Néhány gondolat az elejére:
- Ez nem teszt, csak vélemény, tehát többnyire szubjektív.
- Mivel nem teszt, így nem írok majd olyan funkciókról, amelyeket sosem szoktam használni. Lassan fényképezek, keveset, és kizárólag RAW-ban. Nem azért használom, hogy írhassak róla, azért írok róla, mert most épp ezt használom.
- Soha korábban nem volt Nikon fényképezőgépem, így biztosan írok majd a következő sorokban pár olyan dologról is (akár negatív akár pozitív konteksztusban) , ami egy tapasztalt Nikon felhasználó számára teljesen természetes. Egy újszülöttnek viszont, mint tudjuk, minden vicc új, így ezekért előre elnézést kérek…
Felépítés
A Nikon D600 külső megjelenése, kezelőszerveinek elhelyezkedése nagyjából megegyezik azzal, amit már a D7000 esetében láthattunk. Pár dolog változott csupán, de szerencsére ezek is a jó irányba. Nagyobb lett a markolat és a hüvelykujj támasz, átrendeződött a videó felvétel és az élőkép vezérlés, de ami talán a legfontosabb, a bal alsó sarokba került az ISO gomb, amit így könnyebb megtalálni a szemünk előtt tartott gépen, mint eredeti helyén (alulról a második gomb volt). Persze ez sem sokat segít, ha egy nagyobbacska objektív használata esetén a bal kezünkkel azt, és nem a vázat támasztjuk. Ilyenkor elég nehéz érzékenységet váltani. A komolyabb Canon vázak gombjai bár kisebbek, de jobb helyen vannak: jobb kézzel elérhetőek a státusz LCD mellett.
A gépváz erős és nehéz (850g), de a tapintásra ez valahogy nem jön át. Annak ellenére, hogy tudom, miből épül fel, az ujjaim folyamatosan az “egy nagy darab műanyag” érzést közvetítik felém. Nem értem, hogy miért, de így van…
A gombok viszont nagyon jól sikerültek! Nagyok, és meglehetősen nyilvánvaló a kapcsolási pontjuk, így igen könnyű őket használni. Mi több! Az elrendezésük is tökéletes. Mindent, amit fényképezés közben szükséges, a szemem előtt tartott géppel is be tudok állítani. A főkapcsoló elhelyezése az expo gomb körül (tudom, ez is Nikon tradíció, akárcsak a piros csík a markolaton) szintén szuper. Egyetlen egykezes (!) mozdulat kivenni a gépet a táskámból és közben bekapcsolni. Odapillantás nélkül. A két fő vezérlőtárcsa szintén jó helyen van, de kicsit lehetne határozottabb a kattanásuk. Nekem ez így egy picit “puha”. Viszont lehet őket gyorsan tekerni, és a kifejtett hatásuk is azonnali, nincs semmi késésük.
Az utóbbi két évben nem volt a fényképezőgépeimen státusz LCD, és csak most, hogy visszakaptam, jöttem rá, hogy ez mennyire jó dolog! Az összes fontosabb beállítást megjeleníti, így csupán egy pillantás ellenőrizni, hogy minden úgy áll-e, ahogyan szeretném/hiszem. Egyedül az expozíció kompenzáció értékét hiányolom, amiről az LCD csak annyit árul el, hogy eltekertem-e a nulláról, vagy sem. Mindenesetre a külső kezelőszervek bősége és a státusz LCD információ gazdagsága együttesen szükségtelenné teszik a menüben aló vájkálást. Ez praktikusan azt jelenti, hogy akár a természetben, akár az utcán használtam a gépet, eddig még egyetlen egyszer sem kellett belépnem a menübe, és végigbogarászni azt valami alapvető, de jól eldugott funkció után kutatva. Talán ezért van az (és valószínűleg a maradi optikai kereső miatt is), hogy a gép használata felidézi bennem a régi szép időket, amikor még nem is voltak menük.
