Panasonic LUMIX DMC-GH2

Bár még mindig hiánycikk, de én szerencsés módon már több mint egy hónapja használhatom a Panasonic jelenlegi zászlóshajóját, a LUMIX DMC-GH2 vázat. Használtam városban és utcán, filmezésre és fényképezésre egyaránt, így eljött az ideje, hogy röviden összefoglaljam tapasztalataimat vele kapcsolatban.

Felépítés, használat

A gép műanyag, a markolat környékén némi gumi borítással. Kétségtelenül jobb érzés kézbe venni, mint a korábbi G/GH gépeket, de közel sem annyira jó, mint a GF1 fém vázát. A legjobb szándék mellett is csak azt mondhatom, hogy a felépítése jó közepes, nagyjából megegyezik a belépő szintű DSLR gépekével.

A mérete aprócska, de nekem pont ezért tetszik. Kis mérete ellenére viszont viszonylag jó fogás esik rajta, a markolata számomra megfelelő méretű és alakú. A fő vezérlőtárcsa, ellentétben a korábbi GH1 típussal, itt hátra került, ami a Canon elrendezéshez szokott ujjaimnak elsőre kicsit furcsa volt, de hamar megszoktam, ma már nem okoz problémát.

A kihajtható LCD igen masszív, lötyögésnek nyoma sincs, minden pozícióban szépen, szilárdan megáll. Terepen többnyire befelé fordítva használom, így védve van a karcolódástól és az orromtól. Csupán olyan esetekben használtam kinyitva, amikor valami lehetetlen szögből fényképeztem, mondjuk például talajszinten.

Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Canon nFD 50/1.2

Három egyéni üzemmódja (C1/C2/C3) és három programozható gombja van, amik segítségével tökéletesen testre szabhatjuk a masinát, különféle helyzetekre felkészülve. A gombok funkcióinak programozása természetesen eltérő lehet az egyes C üzemmódokban, így míg az fn1 gombot a képarány kiválasztására használom a C1 (RAW fotó) üzemmódban, addig a digitális telekonverter aktiválására a C3-ben (videó). A gombok és az üzemmódok ügyes beállításával gyakorlatilag három teljesen különböző karakterisztikájú gépet kaphatunk, amikkel nekem eddig minden szituációt sikerül lekezelnem, így a többi üzemmódot (A,S,P,M) nem is igen használom.

Használtam már csepergő esőben és hóesésben is, semmi baja nem lett, bár a váz egyáltalán nem tömített. A kereső feletti sztereó mikrofonokkal kapcsolatban azért vannak aggályaim, nem hiszem, hogy használna nekik egy kis belecsurgó hólé. Remélem hamarosan előáll valami ügyes kínai gyártó egy ravasz takaró lemezkével, amivel meg is oldódna ez a (talán nem is létező) probléma.

Az elektronikus keresőről (EVF) már írtam korábban. Továbbra is nagyon praktikus dolognak tartom, bár tény, hogy az optikai keresőket, limitált funkcionalitásuk mellett is, nagyobb élvezet használni. A felbontás és a színhűség tökéleteen megfelelő, egyedül a sötét tónusok visszaadása pontatlan, nem is tud igazi feketét megjeleníteni. Sötétben természetesen zajosodik is lassul, viszont, szemben az optikai eresőkkel, legalább látunk benne valamit.

Számítógépre kötve (USB-n keresztül) valódi külső meghajtóként működik, írható és törölhető. A GF1 esetében ez nem volt így, ott nem tudtam törölni, és nem is reklamált az OS, ha csak simán lehúztam a csatlakozóról.

Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Voigtlander Nokton 25/0.95

Videó

Nagy rugalmassága miatt csak az AVCHD formátumot használom, csak erről tudok nyilatkozni.

A képminőség egészen kimagasló, szemmel láthatóan jobb, mint amire a Canon 5D mark II képes volt. A legszebb eredményt az un. manuális film módban lehet elérni, ahol lehetőségünk van 24P felvétel készítésére. Az így készített felvételek minden képzeletet felülmúlnak, nagyjából annyival jobbak a korábban említett 5D mark II videóinál, mint amennyivel azok jobbk a kis kompakt fényképezőgépekéinél. Nincs rá jobb szó, döbbenetes.

