Szeretem, ha egy objektívnek karakteres (értsd: nem tökéletes) rajza van. Nagyon szerettem például a Canon nFD 50/1.2 objektívemet, amit micro 4/3 rendszerben mint kistelét használtam. Emlékszem, sokat vívódtam, hogy lecseréljem-e az autofókuszos, és ezért számomra jóval praktikusabb Olympus 45/1.8-ra. Aztán mikor végül megtettem, gyakran éreztem úgy, hogy hiba volt. Az Olympus, bár optikailag jobb mint a Canon, de valahogy “sótlan”. Néha elábrándoztam azon, hogy milyen jó lenne, ha valahogy vegyíteni lehetne a kettőt. Az Olympus szolgáltatásait (AF, elektronikus blende vezérlés, EXIF) a Canon optikájával. Az lett volna ám az igazi!
Bár nem úgy és nem akkor, de végül megtaláltam, amit kerestem.
Felépítés
Az objektív felépítése hibátlan és gyönyörű. A széles és gumírozott fókusz gyűrűt leszámítva az egész tubus fémből készült, amit valami rücskös műanyag réteggel vontak be. Pont olyan, mint amilyen az összes komolyabb AF-D objektív.
A szűrőmenete 77mm-es, és természetesen nem forog. Ebbe a menetbe csavarható a HN-31 jelű fém napellenző (tartozék), ami remekül illik az objektívhez, és amitől vagy kétszer akkorának tűnik.
A kézi és az automatikus élességállítás közül egy gyűrű elforgatásával választhatjuk ki a számunkra megfelelő üzemmódot. Eleinte kicsit idegenkedtem ettől a megoldástól, de pár nap után rájöttem, hogy van egy hatalmas előnye a kapcsolókkal szemben: kesztyűben is könnyű használni.
Méretében és súlyában jól illik a közepes és nagy vázakhoz. Ken Rockwell összehasonlító fotóján jól látszik, hogy a négy modern típus közül, az AF-S 85/1.8G-vel egyetemben, a közepes méretkategóriát képviseli. Nagyobb mint az 1.8D, de kisebb, mint az 1.4G.
AF/MF
Az objektív a vázban lévő motor segítségével tud automatikusan élességet állítani, így a fókuszálás nem túl meglepő módon viszonylag hangos. A sebessége viszont teljesen rendben van. Szerencsés módon az én vázamon az AF finomhangolása nélkül is tökéletes.
Ha a fentebb említett gyűrű “A” tehát AF állásban van, a fókuszgyűrű nem mozdul, és nem is mozdítható. “M” tehát MF állásba forgatva a fókuszgyűrű szépen tekerhető, talán csak épp egy kicsivel feszesebb az ideálisnál.
Kézi üzemmódban a váz AF kapcsolóját nem szükséges átváltani.
Kompatibilitás
Az objektív az AF-D sorozat tagja, tehát nem tartalmaz beépített fókusz motort, van rekeszállító gyűrűje, és tárgytávolság információ szolgáltatására képes a fénymérő- és az AF rendszer számára. Azokon az olcsóbb digitális vázakon, melyek nem tartalmaznak fókuszmotort, az objektív csak manuálisan állítható élesre.
Rajz
Miként a bevezetőben említett Canon FD objektívnek, úgy a Nikon 85/1.4D-nek is két arca van. Nagyjából f/5.6-os rekeszig, bár egyre kevesebb karakterrel, de pont úgy viselkedik, ahogyan egy portréobjektívnek kell. Éles, de valahogy lágyan, nem olyan karcosan, mint szűkebb rekeszeken. A sarkok sötétednek és lágyulnak, de nem vészesen. Összességében pont azt csinálja, csak kicsit visszafogottabban, mint amit a Canon.
Nikon D600 + Nikon AF Nikkor 85/1.4D
A következő részlet 100% kivágás a fenti képből, a szokásos Smart Sharpen (150%, 0.5 pixel) után, zajszűrés nélkül, iso560-as érzékenységen:
Nem kimondottan tartozik a leképzés tárgyköréhez, de a fenti kép kapcsán meg kell említenem, két dolgot. Egyrészt fontosnak érzem kiemelni a viszonylag távolt közelpontot. 85cm kicsit hosszú a szűkebb gyermek portrékhoz. A fenti kép is ilyen távolságból készült, még vágtam is belőle kicsit. A másik említést érdemlő pont a nagyon-nagyon szűk mélységélesség. Érdemes megnézi alaposan a kislányom szeméről készült képkivágást. A szemzug éles, de a pillák végei már nem igazán. Ennyire szűk toleranciával a való életben, ahol mozog a fotós és mozog a téma, lehetetlen minden képet élesre kihozni. Érdemes fontosabb helyzetekben több képet készíteni, mindegyiket újrafókuszálva.