A vázba kettő SD(HC) kártyahely került. A fotókat a nagyobb és lassabb kártyára mentem, míg a videókat a kisebb és gyorsra. Ha van nagy és gyors kártyád, akkor a második kártyahelyet tekintheted egyfajta beépített tartalék kártya tárolónak. Más haszna (egy amatőröknek szánt vázban) nem igen van.
Nikon D600 + Voigtlander Macro APO-Lanthar 125/2.5 SL
Az állványmenet pontosan a szenzor közepe alatt van, ami nagy öröm a panoráma fotózás megszállottjainak, különösen közeli témákhoz.
Kereső
Ahogy azt már többször, több helyen leírtam, a mozgó tükrös rendszerek felett igencsak eljárt az idő. Ennek ellenére a D600 keresőjét használni igen kellemes, bár a GH2 és az E-M5 után egy kicsit “retró”. A kereső képe nagy és világos, viszont nem kell mozgatnom a szemem, hogy lássam a képet saroktól-sarokig (ellenben mondjuk a Canon 5D mark II-vel). A mattüveg tiszta és világos, szemcsézetet nem lehet rajta szabad szemmel felfedezni.
Az AF pontok közül szerencsére csak az aktív jelenik meg, így nincs a kép folyamatosan “összefirkálva”. A pontokat körbefogó keret viszont fix, nem kikapcsolható, ellenben nagyon zavaró. Úgyszintén zavar, hogy bizonyos beállítások mellett a kereső alatt kijelzett piktogramok némelyike villog.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 300/4D ED
Lehetőség van rácsozást vetíteni a keresőbe, ami jó dolog. A digitális vízmérték állása viszont nem a képre vetül, hanem az expozíció korrekció skáláján kerül megjelenítésre. Kicsi, és mindig csak egy tengelyes, közelébe sem ér a Fuji X100 megoldásának, viszont jobb, mint az E-M5 féle, ami mindig kitakarta a kép oldalát egy kicsit.
Természetesen van dioptria korrekció. Viszont, eltérően a komolyabb vázaktól (D700, D800, D4) a kereső nem zárható. Kapunk persze egy kis műanyag bigyót, amit a gumi szemkagyló helyére lehet csúsztatni. Tipikus elvesztés gyanús kiegészítő, így jól el is tettem valahová, hogy tuti meglegyen. Csak már arra nem emlékszem, hogy hová…
A mattüveg cserélhető, de e sorok írásakor még nincs mire.
Hátsó LCD
Az LCD nagy (3.2″ átmérőjű), de mivel maga a váz sem kicsi, így mégsem tűnik igazán hatalmasnak. A képe szép, kontrasztos, kellően erős. Az átlátszó LCD védő műanyag izé alaptartozék.
A kijelző sajnos fix, nem billenthető, nem kihajtható. Ezt nagyon sajnálom.
AF/MF
A D600, ellentétben az olcsóbb Nikon vázakkal, tartalmaz beépített fókuszmotort is, így a régi AF objektívekkel is teljesen kompatibilis. Ez azért jó, mivel így kompromisszumok nélkül használhatjuk az olyan gyöngyszemeket, mint pl. az AF Nikkor 85/1.4D, komoly összeget megtakarítva az AF-S verzióhoz képest. Mellékszál, de érdekes és furcsa, hogy pont az árérzékeny rétegnek szánt vázakból maradt ki ez a funkció, elzárva ezzel őket az olcsó használt objektívektől.
A 39 fókuszpont nagyon jól hangzik, bár túl sok haszna nincs. Túl közel ülnek egymáshoz, túlságosan a kép közepén. Kár, mivel a megfelelő pont kiválasztása a hátsó nyolc irányú vezérlővel igen gyors és egyszerű lenne. Így, mint eddig minden tükrös gépemnél, itt is csak a középső pontot használom. Eddig négy AF objektívvel tudtam kipróbálni (egy AF és három AF-S). Az élességállítás minddel gyors, néha viszont téveszt, és sötétben bizonytalankodik. Nincs ebben semmi szokatlan vagy meglepő, a fázismérésen alapuló AF már csak ilyen. Jó hír, hogy a kereszt szenzorok (belőlük 11 van) egészen f/8.0 rekeszértékig működnek, így az olcsóbb, f/4.0-ás telékhez is használhatunk kétszerezőt az AF funkció elvesztésének veszélye nélkül. Úgyszintén jó hír, hogy a követő mód remekül működik, csak néha néha ugrik el az élesség síkja a kiszemelt témáról.