Sajnos a 24P videókat nem tudja az általam használt Apple iMovie 10 importálni, így csupán megnézni tudom őket a VLC lejátszó segítségével. Szerencsére az iMovie 11 már ismeri a 24P-t is, rendeltem is gyorsan egy új iLife csomagot (annyira olcsó, hogy nem érdemes kalózkodni), remélem hamarosan ideér.

Képminőség

A képminőség manapság valahogy összekapcsolódott a képzaj fogalmával, sokszor egyenlőségjelet téve a két fogalom közé. Ez meglehetősen buta dolog, de ha így nézzük, akkor a GH2 erős közepes. Viszonylag magas zajszinttel alacsony érzékenységen, viszont igencsak használható teljesítménnyel akár iso3200-ig.

Vannak viszont a zajnál fontosabb dolgok is, és a GH2 szenzora minden más értelemben kitűnő. A képek élesek, részletgazdagok, szép tónusátmeneteket tartalmaznak, és valami egészen hajmeresztő módon térhatásúak.

Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Voigtlander Nokton 25/0.95

A képeknek igazi mélységük van, és ezt én bizony még sosem láttam, vagy legalább is nem ilyen erősen, a Canon gépeim esetében.

A szenzor dinamikája érezhetően nagyobb, mint a GF1 szenzoráé, bátran használható nagyobb kontrasztú témák esetében is. Az elkészült RAW file többnyire elegendő információt tartalmaz a beégett részletek feltárásához, de persze csodákra nem számíthatunk. Mint minden más gépnél, így a GH2-vel is praktius elsőre helyesen exponálni.

A gépben lévő szenzor egy ma még ritkán használt megoldást vet be a micro 4/3 rendszer viszonylag kis képkörének minél jobb kihasználására: az un. multi-aspect szenzort. Ennek lényegéről majd egy későbbi posztban lesz szó, addig csak annyit, hogy ez a lehetőség további egy dimenzióval tágítja a beállítási lehetőségeinket, még egy dolog, amit észben kell tartani, amit el lehet rontani. Kellett pár hét hozzá, hogy rászokjak, hogy megszokjam, erre is figyelni kell, azaz inkább figyelni érdemes. Három valódi (16:9, 3:2, 4:3) és egy vágott (1:1) beállítás közül választhatunk, a keresőben ennek megfelelően jelenik meg a kép, és természetesen csak az mentődik el. Nagy kár, hogy az 1:1 beállítást a 4:3-ból vágja vissza a gép, hatalmas dolog lenne, ha a négyzet alakú képeknél is azonos maradhatna a látószög a többi beállításéval. Értem én persze, hogy ez sokkal “magasabb” szenzort igényelne, de azért reménykedjünk benne, hogy a GH3-ban már majd ilyen lesz.

Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Panasonic LUMIX G 14-140/4.0-5.8 HD

Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Canon nFD 50/1.2

Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Voigtlander Nokton 25/0.95

Összegzés

Határozott elképzelésem volt arról, hogy ez a gép milyen lesz, miközben vártam, hogy megérkezzen Kanadából. Nem lett igazam, duplán nem. Egyrészt valahogy jobb felépítésben bíztam, a valóság kicsit csalódás. Nem mintha gyenge lenne, vagy lötyögős, de ezért a pénzért, a sokkal olcsóbb GF1 fém házával összevetve, valahogy mégis keveslem, amit kaptam.

Képminőség dolgában viszont kellemes meglepetés ért. Reméltem, hogy jobb lesz, mint a GF1, de hogy ennyivel jobb, azt sosem gondoltam volna. A képminősége egyértelműen azon a szinten van, ahová azt az ára alapján várnánk.

Vitán felül áll, hogy a GH2 a jelenlegi legkomolyabb micro 4/3 rendszerű váz, és a szenzora a legjobb 4/3″ méretű szenzor. A Panasonic ezzel a gépével bebizonyította, hogy egyrészt ez a rendszer valóban képes komoly teljesítményre, másrészt pedig, hogy a jelenlegi “nagyszenzoros” gyártók kicsit elszunyókáltak termékfejlesztés közben. Akkora szenzorok ezzel a teljesítménnyel csodákra lennének képesek. Szégyen számukra, hogy jelenlegi tudásuk összevethető a GH2 szintjével.