Felépítés

Tipikus Sigma EX. Viszonylag erős felépítés, fordítva forgó zoom gyűrű (Canon-os szemmel), műanyag alapú "Zen" felületkezelés, arany gyűrű. Az alakja leginkább egy aprócska mozsárágyúra emlékeztet, rövid, de nagy átmérőjű, és a tubus végig hengeres, csak a végénél szűkül össze kissé. A megjelenését egyértelműen a szokatlanul domború frontlencse uralja, ami természetesen a hihetetlenül nagy látószög miatt szükséges. Ennek persze vannak következményei, például az, hogy nem lehet hagyományos objektívsapkát használni. Elsősorban a frontlencse mechanikus védelmét szolgálja a tubussal egybeépített, műanyag napellenző. Erre lehet ráhúzni az objektív kupakját, ami valójában egy gyűrű, és egy 82mm átmérőjű hagyományos objektívsapka. APS-C formátumon a gyűrű nem lóg be a képbe, így elég csupán a hagyományos kupakot levenni fotózáskor, ezzel kicsit több védelmet biztosítva a frontlencsének. Ügyes megoldás. Hagyományos szűrőket természetesen nem használhatunk, hátsó gél szűrők használatára viszont van lehetőség.

A fókuszálás HSM rendszerű, tehát viszonylag gyors és halk, valamint kézzel bármikor rásegíthetünk. Az objektív hatalmas látószöge, és viszonylag szűk kezdő fényereje miatt olyan nagy a mélységélesség, hogy a fényképezőgép AF rendszere képtelen igazán pontosan beállítani a fókuszt. Ez nem az objektív hibája, hanem egyszerű fizika, és persze nem azt jelenti, hogy a gépváz ne találna fókuszt, hanem azt, hogy nem praktikus a gépre hagyatkoznunk. A zóna fókuszálás (kézzel) praktikusabb, ha a téma 2-3m-nél messzebb van.

Rajz APS-C vázon (40D, lineáris felbontás: 3888)

A következő képek 100%-os nagyítások élesítés nélküli RAW fájlokból. A képeket állványról készítettem, előzetes tükörfelcsapással. A fókuszálást kézzel végeztem, a 40D váz élőkép funkcióját kihasználva. Az eredmények összehasonlíthatósága kedvéért a fókuszhossz állítása közben a tárgytávolságot is változtattam, hogy nagyjából ugyan az kerüljön a képekre. A bal részlet a kép közepéről került ki, a jobb pedig a széléről.

12mm:

f/4.5:   

f/5.6:   

f/8.0:   

f/11:    

A rekesz szűkítésének nincs túl sok hatása a kép közepére, inkább csak a makró kontraszt nő egy kicsit. A képszélek élessége már teljes nyíláson is elfogadható, de f/8.0-nál éri el a maximumát.

17mm:

f/5.6:   

f/8.0:   

f/11:    

Az eredmény hasonló a 12mm-es állásban tapasztalthoz, talán csak egy árnyalattal gyengébb. Ezen a fókuszhosszon inkább az f/11 tűnik az optimális rekeszértéknek.

24mm:

f/5.6:   

f/8.0:   

f/11:    

Sajnos ezen a fókuszhosszon az objektív elfogadhatatlanul lágyan rajzol a teljes nyílás közelében, sőt, a képszélek még f/8.0-án sem túl élesek. Legalább f/11-ig kell rekeszelni az elfogadható eredményért. Látszik, hogy ezt az objektívet nem erre a végére optimalizálták. Szerencsére ez nem nagy baj, hiszen a legtöbb FF alapzoom manapság 24mm-ről indul, így praktikusabb erre a fókuszhosszra inkább azokat választani, különösen akkor, ha nincs lehetőségünk jelentősen leszűkíteni a rekeszt.

A fenti képek Canon EOS 40D géppel készültek, így az itt látható képeknek nem sok közük van az objektív valódi teljesítményéhez. Mivel a Canon két csúcsgépében, az EOS 1Ds mrkIII-ban, és az EOS 5D mrkII-ben is olyan szenzorok vannak, amiknek az elemi pixelei nagyobbak, mint a 40D szenzoráé, így a  kép közepén a fentieknél is jobban kell teljesíteni ennek az objektívnek ezeken a gépeken. A kép széleiről nem tudok nyilatkozni, de azt remélem, hogy legalább 12mm-en jól fog teljesíteni, már 1-2 rekesz szűkítés után is. Hamarosan meglátjuk...

Becsillanás, CA, torzítás, stb.

Másodlagos kromatikus aberráció dolgában ez az objektív a legjobb nagylátószögű zoom, amit valaha próbáltam APS-C-n. A torzítása szintén elhanyagolható, 12mm környékén hordósít egy egészen kicsit, de ez még épületfotóknál sem túl zavaró. A sarkok egyáltalán nem sötétednek, ami nem túl meglepő egy FF optika esetében. Nappal szemben nem teljesít túl jól. Bizonyos esetekben felfedezhető egy színes gyöngysorra emlékeztető becsillanás a képeken, ráadásul a napcsillag is csupán hat ágú. A becsillanás bocsánatos bűn, nyílván a nagyon domború frontlencse lehet ebben a ludas, de a csak hat lamellából álló rekesz nem. Ha csak még egy belefért volna...

12mm, f/16 (APS-C)

Teljes képkockán

12mm! Hihetetlen látószög, szinte beleesünk a képbe... Mivel egészen bele kell másznunk a téma közepébe, hogy az ne csak egy távoli kis maszatnak látszódjon a képen, így ez az objektív egyenesen a  történések közepébe szívja a szemlélőt. Csodálatos, nagyon szeretem.

Persze a 21 megapixel felbontású Canon EOS 5D mrk II gépen használva azért kijönnek a hiányosságai: a sarkok jelentős sötétedése teljes nyílás közelében, valamint némi életlenedés a legtávolabbi sarkokban. Egyik sem veszélyes, de azért figyelni kell rá. A következő képre kattintva elérhető egy teljes felbontású, feldolgozott JPG kép. Kb. ez az, amire ez az objektív valós körülmények között képes. Nekem tetszik.

Canon EOS 5D mrk II + Sigma 12-24/4.5-5.6 EX DG HSM (12mm, f/11, 1/15sec., ISO100, kézből)

Ajánlás

Ez a világ egyetlen olyan 12mm-es objektívje SLR rendszerbe, ami egy teljes képkoca kirajzolására alkalmas (Leica M rendszerhez a Cosina gyárt egy 12/5.6-os optikát). A látószög, amit egy ilyen vázon elérhetünk vele, egészen megdöbbentő. Természetesen mindebből semmi sem jön át, ha az objektívet APS-C vázon használjuk, így viszonylag konzervatív, kb. 20-40mm-nek megfelelő látószöget kapunk.

Megvásárlását csak azoknak ajánlom, akik FF gépvázat használnak. APS-C formátumra a remek Canon EF-S 10-22 vagy a szintén kiváló Tokina 11-16/2.8 mindenképpen jobb választás. Persze, ha rövidtávon át szeretnénk állni teljes képkockára, esetleg a két formátumot párhuzamosan használnánk, akkor szintén jó választás lehet a Sigma 12-24, hiszen ez az egyetlen olyan nagylátószögű zoom, ami mindkét formátumon megállja a helyét.