Talán soha nem tartott ennyi ideig véleményt formálnom egy objektívről, mint most. Okkal. A címben szereplő Nikkor objektív ugyanis igen furcsa szerzet, egymással teljesen ellentétes gondolatokat és érzéseket ébreszt bennem.
Felépítés
Tipikus modern, professzionális G objektív. Nagyon masszív felépítésű, erős szerkezet, puhán forgó gyűrűkkel. A tubus külseje műanyag, de a jobbik fajta, egyetlen pillanatig sem éreztem olcsó kacatnak. Akárcsak a komolyabb G zoomok többségén, a szűrőmenet itt is 77mm-es, és természetesen nem forog. Az objektív belsőleg oldja meg az élességállítást és a zoomolást, így a hossza sosem változik. Ez a megoldás már eleve sokat segít a környezeti hatások (úgymint pl. pára, víz, por) kívül tartásában, amit az időjárásálló tömítések tesznek teljessé.
A tubus oldalán a két szokásos kapcsoló található. Egy az AF üzemmódnak egy pedig az optikai stabilizátor ki- illetve bekapcsolásához.
Az objektív elejére bajonettel illeszkedő, műanyag HB-23 napellenző alaptartozék.
A felépítése véleményem szerint közel tökéletes, mindent tud, amit a mai G objektíveknek nyújtaniuk kell. Bár én jobban kedvelem az AF-D sorozat komolyabb darabjainak kialakítását, az a design már sosem fog visszatérni, ezt el kell fogadnom.
Szép és jó tehát, viszont sajnos hatalmas. Amint azt a fenti két kép is tanúsítja, ez az objektív egy igazi szörnyeteg. Az egyébként kellemes méretű D600 váz egészen eltörpül mögötte. Szintúgy a szintén nem apró 85/1.4D. Utóbbi még a brutális méretű fém napellenzőjével együtt is kisebb, mint ez a zoom “csupaszon”. Számomra ez már a kellemetlenül nagy kategória, ez már útban van.
Jókora mérete ellenére, nyilván a műanyag komponensek nagy aránya miatt, a súlya nem jelentős. 680g persze nem kevés (az 50/1.8G mindössze 185g), de ránézésre többre számítottam. Ez persze azért jó hír, mert így nem gond egész nap magammal cipelnem egy hegyi túrán vagy egy városnézés során. Sajnálatos viszont, hogy tömegének jelentős része a frontlencse környékéről származik, így a súlypontja igencsak elöl van. Az ezáltal ébredő forgatónyomaték kellemetlenné teszi a kezelését könnyebb vázak esetén, valamint megnehezíti a precíz komponálást állvány használatakor.
Kompatibilitás
Az objektív az AF-S G sorozat tagja, tehát az autófókusz szépen működik az összes digitális SLR vázon, szolgáltat tárgytávolság információt a fényméréshez és a vakunak, működik vele az arcdetektáló AF, a 3D követés és a 3D fénymérés, viszont nincs rekeszgyűrűje. Értelmetlen ugyan, de természetesen gond nélkül használható DX vázon, vagy FT-1 adapterrel akár CX formátumon is. Ebben az esetben én lecserélném a napellenzőt egy szűkebbre.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 16-35/4G VR ED
AF/MF
Az autófókusz gyors, pontos, és teljesen halk. A mélységélesség hatalmas, így normál tárgytávolságnál (számomra) nem túl könnyű kézzel élességet állítani. Persze a keresőben lévő élesség visszajelző pötty sokat segít.
VR
A nem túl szimpatikus méret egyik fő okozója a VR lencsecsoport. Bár soha nem vitatnám a stabilizálás létjogosultságát akár ebben a fókuszhossz tartományban is, számomra a haszna minimális. Szempillantás alatt lecserélném egy VR nélküli, de kisebb (valamint vélhetően könnyebb és olcsóbb) változatra.
Erős fényben érdemes a VR-t kikapcsolva tartani, mivel a nem azonnal aktiválódik, így némileg növeli a gép reakcióidejét.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 16-35/4G VR ED
Rajz
Triviális, de talán nem árt lassan elismételni, hogy ez egy szupernagylátószögű zoom objektív. Azért érzem fontosnak hangsúlyozni ezt a félmondatot, mivel két olyan dolgot is említ, amik hagyományosan rossz viszonyban vannak egy objektív képminőségével. Ennek ellenére, a képminőség meglepően jó. A képkocka közepe mindig éles és kontrasztos, egyedül a sarkok felé figyelhető meg enyhe lágyság a teljes nyílás közelében. Két-három rekeszt szűkítve az élesség szinte tökéletessé válik a kép mindegyik pontján, a teljes fókuszhossz tartományban. Érdekes, hogy a hasonló objektíveknél megtapasztaltakkal szemben ez a típus nem a nagylátószögű végállásában a legélesebb, hanem valahol középtájt, olyan 22-24mm környékén. Az eltérés a többi fókuszhosszhoz képest szerencsére egyáltalán nem jelentős, csak akkor látom, ha nagyon akarom.
