Valamivel több mint egy évig használtam a Voigtlander 25/0.95 objektívet, és igazán megszerettem. Aztán egy nap megnéztem a vele készült képeimet, és rájöttem, hogy mindenre használom, csak arra nem, amire vettem: utcai fotózásra. Az ok egyértelmű, az AF hiánya miatt nem tudtam vele elkapott pillanatokat rögzíteni. Egyre ritkábban vettem elő, és végül 2011. végén, a legutóbbi kínai utamra, már el sem vittem magammal.
Amikor eldöntöttem, hogy lecserélem a Panasonic (még csak véletlenül sem a Leica) AF-es normál objektívjére, fel voltam készülve arra, hogy ez az objektív több szempontból is visszalépés lesz. Persze az AF kell, ezt beláttam, de mivel olcsóbb is, és ráadásul műanyag, hát, voltak fenntartásaim. Szerencsére, életemben nem először, tévedtem.
Felépítés
Az egyik terület ahol igen pozitívan csalódtam, az az objektív felépítése volt. Bátran mondhatom, hogy e sorok írásakor ennek a típusnak van a micro 4/3 rendszerben a legjobb felépítése. Igen, jobb mint az agyon rajongott Olympus 12/2.0, vagy a szintén egekig magasztalt Voigtlander 25/0.95. Jobb mindegyiknél, mivel egyszerű, modern, és remekül használható. Nincs rajta semmi extra, semmi hivalkodó. Egy tökéletesen összerakott szerszám, ami nem a szemnek, hanem a kéznek és a feladata ellátására készült. Műanyag, igen, de a 21. században ez ne legyen már szitokszó… Így legalább könnyű, jó megfogni hidegben is, a gumi bevonatú gyűrűjét pedig kellemesebb átfogni, mint akármelyik fentiét.
Két viszonylag jelentéktelen apróság van csupán, ahol talán lehetne jobb is. Egyrészt a fókusz gyűrű gumi bevonata kb. úgy viselkedik mint a mágikus henger. Minden ráragad. Hajszál, por, piszok, minden. Biztosan létezik olyan összetételű gumi is, ami bár puha és jól tapad a bőrhöz, nem vonz magához minden mást is. A másik apróság pedig a napellenző, amivel pont az a gond, hogy nem apró. Feleslegesen nagy, és feleslegesen próbál megfelelni a Leica márkázásból levezethető retró megjelenésnek. Ez nem egy retró objektív, lehetne a napellenzője is modernebb, funkcionálisabb.
Rajz
Nem árulok el nagy titkot, hogy ez a másik terület, ahol meglepődtem. Ez az objektív nem csak hogy jó, hanem egyenesen a legjobbak között van, amiket valaha csak használtam. Így hirtelen a Canon EF 35/1.4L USM és a Canon EF 70-200/4L IS USM objektívek jutnak eszembe, mint amiket ugyan ez a műszaki tökéletesség jellemzett. Korábban már mutattam 100%-os részleteket, így ezt nem ismételném meg. Itt van helyette egy teljes felbontású JPG kép, a szokásos eljárással, szokásos élesítéssel feldolgozva. A rekesz f/4.5 volt, kézből készült, GH2 vázzal, semmi cécó. Azt a “folyamatot” használva, amit a mindennapi képeimnél is használok, a kimeneti minőség nem kevesebb, mint döbbenetes.
Nyitva egy kicsit lágyabb, de élesítés után a különbség eltűnik. A kontraszt remek, a színek nem “másznak” el, nincs érezhető torzítás sem. Természetesen van longitudinális CA (bár nem sok), tehát az életlen részek körül megjelenik némi elszíneződés, de ez a nagyfényerejű objektívek sajátja, sajnos. Ezen a téren a Voigtlander például sokkal rosszabb volt.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Panasonic Leica DG Summilux 25/1.4 ASPH.
AF
Van! 
Ez volt a csere oka, és nagyon örülök is neki! Gyorsabb és csendesebb, mint a Panasonic 20/1.7, de lehetne jobb is. Teljes mértékben használható akár elkapott pillanatokhoz is, de a nyomába sem ér az Olympus nemrég bemutatott két fixének.
A viszonylag hangos AF mellett a tárgytávolság változásával együtt változó látószög miatt sem igen javasolnám filmezésre, kivéve, ha előre beállított fókusszal vesszük fel a jeleneteinket.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Panasonic Leica DG Summilux 25/1.4 ASPH.
Rekesz
Igen, kattog. Mégpedig azért, mert más-más beállítás előnyös a fókuszáláshoz és a komponáláshoz. Előbbi nyitva pontosabb, utóbbi a fényviszonyoktól függően kicsit zárva pedig elviselhetőbb a szenzornak. Így természetes, hogy miközben kukucskálunk vele erre-arra, a rekeszállás némiképp változik.
Persze lehetne halkabb, de azért a helyzet nem annyira zavaró, mint ahogyan azt több helyen olvasni. Ráadásul más nagyfényerejű micro 4/3 objektív is csinálja ugyanezt, csak tán egy picit halkabban.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Panasonic Leica DG Summilux 25/1.4 ASPH.
Összefoglalás
Pár apró hibájától eltekintve ez az objektív csodálatos. Mindegy, hogy csak a nevében Leica, hiszen így is tökéletes. Nagyon remélem, hogy a Panasonic folytatja a sort, és a 45/2.8 valamint a 25/1.4 után további Panasonic Leica DG objektívekkel örvendeztet meg. Ha már úgy is szeret a Voigtlander után haladni, akkor esetleg lehetne a következő egy hasonló minőségű 17.5/1.4.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Panasonic Leica DG Summilux 25/1.4 ASPH.
A normál látószög nagyon népszerű, nem véletlenül. Így az is természetes, hogy már egy ilyen fiatal rendszerben is, mint amilyen a micro 4/3, akadnak alternatívái, és én boldog vagyok, hogy volt szerencsém mindet használni. Mivel azonban erről kicsit korábban írtam már írtam, így most nem kezdeném el újra összehasonlítani őket.
Képeim ezzel az objektívvel: KATT!