Ahogy már mondtam, a kereső nagy és világos, így némi gyakorlattal könnyen megoldható a kézi élesség állítás. Nem árt tudni, hogy a gépben lévő mattüveg nem alkalmas az f/2.8-nál világosabb objektívek pontos kézi fókuszálására, mivel nem képes megmutatni a velük elérhető vékonyka mélységélesség tartományt.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 50/1.8G
Élőkép üzemmódban is van AF, de ilyenkor már csak kontraszt alapú. Nagyon pontos, de sajnos meglehetősen lassú is. Van arcprioritás is, de az előbbiek miatt nem igazán használható. Természetesen az élőképbe bele is lehet nagyítani, ami nagyon megkönnyíti a kézi élességállítást statikus témák esetén.
Fénymérés
A fénymérő (mátrix üzemmódban) a csúcsfényekre koncentrál. Mivel igen sok ponton mér, így a viszonylag kis területű fényforrások is képesek elhúzni a fénymérőt, ami alulexponált képekhez vezet. Nem újdonság ez persze, a legutóbbi digitális vázaim mind így működtek. Szerencsére a fénymérés finomhangolható, így lehetőség van a gyári, “beégés biztos” beállítást némileg kompenzálni.
A mátrix mérés akkor működik jól, ha a végleges kompozíció alapján dolgozhat. Szerencsére ezt a Nikon is tudja, így a megfelelő menüpont használatával szétválasztható a fókusz zárás a fénymérés rögzítésétől félig lenyomott exponáló gomb esetén. Nagyszerű!
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 50/1.8G
Az automatikus érzékenység állítás jóval ügyesebb, mint az eddigi gépeimben bármelyikén volt. Alapesetben a leghosszabb záridőt a fókuszhossz reciprokára állítja, de ez +/-2 fényértékkel korrigálható. Álló témát fényképezel stabilizált objektívvel? Mínusz kettő. Mozog a téma vagy remeg a kezed? Plusz valamennyi. Külön jó pont, hogy az automatikus érzékenység választás ki- illetve bekapcsolása, valamint a manuális kiválasztás külön tárcsára került. Ha lenyomom az ISO gombot, és egyet tekerek az első tárcsán, akkor az automatikát kapcsolom ki- vagy be. Ha a hátsó tárcsát tekerem, akkor viszont a manuálisan állíthatom be a kívánt érzékenységet. Automata üzemmódban 1/6 fényértéknyi lépéseket használ a váz, ami elég szokatlan értékeket ad. ISO110 az meg mi? Majdnem olyan vicces, mint a Fuji X100-on volt az 1/53 másodperces záridő.
Természetesen az összes ódivatú fénymérési mód is elérhető. Az állítható méretű spot méréstől a középre súlyozottig.
Tükör és zár mechanizmus
Az exponálás villámgyors, rövid záridőknél a kereső “kiesése” minimális, ami jól jöhet, ha mozgó téma követése a cél. Érdekesebb viszont, hogy exponálás közben egyáltalán nem érzem a gép rezgését. Csodálatos, hogy mennyire szépen kiegyensúlyozták a szerkezetet!
Vicces, hogy választhatunk csendes (Q) üzemmódot, ami pont annyira hangos, mint a hagyományos, viszont sokkal tovább hagyja lezárva a keresőt, és a hangja is csúnyább. Talán a legértelmetlenebb funkció, amit valaha fényképezőgépen láttam.