A kép szélein látható némi kromatikus aberráció, de ez a mai szoftverekkel már könnyen orvosolható, illetve JPG-ben fotózva az újabb DSLR vázak már eleve korrigálják ezt a leképzési hibát.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 16-35/4G VR ED
Komplex optikai formulája ellenére nagyon jól tűri az ellenfényes helyzeteket, alig-alig láthatunk belső reflexióra utaló szellemképeket. Hála (gondolom) a Nano fedőnevű bevonatnak, az ellenfényben készült képek is szép kontrasztosak maradnak.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 16-35/4G VR ED
Ennyire széles látószögnél szinte értelmetlen az életlen háttér minőségéről beszélni, hiszen szinte mindig minden éles. Talán csak akkor nincs ez így, ha valamihez nagyon közel megyünk, miközben a háttér viszonylag messze van. Meglepő, de ilyenkor nagyon szép, természetesen lágy, kemény vonalaktól mentes elmosást kapunk. A közelpont mindössze 29cm, így aztán tényleg nagyon közel tudunk menni. Olyannyira, hogy a frontlencse szinte érint a témát. Ilyen kicsi munkatávolságnál már nagyon oda kell figyelni arra, hogy az objektív árnyéka ne jelenjen meg a képen.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 16-35/4G VR ED
Egyetlen igazi optikai hibája a rövidebbik végén észlelhető torzítás. Furcsa módon ez a jelenség szinte teljesen megszűnik már 17mm-nél. Természetesen ez a leképzési hiba is orvosolható RAW konvertálás során, viszont a javítás veszteséges: kicsit levág a sarkokból. Az eredményül kapott kép látószöge nagyjából megegyezik a 17mm-es állásban kapottal, így ha a torzítás probléma, akkor talán egyszerűbb és gyorsabb elkerülni az utolsó millimétert.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 16-35/4G VR ED
Összefoglalás
Egyetlen mondatba sűrítve: remek felépítés, remek optikai teljesítmény, de utálom használni. Nekem egyszerűen túl nagy és túlságosan útban van. Imádom ezt a tartományt, így természetesen megtartom, de előbb-utóbb kell vennem mellé valami kicsi nagylátó fixet azokra a napokra, amikor nincs kedvem egy kisebb bőrönddel vetekedő méretű táskával közlekedni.
Nagyon sokáig használtam Sigma 15-30 F3.5-4.5 EX Aspherical DG-t, amely hasonló felépítésű és méretű volt. A gép mindig “orrnehéz” lett, ha felraktam a vázra
Érdekes, hogy leálltak a gyártásával, de az utóbbi időben mintha újraindították volna …
Anno Canonra szemeztem azzal a típussal, de aztán a 12-24 lett helyette, ami szerencsére kisebb.
“Egyetlen mondatba sűrítve: remek felépítés, remek optikai teljesítmény, de utálom használni.”
Akkor beigazolódott az amiről decemberben már írtam a kommentjeimben. A fényképezőgépnél nem az a baj a súllyal meg a mérettel (kiterjedéssel) mert az ember ne bírná el, hanem hogy kényelmetlen.
http://miklosrabi.com/blog/2012/12/12/harmadik/
Nekem január eleje óta van meg az Oly 9-18, így már vinni tudtam magammal a második prágai “jégkorong-túrámra”, a kis Lowepro oldaltáskámba (mindössze 10x15x15cm) simán belefért a Pana G5, az Oly 45 (ezzel fotóztam a meccsen) és az Oly 9-18 (és főként ezzel a városban)
Azóta megvan melléjük a macro is, most kirándulni járok úgy hogy ebben a picike oldaltáskában a 9-18 és a 60/2.8 van. Nagyon tetszik hogy mennyire kezes a cucc
Persze azt is tartom (ott is írtam) hogy azért egy-két éven belül lesz majd FF gépem is, mert portéhoz (vagy akár egész alakos képhez) az a háttérelmosás m4/3-on egyszerűen elérhetetlen – és hát portrénál kit zavar a méret?
(Félig OFF, de szintén a méretről szól. Most nézegetek magamnak állványt makrózáshoz, meg terepre hosszú záridős vízesés-fotózáshoz, stb. Szóval precíznek kell lennie, és emellett strapabírónak, kihajtható középoszloppal, stb. Két hete ki tudtam próbálni pár órára (kertben makrózni, meg utána a budai várban esti fotózáshoz) egy minőségi, masszív darabot. És nem az a bajom hogy az (amúgy komoly súlyú DSLR-ekhez való) állvány+fej közel 4 kiló _HA_ tudná azt a (fizikailag természetesen lehetetlen
) “trükköt” hogy csak akkora legyen mint egy palack ásványvíz… Eltenném a hátizsákomba és kit érdekel? De amikor ott himbálózik a vállamon… Az meg a másik (bár ennél azért kisebb) baj hogy elég hülyén éreztem magam ezzel a nagy döggel (pedig a várban aztán vannak turisták) , mintha reflektorokkal lennék kivilágítva. Na de OFF vége 
)
Azért az MZD 9-18 a ló másik oldala. Azt már poros kézzel sem igen esett jól megfogni, annyira sérülékenynek tűnt. Sosem mertem volna például havazásban a nyakamba akasztva hordani.