Az egyetlen zavaró optikai hibája a longitudinális kromatikus aberráció (bokeh CA), ami bizonyos esetekben sokat ronthat a képen. Portréknál ez persze ritkán gond, bár a szem síkja előtt lévő hajszálakon néha azért megfigyelhető.
Nikon D600 + Nikon AF Nikkor 85/1.4D
Minden megváltozik, ha az objektívet f/5.6-nál szűkebbre állítjuk. A portrékhoz oly’ remek karakter eltűnik és átveszi a helyét a műszaki tökéletesség. A szűkebb rekeszen készült képek optikai hibáktól mentesek, kontrasztosak és élesek, saroktól sarokig.
Nikon D600 + Nikon AF Nikkor 85/1.4D
Persze a mélységélesség tartomány még itt is elég szűk, nagyobb távolságokat átfogó kompozíciókhoz érdemes igen szűk (f/11-16) rekeszt választani.
Nikon D600 + Nikon AF Nikkor 85/1.4D
85mm
Számomra a 85mm az optimális portré fókuszhossz FX szenzoron. Már nincs perspektivikus torzítás, de még nem vagyok túl messze. Továbbá ez az a fókuszhossz, amit még jó érzéssel használok az utcán is, nem érzem magam perverz kukkolónak.
Látószöge még természetes, ugyanakkor már elég jól el tudja különíteni a témát a környezetétől.
Egy objektíves sétákhoz kicsit korlátozott a használhatósága. Ugyanakkor nagyon rugalmas, univerzális párost alkot bármely nagylátószögű zoommal vagy fix objektívvel.
Nikon D600 + Nikon AF Nikkor 85/1.4D
Összefoglalás
Ezt az objektívet nekem találták ki. Tankszerű felépítés, egyszerű kezelhetőség és mindenekelőtt gyönyörű rajz. Kell ennél több? Nekem biztosan nem.
Képeim ezzel az objektívvel: KATT!
Nekem a 85/1,4 AI-S a nagy szerelmem, fantasztikus rajzú üveg. Viszont ami miatt még nem vettem, hogy a jó állapotú használt példányok ára itt is inkább gyűjtői ár és azért ez mégiscsak egy manuális üveg… ami azért a használhatóságban nem annyira ideális.
Nagyon szeretem az 1,8 AF-D t is, használtam elég sokat. Ugyanezért, amit írsz, ez a “lágy élesség” szindróma van.
De mostmár, ha veszek egyszer, akkor az 1,8G -t veszem. Kedvező az ára és nekem elég az 1,8.
Eredetileg én is az 1.8G-t néztem ki magamnak. Aztán megláttam ezt, használtan, alig drágábban, kb. azonos méretben, és nem tudtam ellenállni.
Valóban gyönyörű objektív. Ha jól tudom, akkoriban ez a festés (vagy bevonat) különböztette meg a profi Nikkorokat a többitől. Szerintem ezek a legszebb optikák, ha Nikonom lenne , megpróbálnék ezekből összehozni egy komplett sort, hiszen ezek általában optikailag is nagyon jók.
Igen-igen! Pont így vagyok ezzel én is! Sokkal szebbnek, erősebbnek érzem ezt a szériát, mint az újabbakat. Imádnék a 85-ös mellé egy AF 28/1.4D-t.
Igen, az sem lehet rossz, bár én a zoomokat preferálnám: 20-35 és 80-200, ez utóbbit egyébként még mindig gyártják. Főlé meg a 300mm f/2.8 AF-I + konverterek, makróhoz meg a 200-as, más nekem nem is kéne
Na igen, a 200/4D macro…
A 28/1,4 is inkább gyűjtői darabbá vált. Persze nem lehetetlen, rám is rámesett a Voigtlander…
és hát van ez a 24/1,4 ami elég jó lett és olcsóbb (persze így is durva drága). Hát nem tom…
De az biztos, ez a széria a mechanika szétkopásáig teszi a dolgát.
Nekem is megvolt a drágaság, D3-ason használtam, és eladtam őket egy d800e-ért. Azóta is jár az agyam rajta, hogy mit tudhat 36mpx-en. Ez az objektív az, ami rávezetett, hogy jó felbontóképesség és lágy rajzolat együtt állhat. És tényleg a legszebb optika, amit valaha használtam.Fekete “kalapácslakk”-bevonat, fehér feliratok… Szinte iparművészeti remekmű… Köszönet az írásért.