Sajnálatos, hogy a legrövidebb záridőt nem sikerült 1/4000-nél lejjebb tornásznia a Nikonnak. Persze fényes helyzetekben és nagy fényerejű objektíveknél jól jön, hogy az érzékenységet akár iso50-re is állíthatjuk, de mivel ez csupán egy szoftveres trükk, ami csökkenti a dinamikát a csúcsfényeknél, így a mechanikus megoldásnak jobban örültem volna.
Vakuszinkron sebesség terén sem épp világbajnok (1/200 sec.), de ez legyen azok baja, akik használnak vakut.
Kompatibilitás
A D600 majdnem tökéletesen kompatibilis minden Nikkor objektívvel az AI/AI-S korszaktól felfelé. Ha az objektívben nincs “CPU” (értsd: azonosító chip), akkor a mátrix fénymérés működéséhez kézzel kell beállítani az adott objektív fókuszhosszát és kezdő fényerejét. Ezek az adatok aztán az EXIF információk közé is bekerülnek. Nagy hiba, és ezért írtam, hogy csak “majdnem” kompatibilis ezekkel az üvegekkel, hogy az automatikus érzékenység állítás nem veszi figyelembe az ily módon megadott fókuszhossz adatot. Tehát hiába állítom be, hogy a fókuszhossz mondjuk 200mm, a záridőt nem maximálja a rendszer 1/200 másodpercben.
A még korábbi, un. AI-előtti (pre-AI, non-AI) objektív típusok használhatatlanok a D600 vázon.
A vázban van fókuszmotor, így meghajtja a régebbi, belső motor nélkül AF objektíveket is.
Mint minden eddigi FX formátumú Nikon fényképezőgép, a D600 is könnyedén kezeli a DX (APS-C) objektíveket. Amennyiben úgy állítottuk be, akkor ilyen objektívek csatlakoztatásakor a keresőben megjelenik egy DX látószögnek megfelelően szűkített keret, illetve az elkészült felvételeknek is csak ez a része mentődik el.
Nikon D600 + Nikon AF-S DX Nikkor 18-55/3.5-5.6G
Ha viszont kikapcsoljuk az automata formátum váltást, akkor a teljes FX képkocka mentésre kerül. Nem akkora butaság ez, mint amekkorának elsőre hangzik, ugyanis több DX objektív is majdnem, vagy akár teljes egészében is kirajzolja az FX szenzort. Például a fenti képhez használt műanyag kit objektív is tökéletesen kitölti a képet a 24-55mm-es tartományban.
Szenzor
Napjainkban a Sony a legügyesebb konzumer fotószenzor gyártó, ez vitán felül áll. Hihetetlen, hogy mit ki nem tudtak hozni az E-M5-be rakott kicsike micro 4/3 szenzorból is. Ha arról azt írtam, hogy fantasztikus, akkor a D600 szenzorára már nincsenek szavak.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 50/1.8G
A dinamika tartomány nagyon tág. Mivel a képek tárolása csatornánként 14 bites színmélységben történik (állítható 12 bitre is, helytakarékossági okokból), így a tónusok nem esnek szét, az átmenetek kimondottan finomak maradtak. A nagy dinamika viszont nem kedvez a kontrasztnak, főként szórt fény esetén. A rögzített RAW képek több és erősebb beavatkozást igényelnek, mint amihez az utóbbi időben hozzászoktam. Szerencse viszont, hogy a képek nagyon masszívak, igen jól tűrik az egészen markáns beállításokat is.
A színek visszafogottabbak (azonos ACR beállítások mellett), mint az Olympus és a Panasonic gépeken, inkább a Canon színvilágát idézi. Természetesen a feldolgozás során kellően megnövelhetjük a színtelítettséget, mégpedig a csatornák beégésének veszélye nélkül. Érdekes, hogy míg a Canon 5D mark II (és az összes korábbi APS-C Canon vázam, valamint a micro 4/3-os fényképezőgépeim) nagyon könnyen beégette a piros és sárga színeket, addig a D600-nál komolyan meg kell dolgozni ezért a jelenségért.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 50/1.8G
A képek, jó objektívvel, pontos élességállítással, kellően részletgazdagok. Ha az eredmény mégsem lenne kielégítő, akkor bőven élesíthetünk, a D600 felvételei nagyon szépen reagálnak a Photoshop Smart Sharpen szűrőjére. Érdekes, hogy míg minden más téren igen, élesség terén nem igazán érzek előrelépést a Canon 5D mark II-höz képest. Hasonló objektívvel hasonlóan teljesít.
