Ahogyan azt már az előző bejegyzésemben is írtam, az optikailag remek (de sajnos hatalmas) 16-35/4G eladása után úgy döntöttem, hogy két vágyamat egyetlen csapással elégítem ki. Így lett fix nagylátószögű objektívem és kompakt zsebgépem egyszerre, a RICOH GR formájában.
Nem tartozik szigorúan véve a tárgyhoz, de gyorsan elmondanám, hogy a megvétele után kb. két héttel már a fejemet vertem a falba. Nem azért, mintha bármi gond lenne a géppel. Nincs. A gond az, hogy akkortájt mutatta be a Nikon az AW1-et, amivel a kettő helyett egyenesen három legyet is lecsaphattam volna. Ez ugyanis a fenti két funkción túl, még ideális outdoor gép is lett volna, hosszabb futásokhoz, teljesítménytúrákhoz, illetve a jövő tervezett magashegyi kalandokhoz.
Felépítés
Kicsi, könnyű, de masszív ház, rengeteg gombbal és egyéb bizgentyűvel. A gépet annyira sokoldalúan lehet testreszabni, hogy talán nincs is értelme a kezelhetőséget mélyebben kielemezni. A lényeg, hogy félautomata módokban (Av, Tv) az állítható paraméter mindig az elülső tárcsán van, míg a hátsó pöcögtetős karral lehet állítani egy sor egyéb paramétert, amit csak hozzá rendelünk. A expozíció korrekció dedikált gombokat kapott a gép hátuljának jobb felső sarkában.
Talán ez a két gomb az egyetlen, amivel bajom van. Az elhelyezkedésük és a puha kezelhetőségük miatt könnyű véletlenül megnyomni őket. Persze ezt nem lehet nem észrevenni, mivel ilyenkor azonnal megjelenik az LCD bal szélén egy skála, illetve a kép alján egy hisztogram.
Az aprócska markolat bár nem tűnik komolynak, de a gép kis súlya miatt több mint elég ahhoz, hogy egy kézzel tartsam és kezeljem.
A dobozban nincs töltő, csak egy USB kimenetes táp és a megfelelő kábel. Az akkut a gépben kell tölteni, ami egy elég béna megoldás, főleg, ha több akku esetén. Szerencsére az eBay-ről pillanatok alatt beszerezhető normális, külső töltő.
Képminőség
Röviden: döbbenetes. Hogy őszinte legyek én nem nagyon hittem ebben az egész AA-szűrő nélküli dologban, de most már hiszek. Soha, egyetlen gépem sem volt ilyen éles 100%-ra nagyítva. Soha. Egyetlen egy sem.
Az objektív gyakorlatilag hibátlan. Bár némi egészen enyhe kromatikus aberráció megfigyelhető a képszéleken, de ez RAW konvertálás közben pikk-pakk megoldható. A sarkok nem sötétednek, az egyenesek egyenesek maradnak. Hogy ezt a tökéletességet az objektív egyedül, vagy szoftveres segítséggel éri-e el, azt nem tudom, de nem is érdekel. A végeredmény szempontjából (ebben az esetben legalábbis) lényegtelen.
Persze nincs hibátlan fényképezőgép, és a RICOH GR sem az. A szenzor már iso400 környékén láthatóan zajosodik, sőt, már alap érzékenységen is (iso100) felfedezhető némi zaj, főként a kék csatornán. Mivel az objektív (fix létére) nem túl fényerős (f/2.8) és a gépbe nem került stabilizátor, így sötét szitukban csak akkor használható, ha nem zavar, hogy a végeredmény zajosabb lehet annál, mint amint 2013-ban elvárnánk egy APS-C szenzortól.
Jó hír viszont, hogy a RAW képek nagyon szépen elviselik az egészen komoly beavatkozásokat is. Bátran lehet digitális átmenetes szűrőzni, kontrasztos FF-é konvertálni, a kép nem esik szét.
RICOH GR
Karakteres színei vannak, és a csatornák csak nagyon ritkán égnek be. Ez nyilván összefügg azzal, hogy a gép alapvetően alulexponál az én ízlésemhez képest. Szinte mindig adok hozzá némi pozitív expozíció korrekciót.
