb hegyi túrám benne, és a végén sem vágott, nyomott sehol.

A fotós motyónk a táska hátulja felöl érhető el, ami elsőre kicsit szokatlannak tűnhet, de rettentően praktikus megoldás. Ha le akarjuk tenni a talajra, akkor nem a hátunkkal érintkező részére tesszük, így az tiszta, száraz marad. De nem kell letenni. Ugyanis a csípőtámaszt bekapcsolva hagyva és a vállpántokból kibújva egyszerűen magunk elé forgathatjuk, majd a táskát a felhúzott térdünknek (vagy egy fának, sziklafalnak, stb.) támasztva elérhetjük amit keresünk. Persze ezt a műveletet sem fogjuk túl gyakran előadni, mivel alig fér bele valami.  Egy váz, két objektív, két tartalék memória kártya, 1-2 szűrő és slussz, Nincs több hely. Nem is kell, persze. Minél kevesebb fotós felszerelést viszünk magunkkal, annál kreatívabbnak kell lennünk, és sosem árt, ha egy kicsit használjuk a fantáziánkat.

Ha egyedül megyek, akkor többnyire a tele otthon marad, és a Sigma 12-24 jön velem helyette. Ugyanis ha egyedül vagyok, akkor van idő kicsit közelebb menni, és megkeresni a nagylátóknál igen fontos legjobb pontot a fotózásról. Telével gyorsabb komponálni, kevesebbet kell hozzá mozogni, így ezt akkor viszem, ha csapatosan vonulunk.

A táska jobb kezünknél lévő oldalfala nyitható, és az így keletkező nyíláson a váz és az épp rajta lévő objektív kihúzható... lenne, ha legalább két könyököm lenne a jobb kezemben.  Nekem csak úgy megy, ha félvállra veszem a táskát. A kivételben sokat segít, ha fenti képen látható módon tesszük be a gép nyakpántját.

Azok számára, akik imádnak cipekedni létezik egy nagyobb verzió is, illetve ezt a kicsit is felszerelhetik pár további külső tartóval, ehhez öt fül áll rendelkezésre.

Jó túrázást!