A tág dinamika tartomány mellett a nagyméretű szenzorok másik fő versenyelőnye kisebb testvéreikkel szemben, az igen kedvező jel/zaj arány. Nem meglepő hát, hogy a D600 képei is igen tiszták, zajmentesek. Ritkán fotózok sötétben, így ez a kedvező tulajdonság számomra leginkább az igen-igen tiszta, kis érzékenységen készült képek formájában jelentkezik. Természetesen ilyen esetekben az árnyékos részek is szép tiszták, könnyű a feldolgozás során “deríteni”.
Sokan írtak koszos szenzorral érkező és/vagy nagyon gyorsan koszolódó példányokról. Lehet, hogy én vagyok a kivétel, ami erősíti a szabályt, de az én gépem szenzora tisztán érkezett, és azóta is az. Ha viszont be találna koszolódni, mint ahogy idővel bizonyára be is fog, akkor majd elviszem egy hivatalos Nikon márkaszervízbe, ahol 3000Ft-ért kipucolják. Nem nagy ügy.
24MP
Bár a felbontása szerintem hatalmas, de elnézve a mai kínálatot, inkább csak átlagosnak mondanám. Semmi szükségem ekkora képekre, és kétlem, hogy sok amatőrnek lenne. A nagy felbontás persze nem ördögtől való dolog, élesebbé teszi például a leméretezett képeket. Ha árulsz képeket ügynökségeken keresztül, akkor biztosan tudod, hogy van minimálisan elvárt felbontás, illetve, hogy ha a vevő nagyobb felbontásban veszi a képed, akkor többet is kell fizetnie, amivel egyenes arányban nő a fotós részesedése. A következő kivágás egy 12MP-es (Panasonic GF1) képem árazása a felbontás függvényében a Getty Images tárhelyén:
Ahogy a fenti táblázatból látható, a felbontásnak van némi hatása az árakra. Pont ezért, ha komolyan érdekelne ez az egész, akkor biztosan nem a D600-ra esett volna a választásom. A nagy testvér D800(E) sokkal logikusabb választás olyanoknak, akik elsősorban ügynökségek számára termelnek, és nem a maguk örömére kattintgatnak.
DXO
Összehasonlításképp itt vannak a legutóbbi, valamint a legutóbbi FF gépem DXO eredményei:
Az egyes mérőszámok által megadott sorrend teljesen egybevág a tapasztalataimmal. Az eredmények közti különbség már más tészta. Az utolsó sor például igencsak túlzónak tűnik, szemben a harmadikkal, amit nagyjából igaznak érzek.
Alternatívák
Ha nem rendszerváltóként lépsz be az FX világba, akkor nincs is túl sok értelme körülnézni. Ha viszont hozzám hasonlóan igen, akkor jelenleg három hasonló váz közül választhatsz. A Canon EOS 6D, a Sony SLT A99, és természetesen a Nikon D600 alkotják a jelenlegi kínálatot. Ahogy a szubjektív és objektív tesztek is megerősítik, a Canon kicsit lemaradt a Sony-tól szenzorfejlesztés terén, így a DXO szerint a 6D végzett leghátul a hármasból. Bár jelen pillanatban nincs még adat az A99-ről, de mivel a Nikon vázzal azonos szenzort használ, így túl nagy meglepetésre nem számítok.
A különbség a Canon esetében nagynak tűnik, de mégis jelentéktelen. Sokkal fontosabb, hogy a választott rendszerben elérhető legyen minden olyan objektív és egyéb kiegészítő (számodra elfogadható áron és minőségben), amit használni szeretnél. Szintén fontos, hogy a gép kézre álljon, kényelmes legyen használni.