Az AA-szűrő hiánya okoz némi lépcsősödést a képen ferdén futó vonalakon, de a jelenség nem túl erős és nem is túl zavaró.
AF
Az AF gyors. Nem OM-D gyors, de gyors. Van viszont egy piszkos kis trükk, amivel beelőz mindenkit. Ez pedig nem más, mint az ezer éves fix fókusz használata. Hiszen a leggyorsabb fókuszálás az, ha nincs is fókuszálás.
Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy megadhatom, hogy amennyiben azonnal tövig nyomom az expo gombot, akkor mekkora legyen a fókusztávolság. Mindezt úgy tehetem meg, hogy közben a tárgytávolság skálán látszik a mélységélesség is, a beállított rekesznek megfelelően. Én leginkább 1.5m-en tartom ezt az értéket. Ez szinte végtelen mélységélességet ad f/8-as rekesznél. Mindezt kombinálva az automatikus érzékenység állítással olyan gépet kapunk, amivel tényleg már “csak” ott kell lenni.
Az AF akár teljesen ki is kapcsolható, és olyankor a gép mindig a fent leírt módon működik.
LCD
Az LCD képe nagyon szép és kontrasztos, olyannyira, hogy ezt még a feleségem is megjegyezte, pedig neki aztán tényleg nincs szeme az ilyesmihez. Polarizált lencsés napszemüvegben is látható marad.
Használat közben
Az idejét sem tudom, hogy mikor mentem el valahová csak azért, hogy fotózzak. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mivel az olyan esetekben, amikor nem kimondottan fotózni megyek, a fényképezőgép útban van. Mindegy hogy mekkora, mindegy hogy milyen nehéz, útban van, és kész. Ebben a pici RICOH-ban azt szeretem, hogy szinte észrevehetetlen. Belefér a pulcsim zsebébe, vagy egy apró tokban az övemre tehetem, és kész. Nincs táska, nincs nyakpánt, nincs semmi extra. Élem az életem, és ha látok valami érdekeset, akkor katt! és már megyek is tovább. Nem nézek ki fotósnak, még ha az agyam egy apró tekervénye folyamatosan “A” képet keresi is.
És ez jó! Jó, mert nem csak hogy nem nézek ki fotósnak, de nem is látszom annak. Rám se bagóznak az utcán. Simán készíthetek képeket akár egy méternyire is valaki arcától, az észre sem vesz.
Mindebben persze sokat segít, hogy a gépnek gyakorlatilag nincs hangja. Ennek oka a központi zár, ami a redőnyzárakhoz képest sokkal finomabban, csendesebben jár. Sajnos van egy negatív tulajdonsága is. A maximális zársebesség függ a beállított rekesztől. Utóbbi minél szűkebb, annál rövidebb az előbbi.
Itt jön jól a beépített ND szűrő, amit ügyesen hozzárendelhetünk valamelyik funkció gombhoz, és kész. Vagy épp beállíthatjuk automatikus működésűre is.
Egyéb
Mint minden modern digitális fényképezőgépnek, ennek is van egy kazalnyi “extra” funkciója. Természetesen lehet vele videót rögzíteni, de ez nem érdekel. Egyetlen gombnyomással átválthatok 35mm-nek megfelelő látószögre (sima képkivágás csak, természetesen). Erről azt hittem, hogy majd használni fogom, de nem, soha nem használom. Tud időzített képekből csillagnyomos képet összefűzni, amit biztosan ki fogok majd próbálni. Van benne digitális horizont, két tengelyes.
Ha csak RAW képeket készítek, akkor visszajátszáskor nem lehet normális belenagyítani. Ez eleinte nagyon zavart, de azóta leszoktam róla, hogy visszanézegessem a képeimet. És persze nincs benne kereső. Semmilyen. Optikait persze tehetünk a vakupapucsba (van gyári is, de olcsóbb szerezni egy használtat az eBay-ről), de EVF-et nem csatlakoztathatunk hozzá. Meglepően jól elvagyok a hátsó LCD-vel, de azért sokkal boldogabb lennék, ha mondjuk a vaku helyére egy egyszerű átnézeti kereső került volna. Ha nagyon cifrázni akarnák, akkor mondjuk a tárgytávolságtól függő képkerettel. Fantasztikus lenne!
