A zoom objektíveket megelőző korszakban tradicionálisan három fix objektívet volt szokás ajánlani általános célú fotózásra. Egy nagylátószögűt, egy normált, és egy telét. Végre valahára a micro 4/3 rendszerbe megérkezett a trió harmadik tagja, egy fényerős kistele, az Olympus MZD 45/1.8 személyében. Érthető, hogy ezt hagyták legutoljára, hiszen az 50mm-es fókuszhossz könnyedén lefedhető manuális objektívekkel is. Sokakkal egyetemben ezt tettem én is ezidáig.
Felépítés
Első alkalommal kézbe véve, két dolog tűnt fel azonnal. Egyrészt kisebb, mint gondoltam volna, másrészt jóval könnyebb. A csillogó felület fém felépítést, és ezáltal érezhető súlyt sugall, de egyik sem igaz. Az objektív műanyag, és rettentően könnyű. A bajonett természetesen fém.
A fókuszgyűrű könnyen jár, de mivel nem közvetlenül, hanem az AF motoron keresztül fókuszál, így a használata nem a legtermészetesebb érzés. Működik, csak furcsa. A fókuszgyűrűn sem távolság- sem mélységélesség skála nem látható.
A fókuszálás belsőleg történik, így az objektív hossza nem változik, és az eleje sem forog. Ennek köszönhetően probléma nélkül használhatunk effekt szűrőket, már ha találunk 37mm-es átmérőben.
A dobozban sajnos nincs napellenző, külön kell beszereznünk. Ha a gyári, kúpos napellenzőt veszünk, akkor az bajonettel illeszthető az objektívre, aminek helyét máskülönben egy levehető műanyag gyűrű takarja. Ügyes és szép, de teljesen szükségtelen megoldás. A gyűrű helyett adhattak volna egyből napellenzőt… Én a gyárival megegyező, utángyártott napellenzőt rendeltem Kínából. Eddig bevált, és csak 15USD volt.
Az objektív csak ezüst színben kapható jelenleg, ami bár nagyon mutatós, de kissé feltűnő. Nyilván jól mutat egy szintén ezüst színű Olympus E-P3 vázon, de véleményem szerint utcai fotózásra, amire ez a rendszer a leginkább alkalmas, a fekete sokkal praktikusabb választás lett volna.
Összességében elégedett vagyok a felépítésével, bár jobban örültem volna, ha a haszontalan csicsa helyett inkább a funkcionalitást (fekete szín és napellenző) és az ésszerűséget (nagyobb szűrő menet) tartják észben.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Olypmus M.Zuiko Digital 45/1.8
AF
A fókuszálás villámgyors, és csak igazán közeli témák esetében hajlamos mellé (a háttérre) fókuszálni. Mivel a videózásra is alkalmas, csendes (un. MSC) motort került bele, így nem csak nagyon gyors, de nagyon csendes is. Nem annyira csendes, mint a Panasonic 14-140, hallható egy nagyon halk ciripelő hang, de meg sem közelíti a Panasonic 20/1.7 borzalmas darálását.
Követő fókusz módban (AFC) szépen tartja az élességet a mozgó témán, ugralás, tévesztés nélkül. Talán ez az első micro 4/3 objektívem, amiről ez elmondható.
A közelpontja nem túl rövid, a fél méternél közelebbi témákat máshogy kell megoldanunk.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Olypmus M.Zuiko Digital 45/1.8
Rajz
A következő részletek 100%-os kivágások RAW képkből, élesítés nélkül. A felvételek állványról, időzítővel készültek. Lássuk először a kép közepét:
f/1.8: 
f/2.0: 
f/2.8: 
f/4.0: 
f/5.6: 
f/8.0: 
Látható, hogy az objektív teljes nyíláson kicsit lágy. Az élesség f/2.8-on már jó, majd f/4.0-ás értéken már kiváló. A legjobban f/5.6-ra rekeszelve rajzol, ilyenkor már szinte élesíteni sem kell. A kis szenzor miatt f/8.0-on már érezhető a diffrakció lágyító hatása.
Nézzünk most egy kivágást a sarokból:
f/1.8: 
f/2.0: 
f/2.8: 
f/4.0: 
f/5.6: 
f/8.0: 
Megdöbbentő módon az élesség szinte azonos a sarkokban is, talán csak egy egészen kicsivel lágyabb itt a kép, mint középen. A legjobban itt is f/5.6-on teljesít az objektív.
Megfelelően élesítve minden diffrakciós határ alatti rekeszen szépen teljesít az objektív. Figyelembe véve az alacsony árát, az élességét meglepően jónak tartom. Az egyetlen apró problémám az enyhe életlenség jellege. Nyoma sincs a Canon nFD 50/1.2-nél tapasztalt “ragyogásnak”, a kis Olympus simán csak életlen egy kicsit. Bár portréknál ez is segít, de a képek távolról sem olyan álomszerűek, mint a manuális Canon üveggel készültek.