Összefoglalás
Kicsit tartottam tőle, hogy meggyűlik majd a bajom a “nikonos” kezelői felülettel, de szerencsére semmi ilyesmiről nem tudok beszámolni. Más mint amilyen a Canon volt, de semmivel sem rosszabb vagy lassabb. Nagyjából egy hét alatt szoktam meg a kezelését, és azóta sem találok benne igazán komoly kivetnivalót. Jó kézbe venni, könnyű használni, majdnem minden logikusan van elhelyezve rajta. Fontos dolog ez nekem, mivel alapvetően a kényelmetlen kezelés volt az, ami elvette a kedvemet az előző vázamtól, ez volt a rendszerváltásomig vezető folyamat egyik kiinduló pontja.
A szenzor tulajdonságait és az általa nyújtott képminőséget kár túlragozni. Ez egy modern Sony FX szenzor, szuper paraméterekkel. Biztos vagyok benne, hogy viszontlátjuk még néhány géptípusban, mielőtt kb. három múlva leváltja majd valami még jobb.
Nikon D600 + Nikon AF Nikkor 85/1.4D
Talán nem túlzás azt mondani, hogy a Nikon jelenlegi kínálatában a D600 a leguniverzálisabb amatőr gép. Jó felépítés és kezelhetőség, kiemelkedő képminőség, de még “csak” olyan felbontás, ami még nem teszi azonnal elavulttá a régebbi objektívjeinket (érdemes átnézni, hogy milyen típusokat ajánl a Nikon mondjuk a D800-hoz), memóriakártyáinkat és számítógépünket. Persze vannak a D600-nál erősebb felépítésű Nikon vázak is. Ha igazán komoly igénybevételre számítasz, akkor talán szerencsésebb lenne a D700-D800-D4 vonalon gondolkodni. Én viszont nem tervezek mostanában háborús övezetbe, sivatagba, vagy akár igazán magas hegyre utazni, az én céljaimhoz a D600 már kellően ellenálló.
Ha úgy érzed, hogy az FX az a formátum amire vágysz (vagy amire szükséged van), akkor a D600, a használt gépeket leszámítva, a jelenlegi legolcsóbb alternatíva. Ha hozzávesszük a kiugróan jó képminőségét, a könnyű kezelhetőségét, valamint a kategóriájában alacsonynak számító tömegét (bár a 6D könnyebb!) és méretét, akkor nehéz nem azt mondani: vedd meg!
Jó kis összefoglaló a lényegről.
Habár nem terveztem a Nikonra váltást, egy gyors pillantást azért vetettem néhány Nikkor obira Lesz írás a 300-asról is?
Csak a hétvégére kaptam kölcsön, és hát láttad milyen szép idő volt… Szóval majd máskor.
Bocs, de nem láttam, itt mindig szép idő van
Leesett ám…
Nagyon tetszett a teszt! Valhogy hiányoznak az ilyen szubjektív, de lényegretörő tesztek. amik a FÉNYKÉPEZÉSRŐL szólnak, és nem a gép használati utasításáról. Annak idején minden tesztben megemlítették az EOS 300D-ről, hogy nincs benne második redőnyre szinkronizálás. És hogy az mekkora baj. Viszont azt csak egy helyen próbálták meg elmagyarázni miért is eget rengető ez a funkció… ott is rosszul. Gondolom elolvastad a használati utasítást, de hál’ Istennek nem kopiztad be.
Nekem még nem volt Nikonom és teljes képkockás gépre sincs pénzem, de egyre szimpatikusabb a rendszer, pedig régebben ellenszenves volt.
Üdv Miklós!
Tetszik a teszt (bemutató)
Egy olyan kérdés merült fel bennem a szenzor dinamika átfogásával kapcsolatban:
Az én gépemen is megfigyeltem,hogy lapos fényeknél sokkal gyengébb képek készülnek.