Összefoglalás
Mióta megvettem, csak a futós blogom termékfotóihoz vettem elő a D600-at. Ha lenne belőle egy normál látószögű verzió is, akkor gondolkodás nélkül el is adnám. Azonnal. Máshogy, de számomra kb. azonosan jó képminőség, miközben elfér a farmerem hátsó zsebében? Hol lehet fizetni?
Persze ez nagy valószínűséggel soha sem fog megtörténni. A 28mm-es látószög pont ugyanannyira része a GR vonalnak, mint a markolat egyedi formája.
A Pentax (a RICOH márka tulajdonosa) valami egészen elképesztőt hozott össze ebben a kis gépben. Talán ez az első olyan valóban kompakt fényképezőgép (és a Nikon A), ami valóban hozza a tükörreflexesek képminőségét.
Persze mindennek ára van, jelen esetben ez két belépőszintű DSLR-t jelent, ami nem kevés pénz. Megér ennyit? Nekem meg! Az, hogy szó szerint mindig mindenhová vihetem, új kapukat nyitott meg előttem. Amatőr fényképész lehetek akkor is, ha csak a gyerekekkel megyek a játszótérre, vagy amikor épp felszívok némi koffeint egy gyorsétteremben. Persze apró gépecskék eddig is léteztek, de olyan, ami ilyen képminőséget nyújt, ennyire átgondolt kezelőfelülettel, aligha. Nekem ez egy új világ egy csomó új lehetőséggel. Miközben az utóbbi időben egyre kevésbé érzem magam fényképésznek, ezzel a kis bütyökkel a fényképészet mégis mindenhová elkísér.
Köszi, h leírtad a benyomásokat. Én nekem a képminősége kifogástalan. Személy szerint kevesebbel is beérem, de nem lehet nem észre venni a színeket és részletességet. Itt már “monitor” is kell a képek élvezetének kihasználásához. A 28 mm-ert mint fix gyutávot lehet szereti avagy nem szeretni. Tehát ha ez az 1 fgépem lenne, akkor még mindig vágynék 1 másikra mellé, hozzá stb. és egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy az előnyökkel együtt is sokáig kitartanék a “mindenre 28 mm-rel, mert ez a kicsi” koncepció mellett.
A 28mm tényleg kicsit furcsa lenne mindenes fókuszhossznak hosszútávon. Épp ezért lenne jó egy 50mm közeli tesó is.
Jobban bejött Neked a Ricoh, mint a Fuji X? Miért?
Mint az X100? Igen, mert kisebb és jobb a képminősége is. Az X100 nem zsebgép (ami persze lehet előny is, nézőpont kérdése), ez az. Továbbá nekem jobban fekszik a 28mm mint a 35mm, de ez megint csak tök szubjektív.
Értem, köszi.
Érdekes, amit írsz a képminőségről, az X100-ban (illetve a többi Fujiban is) főként azt dicsérik.
Bár valszeg itt egyre kisebbek a különbségek illetve van jó és mégjobb.
Kicsit részletesebben:
A dinamika tartományuk szemre azonos.
A GR élesebb 100%-on, nagyobb felbontás mellett.
A GR színei nekem jobban tetszenek, bár a Fuji talán közelebb áll a valósághoz.
A Fuji tisztább magas iso-n. Sokkal.
Ja! És az AF sebesség az ég és föld.
Persze mindez csak az X100-ra, az új S-t nem ismerem.
Ezt elsietted, el’társ. holnap jelentik be a Panasonic GM1-jét, ami 14/2,5-ös objektívvel a pletykák szerint még zsebrevághatóbb lesz, ugyanúgy DSLR képminőséggel, intelligensebb felhasználói felülettel, és világelső fókuszsebességgel.