A sarkokban megfigyelhető némi laterális kromatikus aberráció (Panasonic vázakon), ez azonban könnyen javítható a RAW konverzió során (ACR-ben -8, 0), de beavatkozás nélkül sem zavaró.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Olypmus M.Zuiko Digital 45/1.8
A tele objektívek használatának egyik oka, hogy segítségükkel könnyen kiemelhetjük a témát a környezetéből, a kisebb mélységélesség tartomány okán. Épp ezért nagyon fontos, hogy egy tele hogyan rajzolja meg az életlen hátteret, és ezen a téren ennek az objektívnek semmi szégyellnivalója nincsen. A háttér szépen, természetesen mosott, nincsenek dupla élek, darabos átmenetek. Mivel a rekesztagok lekerekítettek, így ez igaz akkor is, ha szűkítünk kicsit rajta.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Olypmus M.Zuiko Digital 45/1.8
Az f/1.8-as fényerő sajnos nem túl extrém az aprócska micro 4/3 szenzoron (35mm-es formátumon 90/3.5-nek felel meg), így, bár a háttér elmosása igen szép, ez az effekt nem túl erős. Bár a fényerő és a látószög azonos, aki a klasszikus portré objektív (85/1.8, 35mm-en) hatást keresi, az csalódni fog. Azonos látvány eléréséhez 45/0.9-es objektívre lenne szükség.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Olypmus M.Zuiko Digital 45/1.8
Természetesen ennek ellenére használható portré optikaként, különösen akkor, ha viszonylag közel vagyunk, és a háttér jellemzően homogén színű és mintázatú. Ilyen esetekben az eredmény igazán kellemes.
Ahol viszont igazán jól teljesít, az az utca. A nagy fényerőnek, és a nem túl szűk mélységélesség tartománynak köszönhetően remekül használható nyitva, rövid zársebesség mellett. Könnyű vele szép éles, bemozdulás mentes, nem mindent összemosó képeket készíteni. A rajzolata, a kis szenzor miatti tágabb DOF és a nagy fényerő által elérhető gyors záridő leginkább erre a feladatra teszi alkalmassá. Nem meglepő dolog ez, hiszen az egész rendszer az utcára született.
A sarkokban bár megfigyelhető némi enyhe sötétedés, ez egyáltalán nem zavaró. Többször kell hozzátenni, mint elvenni ebből a hatásból.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Olypmus M.Zuiko Digital 45/1.8
A képek természetes színűek, és magas kontrasztúak, nem lehet okunk panaszra. A színvilága kicsivel talán szebb, mint a Panasonic objektíveké.
Összefoglalás
Az Olympus M.Zuiko Digital 45/1.8 objektív mentes a szélsőségektől. Nincs benne semmi különös, egyszerűen csak teszi a dolgát. Azt viszont villám gyorsan és nagyon jó minőségben. Az elkészült képek szépek, erős és természetes színekkel, magas kontraszttal, optikai hibák nélkül.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Olypmus M.Zuiko Digital 45/1.8
Kicsi és könnyű, nincs útban. Ha a csillogó, ékszerszerű megjelenését el tudjuk fogadni, akkor ideális társunk lehet szűk utcai felvételek készítéséhez.
Kimondottan portréhoz csak feltételesen, csak olyan esetekben, ha nem szükséges a tényleg szűk mélységélesség tartomány, merném ajánlani. Persze sokkal jobb, mint bármelyik jelenlegi micro 4/3 zoom ezen a fókuszhosszon, de a nyomába sem ér a 35mm-es vázakon egy 85/1.8 objektívvel elérhető eredménynek.
Annak aki mindenekelőtt a szűk DOF-ot keresni, talán jobb választás lehet egy manuális 50/1.4 vagy 50/1.2 objektív.
Utcai használatra viszont tényleg remek. A nagyon gyors AF miatt lényegesen jobb választás pillanatképek készítéséhez, mint bármelyik manuális objektív. Városi csatagolásaink során tökéletes párost alkot a két jelenleg kapható nagylátószögű fix bármelyikével.
Képeim ezzel az objektívvel: KATT!
Szia Miklós! Vártam nagyon a véleményed olympus 45/1.8 támában. Végig olvasva írásodat megerősítettél, hogy a 14-es és 20-as lumix mellett marad az fd 50/1.2. Persze nagyon jó objektívnek tűnik az olympus, de nekem luxus 2 objektívet tartanom ebben a tartományban. Üdv! István
Örülök, hogy segíthettem. Ha csak az egyiket tarthatnám meg, az Olympus-ra voksolnék, az AF miatt.
idöközben hozzám is megérkezett. még ismerkedünk, de nekem nagyon tetszik a fényerösség és az élesség.
Jó fényeket hozzá!