Az utómunka során melyik paraméterrel lehet feljavítani ezeket a képeket?
Kontrasz vagy élesítés vagy egyébb?
Szia!
Ha lapos a fény (tehát nincsenek igazán csúcsfények és mély árnyékok), akkor a kép szürke lesz, mint ahogy a valóság is az. Ez nem okvetlenül baj, ha az adott pillanat hangulatát akarod megmutatni. Ha viszont még inkább erősebbé szeretnéd tenni a képet, akkor le kell vágnod a ki nem használt dinamika tartomány részeket. Ezt a legegyszerűbben a Photoshop Levels eszközével tudod megcsinálni.
Köszönöm szépen .
A fénymérésnél írtad,hogy matrixban alulexponálhat.
Középsúlyozott mérésnél jobb a helyzet?
Nem igazán látok különbséget, pedig már két napja csak középre súlyozott módban használom.
Ide kommentelek – bár nem teljesen “helyénvaló”, mert erről még nem írtál: a flickr képek alapján egész elfogadható a 28-as Sigma. Legalábbis a (használt) árához képest mindenképpen. Elfeledtem mondani, de nekem az volt vele a tapasztalatom, hogy a fókusza pontos D300-on, de fókuszálás előtt elég sokat kivár, mielőtt nekiindulna. A D300-on a fókuszpontok számának (51-ről a minimum 11-re) csökkentése javított ezen a hajlamán. 11 ponttal jóval határozottabban működik.
Lerekeszelve teljesen rendben van, nyitva viszont az összes létező optikai hibát produkálja a széleken. Ami bizonyos esetekben marha jó, de mondjuk csillagokat nem fotóznék vele így.
Az AF nem túl gyors, de elfogadható. A késést nem vettem észre, de majd próbálgatom.
Úgy általában azt is szoktam gondolni, lehetne kicsit élesebb, bár 2,2-től már elfogadható, de nem penge. Nade 50 ezerért?
DX-en ugyi nem nagylátó, de a képszéli hibák meg levágódnak.
A rövid munkatávolságból (is) adódó perspektivát kihasználva DX-en is lehet vele úgy fotózni, mintha nagylátó lenne vagy ha ezzel nem élünk, kb normál látószövet ad. Ezt szereretem benne, ellentében az AF sebességgel és a méretével.
Régóta követlek, ami azt jelenti hogy néha betévedek hozzád és akkor sok mindent elolvasok. Anno ide tévedtem mikor az Canon FF rendszert cserélted le micro4/3 és érveltél ez utóbbi mellett. Most újra ide tévedtem és elég sok bejegyzést elolvastam.
Tetszik a vívódásod, hasonló zajlik bennem is, csak ugye ellentétben veled én nem léptem meg őket.
Nagyon sok mindenbe egyet értek. Én nem szeretem a gépemet mert nehéz Canon50D, értem ez alatt azt hogy egy kirándulás alkalmával mikor az ember elmegy egy másik országba városba felesleges cipelni, egy kisebb gép simán megteszi, és nem olyan feltűnő, plusz a csomagja se lesz túlsúlyos az embernek.
Viszont ha rendesen dolgozni szeretnék, akkor nem probléma az sem hogy 4kilos állványt és a gépet kell cipelni( Bár nekem is lenne mint leadnom, lehet futnom kellene)
Amit írtál a 4/3 micro rendszer ott vérzik el hogy el vannak szállva az árazást végző emberek. Ha mérlegel az ember és összead, kivon, oszt szorozz azt látja hogy nem olcsóbb a 4/3 rendszer és súlyban se veszésen kevesebb.
De mint tudjuk az élet tele van kompromisszumokkal és ilyeneket kell kössünk a fotózás terén is. Ezt pedig nagyon jól tudják a szakemberek akik építenek is erre és folyamatosan bombázzák a tudatunkat hogy nekünk erre szükségünk van.