Tényleg nem értem ezt a meredek elfordulásodat az M43-tól. nem beszélve arról, hogy egy cserélhető objektíves gép azért csak faszább, nem?
A 14/2.5 nagyon jó objektív annyiért, amit kérnek érte (kb. 50eFt), talán a legjobb ár/érték arányú cucc az egész m4/3 családban (mondjuk a 45/1.8-val együtt), de annak ami a GR-ban van a nyomába sem ér. Sajnos.
Amúgy meg, ez egy ilyen világ. Vagy veszek valamit most, és használom, vagy mindig csak várok a következő/szebb/jobb iterációra.
“egy cserélhető objektíves gép azért csak faszább, nem”
Nekem, arra amire ez kell, nem az. Nem akarok még egy rendszert, csak szerettem volna valamit, ami tényleg elfér a zsebemben, és tényleg velem lehet mindig. Na jó, azért az AW1-et tényleg megfontolom majd, ha kapható lesz.
Az elfordulásom oka pedig egyszerű. Most épp, az adott lehetőségeket figyelembe véve praktikusabbnak vélem hogy legyen egy igazán jó képminőségű rendszerem, és legyen egy igazán kicsi. Ha csak egy gépet akarsz, akkor a m4/3 jó kompromisszum (bár a komolyabb dolgok rettentően túlárazottak), de ha megtehetem, hogy több legyen, és mindig azt válasszam ami épp jobb az adott szituban, akkor miért ne? A legnagyobb hibám pont az volt sokáig, hogy mindenképp egyetlen rendszerrel akartam megoldani mindent. Mostanában annyira eltérő helyzetekbe kerülök, hogy ez egyszerűen lehetetlen. Nem mehetek el 40km-t futni a Bakonyba ugyanazzal a géppel (mert lehet, hogy nem élné túl és mert rohadt nehéz) amivel a mondjuk a gyerkőceimről csinálok portrékat. Talán egyszer lesz majd ilyen, de most még nincs. Sajnos, sajnos, sajnos…
Nem, a GM1 nem zsebre vágható, a 14 2.5-tel sem:
http://camerasize.com/compare/#454,491
fordítsd mind a két kamerát úgy, hogy felülről nézd őket (bal oldali menük). A GM1 _önmagában_, objektív nélkül olyan vastag, mint a GR. Ez azt jelenti, hogy a GR a vastagságából kiindulva belefér egy nadrágzsebbe, a GM1 lencsével NEM.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy innentől nem is tudom, mi értelme a GM1-nek. Ha már táska kell hozzá, akkor simán lehet OM-D vagy GX7, normális kezelőszervekkel, EVF-fel, üzemidővel, és még mindig könnyű a csomag. Főleg, ha több objektívet is viszel, a súly- vagy méretkülönbség alig érzékelhető.)
Láttad a képeket?
Még zsebrevághatóbb? Inteligensebb UI?
Amúgy tényleg szép.
Háát… azért van néminemű méretkülönbség. Hogy az esztétika oldaláról ne is beszéljünk:
http://camerasize.com/compare/#347,491
Ami pedig az UI-t illeti: Nálatok, (többé-kevésbé) profiknál már végképp nem értem, miért nézitek le annyira az érintőképernyőt, főleg az olyan gépek esetében, ahol amúgy sincs semmiféle nézőke (bár a virtuális tapipad is mekkora szolgálatot tesz a G5-től felfelé!).
Szerintem az érintőképernyő az első és mindmáig az egyetlen igazán kényelmes, gyors és hatékony megoldás a fókuszterület kiválasztására. Ha a fókuszpont véletlenül nem ott van, ahol szeretnéd és tárcsákkal és/vagy joystick-kel kezdesz babrálni, már rég késő.
Bocsánat, a helyes link:
http://camerasize.com/compare/#454,491
És ha raksz rá objektívet is, akkor hogy csúsztatod be a zsebedbe? Én tényleg zsebben hordom.