Lehet, meg kellene próbálnom az új 18-35G-t.
Ehhh, nincs tökéletes megoldás…
Állvány: Makrózni sokan használnak lefűrészelt lábú Manfrotto 190 vagy 055 szériás darabokat. Egész olcsón kaphatsz használtan ilyesmit, amiért már nem kár. Ha egyszer az életben veszek egy újabb nagy állványt, akkor a jelenlegi 055NAT2-ből csinálok majd egy minit. Középoszlopát már új korában lefűrészeltem, már csak a lábait kellene csonkolni “kicsit”.
Talán érdemes lenne kipróbálni egy használt 20-35-öst. Sokkal kisebb, könnyebb és sokkal szebb is, hiszen az általad is kedvelt AF-D sorozat tagja. Azt mondjuk nem tudom, milyen lehet digitális vázon, de annak idején erre is ráaggatták a legendás jelzőt
Mivel a 16-35 rajza nagyon tetszik, így meghagyom, és használom olyankor, amikor amúgy is nagyobb batyu van nálam. Hosszabb túrákon, külföldi barangolásokon, ilyesmi. Hétköznapibb alkalmakra pedig kerítek valami kicsi fixet. A 24/2.8D-nek áll az a zászló, de még nem döntöttem. Nem sürgős, úgysincs túl sok időm fotózni mostanság.
A 24/2.8 d azért lenne nagyon jó választás, mert én is kacérkodom vele (bár én én dx-en használnám), és sehol sem találtam róla gyakorlatias (értsd: nem grafikonozó pixelbuzuló) tesztet… Így legalább lenne egy… Bocs, önző vagyok…
A hét hozzászólása!
Ha látsz egy olcsót, szólj!
Hát, ha látok egy olcsót, lehet megvenném… Anno omd-ről váltottam d7000-re, de ami hiányzik, az a viszonylag kicsi, ekv. 35-40 körüli fényerős fix, amivel kezelhető méretű lenne a gép (az omd-t nagyon sokszor a pana 20-szal vittem magammal). A 35/1.8G felejtős, egyszerűen nem működik a vázzal, hármat is próbáltam, különböző rekeszen és tárgytávolságon eltérően backfókuszos (más obival nem csinál ilyet, bár ehhez az af szeznzort is állítani kellett).
Most azon gondolkozom, hogy az ekv. 35-40 körüli obi vadászása helyett veszek egy ilyen fényképezőgépet, konkrétan egy fuji X100-at…
28/1.8G esetleg?
A nagylátószög az egyik komolyabb probléma FF vázon (nikonnál legalábbis az).
Vannak parádés zoomok, pl. a fixeket szégyenítő 14-24. Vagy éppen ez a 16-35.
Csakhogy mindenik bazi nagy.
Az új 24/1,4-et istenítik, de az sem (annyira) kicsi, mint a régi 24/2,8- de arra meg optikailag komoly felújítás ráférne.
Szumma: nehéz kicsi méretű F bajonettes fix nagylátót venni, pláne AF-el.
Még a 18-35 relatív kicsi.
Ez így van. Ma már tudnak jó nagylátót faragni tükrös gépre, csak sajnos a nagy méret az ára.
A 24/1.4G-n komolyan elgondolkodtam, de csak a 16-35 feláldozásával engedhetném most meg magamnak. Ezt pedig nem szeretném meglépni. Nagyon bízom benne hogy előbb utóbb kihoz a Nikon vagy a Sigma egy új, kevésbé fényerős (f1.8-f2.8) 24mm-es fixet.
A 28/1.8 G jó lenne, de viszonylag nagy, akkora, mint a 17-50 tamron (amely a kedvenc obim apsc nikonra). Amikor kis obit keresek, akkor a súly mellett az is fontos, hogy rövid, zömök legyen, ne legyen “erőkarja”, ami megbillenti a gépet, ha az oldalamon lóg… Az én lányom most 21 hónapos, tehát mindig rohanásra készen állunk:), ilyenkor előny lenne ez a fajta kompaktság. A 24/2.8 D és 28/2.8 D obikat régóta nézegetem, de az egyértelműnek tűnik, hogy a 24 jobb optikailag. Az apsc szenzorral nem lenne gondja, lehet, hogy a mai nagy felbontású fullframe-ekre már kevés lenne.
Üdv. Évekig használtam D90-en, majd D7000-en a 24 f2.8D-t. Annyit mondhatok, hogy az ideje 90%-át a vázon töltötte. Annyira bevált. Ugyan ezt mondják az FX-esek a 35mm-es obikra. Nekem alkalmam volt amerikából hozatni egyet, így az ára jó volt. Csak ajánlani tudom. Aztán egyszer leejtettem…
Most a legtöbbet a 35 f1.8 van rajta. Kellett fine tuningolni, de azóta vmi hihetetlen éles! Most várom a 16-35 érkezését. 
Tetszett a cikk. Őszinte volt. Köszi! Szép estét!