Túl sokat nem lehet mondani erről az aprócska objektívről, nincs benne semmi különleges. Nem zoom, nem stabilizált, nem makró… Csupán kicsi, nagyon-nagyon kicsi, és éles, nagyon-nagyon éles.
Korábbi tapasztalataim alapján némi fenntartással kezelem az f/1.8 fényerő körüli normál objektíveket. Többnyire lágyak teljes nyíláson, és mivel jellemzően ők a legolcsóbbak egy adott gyártó kínálatában, így a felépítésük sem az igazi. Nos, a kis Panasonicra ezek az állítások pont nem igazak.
Aprócska mérete ellenére a felépítése teljesen elfogatható. A külső részek műanyagból készültek, de a minőségibb fajtából. A bajonett fém, a fókuszgyűrű gumírozott. Az átmérője csak egy kicsivel nagyobb, mint a m4/3 bajonetté. A közelpontja 20cm, ami lehetőséget ad némi kreatívkodásra, de a normálnál enyhén nagyobb látószög miatt a leképzése még elég messze esik a makró tartománytól.
Panasonic LUMIX DMC-GF1 + Panasonic LUMIX G 20/1.7
A rajzolata kiváló. Teljesen nyitva felfedezhető némi életlenség a sarkokban, de semmi igazán komoly. Ezeke a területek jellemzően érdektelenek, ha olyan témát fotózunk, aminek az f/1.7-es legnagyobb nyílás biztosított vékonyka DOF a megfelelő. f/2.0-tól mindenhol éles.
A sarkok sötétedése, a kromatikus aberráció, valamint a torzítás automatikusan javítódnak, ha ezzel a funkcióval kompatibilis RAW konvertert használunk (pl.: ACR, Lightroom), így ezekről nincs mint mondanom. Nem látszanak.
A lenti képre kattintva letölthető egy RAW (.RW2) file, amit teljes nyíláson készítettem, állványról, önkioldóval, GF1 vázzal. A fókusz a kerítésen volt, az előtte és a mögötte lévő növények (értsd: gazok) életlensége nem optikai hiba.
Panasonic LUMIX DMC-GF1 + Panasonic LUMIX G 20/1.7
Összességében nagyon tetszik a rajza. Szép és kontrasztos, az életlen részeket pedig nagyon szépen, lágyan keni el. Ez utóbbi még akkor is igaz, ha rekeszelünk kicsit. Persze nagyjából f/8-tól szinte minden éles. A rekesz hét lamellából áll, így a napcsillagoknak tizennégy ága lesz, de a lekerekített kialakításuk miatt nem igazán erőteljes ez az “effekt”. Ráadásul hajlamos nagy és csúnya becsillanást rajzolni a pontszerű fényforrások mellé, ez az egyetlen zavaró optikai hibája, így Nappal szemben amúgy sem a legszerencsésebb választás.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Panasonic LUMIX G 20/1.7
Sajnos az m4/3 rendszer focus-by-wire megoldása nem az igazi. A manuális fókuszálás nagyon nehézkes, én igénylem, hogy érezzem a fókuszálás közben mechanikus súrlódást, a mozdulataim direkt hatását. Itt ez az érzés nincs meg, a gyűrű csak egy jeladó, ami vezérli az AF motort, ami elvégzi a fókuszálást. A gyűrűnek nincs végállása, nem érzem, hogy mikor értem a végpontokhoz. Szerencsére az AF gyors és pontos, így ritkán van kézi fókuszálásra szükség. Valami oknál fogva a folyamatos fókuszálás nem elérhető ezzel az objektívvel.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Panasonic LUMIX G 20/1.7
A látószöge nekem nagyon tetszik, de ez persze izlés dolga. Közel kell vele menni a témához, valóban ott kell lenni. Talán ezért is érzem valahogy igzabbnak a vele készült utcaképeket, mint a telékkel lőtt távoli portrékat. Persze mégegyszer, ez izlés dolga. Teljes méretű (24x36mm-es) szenzoron egy 40/3.4-es objektív rajzolna így (a különbség csupán annyi lenne, hogy azonos záridőhöz utóbbin négyszer olyan magas érzékenységet kellene használnunk), amit igazán nem nevezhetünk extrémnek. Pont ez teszi nagyon kíméletlen eszközzé a Panasonic palacsintát, hiszen semmi olyan trükkje nincs, amivel egy unalmas képből jót csinálna. Egy 85/1.2-vel, vagy egy TS-E, MP-E objektívvel lefényképezett AKÁRMI is lehet érdekes, különleges, csupán a leképzési sajátosságaik miatt. Itt ez nem működik: minden a kompozíción múlik. Ideje megtanulni fényképezni.
Panasonic LUMIX DMC-GF1 + Panasonic LUMIX G 20/1.7
Panasonic LUMIX DMC-GF1 + Panasonic LUMIX G 20/1.7
Érdemei legjobban utcai életképek fotózásakor mutatkoznak meg. A kellemesen természetes látószög, a kis méret és súly, az éles rajzolat és nagy fényerő ideálissá teszi “vidd bárhová” optikának. GF1 vázon használva tökéletesen elfér egy Lowepro D-Pods 50 tokban (ami egyébként nagyon praktikus, mivel rugalmas anyagból készült, így a nem tökéletesen szappantartó alakú gépekre és szépen ráfeszül!), soha nincs útban, és mindig, minden beállítás mellett jól teljesít. Csak ne fényképezzünk vele a Napba.
Képeim ezzel az objektívvel: KATT!
Szia Miklós!
Én is átnyergeltem m4/3-ra és nagyon nézegetem ezt az objektívet, de sehol nem látok vele “portrét”, tehát emberábrázolást. Neked vannak ilyen képeid vele? Tehát nyitva, vagy f2-n készült félalakos, esetleg közelebbi képek? Érdekelne, hogy milyen a háttérmosása. Válaszod előre is köszönöm!
Szia!
Ezeket csináltam a húszassal:
http://www.flickr.com/search/?q=20mm&w=50604678%40N02&s=rec
Van köztük sok “emberes”.
Nem az a kimondott portré optika, de én nagyon szeretem!
Szia!
Nagyon köszönöm, mazsolázgatom őket. Én sem kimondottan portréra gondoltam. Fő felhasználási területe az utcafotózás, dokumentarista fotózás lenne, ezért vagyok kíváncsi, hogy emberi közelségű fotóknál mennyire mossa a hátteret
Olvastam itt, hogy effektíve ha nem szükséges a nagy dof, akkor nincs értelme rekeszelni, annyira éles?
Most jöttem meg Kínából, szinte csak ezt használtam. Hamarosan elkezdem feltöltögetni a képeket, sok példát láthatsz majd.