Azért a pár mm-ért cserébe viszont a GM1-en nincs markolat, nincs hátsó ujj támasz, nincs vakupapucs így optikai keresőd sem lehet.
Ne érts félre, nekem tetszik a GM1. Csak el kell ismerni, hogy itt már mindent a méretnek rendeltek alá, és az utolsó néhány mm-ért már (az én izlésemhez képest) túl sokat fizettek. Ennek ellenére, ha még m4/3-ot használnék, most valószínűleg vennék egyet a GX7 mellé.
Én nem nézem le. Menüben bogarászni jó lenne. Viszont fókuszálni én mind a mai napig a középső ponttal szoktam. Így szoktam meg, ez áll kézre. Állványos képeknél szoktam mozgatni, de ott meg tök mindegy, hogy mivel, hiszen van idő.
Egyébként sem a fókuszterület kiválasztása (szerintem) a legfontosabb. A GR-en közvetlenül tudsz (mondjuk Av módban) rekeszt, érzékenységet, és exp. kompenzációt állítani. Mindegyiket saját, dedikált kezelőszervvel. Ezt még a D600 sem tudja, csak jelzem…
Ezzel nem értek egyet. A közvetlen fókuszpont kiválasztás nagyon kényelmes, ráadásul sokkal pontosabb fókuszálást tesz lehetővé, mint a középpont-újrakomponálás páros.
Más kérdés, hogy egy fix 28mm-es obinál még APS-C esetében is ritkán kritikus a rögzített fókusszal való újrakomponálás az élesség szempontjából.
Írtad már hogy az AW1. nagyon tetszik. Nekem a képekből ítélve az sem fér el igazán a zsebben, még a 10mm obival sem. Vagy?
Abban sem lennék biztos, hogy a képminősége eléri a RICOH GR szintjét. Bár attól még lehet elég jó a célra (“állandó” fotós társnak)
De a futós hátizsákomban igen.
Való igaz, hogy méretben és képminőségben gyengébb. Cserébe túlél kb. mindent, amit én.
Látom, h az ixus 100 is használatban van. Bosszantó, de nem lehet néha ezeket a zsebgépeket nélkülözni. Fanyalogva nézegetem a képeket, amiket a kis kompaktommal “kell” elkövetnem. Mégis annyira kényelmesen használható, h nem mondok le róla.
Ezért volt képben egy darabig (sokáig) a TG2. Aztán megnézve pár képét láttam, hogy alig-alig jobb (ha egyáltalán) mint a régi kis Canon. Én ezt igazából azért használom már csak, mert nem sajnálom. Ha elejtem és széttörik, kap az asszony egy jobbat.
Keves Miklós!
A Sony A7 + 55mm 1.8 nem keltette fel a fantáziádat?
Kis testben nagy “lélek”…
Szia!
Nem igazán. Az RX10 viszont annál inkább.
Érett fotós gondolkodásra vall!
Szia Miklós!!
Olvasom a futós bloggodat is mivel én magam is futok,de nagyon hiányoznak a fotós írásaid!Felhagytál a fotózással vagy annyira leköt a futás?
Szerintem sok követődnek hiányzik a szellemes és tényszerű fotós írásaid.
Szia Józsi!
Jelenleg nem tudom, hogy hányadán állok a fotózással. Az tuti, hogy a technikai része már egyáltalán nem érdekel, a fórumokon pedig többnyire jót nevetek.
Ok Miklós akkor futunk tovább!!! Én ott is követlek
Szia Miklós,
Egy kérdésem lenne a géppel kapcsolatban: tud-e “external flash” módban vakut triggerelni?
köszi
Péter
Kedves Miklós!
Most “tévedtem” ide…Kérdezném, ha most váltanál – ismerve a Ricoh GR és az AW1 miatti korábbi bosszúságod, – hogy döntenél. Esetleg kacérkodnál egy harmadikkal is ( ugyanebből a családból…) Kösz, szia AJ
I see a lot of interesting posts on your blog. You have to spend a lot of time writing, i
know how to save you a lot of time, there is a tool that creates unique, google
friendly articles in couple of seconds, just type in google – laranita’s free content source