Az emberek többségének nincs szüksége drága tükörreflexes gépre, de mégis mindenkinek az lóg a nyakában. pl Barcelona Güell park. Tömegnyomor a déli verőfényben, és dsrl hegyek mindenkin. És kis géppel a kezedben (milc pl samsung nx200, ami 220gramm) is ugyanolyan rossz képeket fogsz csinálni mint akinek a nyakában Nikon D3x, vagy Canon D1x van, hiszen a fények erősek, színek nincsenek, és minden paraszt turista úgyis a legrosszabb helyen van. Ha az ember komolyan gondolja, akkor hajnalba felkel, viszi a rendes felszerelését állvánnyal együtt és korrektül meglövi a Guell park sablonjait. Szóval alapból feleslegesek a nagy cuccok, és nincs tökéletes megoldás.
Hu ezt a végtelenségig lehetne folytatni:)) de nem teszem, inkább olvaslak téged.
És meglesz az a maraton biztos vagyok benne!
Szia Miklós,
nagyon jó a bemutató teszik. Igazság szerint ledobtam ma reggel az állam, mert m4/3 miatt jöttem ma reggel hozzád – egy ismerősömnek kerestem infót a 9-18-ról – és erre látom hogy újra FF…
Ami azért érdekes mert én is most gondolkozom FF-re váltásban.
Eddig hobbira családra megvoltunk a Canon 1000D, 18-135, 50/1.8, 28/1.8, mezt af-58 felszereléssel, persze mindig lett volna hova, de az sok-sok pénz lett volna.
Mindig gondolkoztam a FF lehetőségén mert azt látom hogy sokkal több megfizethető és használható obi van ff-re mint aps-c-re. (akár még a filmes időkből). Továbbá a nagyobb szenzorméret is segit zaj terén. De nem váltottam mert úgy gondoltam hobbira nem ez határoz meg.
Most viszont a feleségem az elmúlt egy évben elkezdett egyre többet fotózni, és van benne affinitás hogy egyszer munkaként is fog erre tekinteni. vagy nem. most jön az a rész hogy sokat kellene gyakorolni és tanulni. Lenne is olyan ember aki mellett tudna tanulni, dolgozni asszisztensként. studiomunka, portréfotók, rendezvény, ilyesmi.
Itt úgy gondolom hogy csak FF-ben érdemes gondolkozni, még akkor is ha a tanulásról van szó, hiszen pl DOF control alapvetően más FF-en.
Azt is gondolom hogy hogy a mostani canon szett még nem az a kaliber ami miatt nem is érdemes nikonban gondolozni.
Azt nem tudom hogy mit lenne érdemes venni? egy használt 5DII vagy D700, vagy egy új 6D vagy D600 esetleg (mivel nyár végig bőven van időnk) esetleg nyáron egy használt 6D vagy D600. Talán az új gép mellett szól a megbizhatóság. Talán.
Ennél több pénz nem lenne most rá úgy hogy lencsére is maradjon.
A kérdés hogy melyikkel jár jobban az ember. Amatőr szintre gyakorolni ezek a gépek szeirntem mind megfelelnek, de ezekkel már ugye munkákat is el lehet vállani, nem a gép fog korlátozni uge?
Illetve a fent megjelölt célokra melyik rendszer lehet a megfelelőbb?
köszi,
Áron
Szia,
ha most kellene választanod, ismét megvennéd a D600-at?
Szenzor koszosodás rizikóját figyelembe véve is megkockáztatnád?
köszi,
Sanyi
Nem. A D610 pont ugyan ez a gép lesz, csak (remélhetőleg) nem fröcskölő zárral.
Remélem hamarosan piacra dobják, bár csalogató a D600 alacsony ára,
de félek tőle. Bízom benne, hogy a D610 ára is elfogadható szinten marad.
Ott a D800 és a Canon 6D is, ezek azért gondolom majd kordában tartják a D610 árát.
Szia
Tudnál privátban válaszolni, arra a kérdésemre, hogy hol lehet az interneten fotókat árulni, és hogy hogyan is működik ez a gyakorlatban?
Köszi, üdv. Gábor