Mivel már egy ideje nem használtam, így megszabadultam a teljes DSLR cuccomtól. A jelenlegi “felszerelésem” így most aztán igazán egyszerű lett. Egy fix objektíves kompakt, és kész.
Ilyen-olyan formában, de több mint harminc éve fotózok. Rengeteg mindenben mulasztottam el részt venni csak azért, hogy helyette inkább lefényképezhessem. Ennek most vége. Az élmények fontosabbak, mint a megörökítésük. Nem szeretném az életem elkövetkezendő legérdekesebb pillanatait is egy keresőn vagy épp egy LCD kijelzőn keresztül nézni. Megélni akarom őket. És persze lesz nálam fényképezőgép, ki tudja, talán egyszer még DSLR is, de többé nem akarok semmit alárendelni annak, hogy digitális hulladékot gyártsak.
Egy szó mint száz, a fényképezés megszűnt az életem egyik (sőt, ezidáig gyakran “a”) legfontosabb részének lenni, bár fotózni továbbra is fogok.
Hogy mi lesz a bloggal? Jó kérdés… Új cikkeket nincs kedvem írni, nem is lenne miről, hiszen már jóideje nem a fotózáson jár az agyam. Egy-két hónapon át még fizetem a havi bérleti díjjat, de valószínűleg jövő tavaszig lelövöm az egészet.
Szóval használd ki az időt, és olvass el mindent, ami érdekel! Az írásaim többségével még én magam is egyetértek.
szvsz koltoztesd at vmi ingyenes blogra (blogspot pl) – hasznos kis gyujtemeny ez, kar lenne erte!
én is pont az ingyenes költözést akartam javasolni
Milyen érdekes, néhány hete döntöttem én is ugyanígy és nagyon nem bántam meg! Remélem Te is így gondolod majd Miki.
Nahát!
Aztán ha megbánom, sincs semmi. Bármikor újrakezdhetem. Mint ahogy Te is.
Visszatérő olvasód voltam, de még sose kommentáltam.
Kicsit sajnálom, mert szerettem olvasni az írásaidat. Szerettem, ugyanakkor őszintén megmondom sokszor értetlenkedtem, nem állt össze, hogy miről is szól ez az egész.
Volt egy gyakran visszatérő kérdés, ami felmerült bennem, illetve amit többször majdnem megkérdeztem (aztán mégse), hogy igazából mi motivál, miért csinálod, a fotózást. Valahogy mindig azt éreztem, hogy sose elég ami van, a képek készítésének öröme, mindig kell egy új obi, váz, rendszer, kütyü, program, hogy öröm (vagy talán inkább kerek) legyen a fotózás. Illetve pont ezt érzetem az írásaidon keresztül, amit most írtál, hogy “rengeteg mindenben mulasztottam el részt venni csak azért, hogy helyette inkább lefényképezhessem. ” Legyen kép, legyen gyorsan kép, hagy osszam meg, hagy töltsem fel, hagy legyen Explored….stb. Így kívülről úgy tűnt, hogy rengeteg időt beleteszel, de valahogy sose tudsz “megnyugodni”.
Viszont beleolvasva a linkelt másik blogodba innen úgy látszik, hogy találtál egy új szenvedélyt, ami új izgalmakat rejt, lehet új cipőt venni, új kütyüt venni, új táblázatokat gyártani, új izgalmasakat blogolni. Nincs analógia?
Mindenesetre köszönöm a sok írást, sokat lehet tanulni belőlük, meg érdekeseket gondolkodni .
G.
Nem értek veled egyet (persze a saját szemszögömből nézve), saját tapasztalatom szerint az emlék könnyen elszáll, de a jó kép megmarad. És visszanézve régi képeimet az utazásaimról, rengeteg elfeledett emlék jut eszembe. Akár egyetlen kép is elég ahhoz, hogy egy-egy egész nap történéseit felidézze bennem, vagy egyszerűen csak hogy milyen szép volt ott a táj.
Persze nem jó ha kizárólag a fotózásra koncentrálunk, de a ló túlsó oldalára sem jó átesni, mert később megbánhatjuk, ha egyetlen jó képet sem találunk egy szép emlékről.
Neked is azt javaslom, hogy minimálban azért folytasd valami jó minőségű géppel, évek múltán biztos örülni fogsz neki.
“És persze lesz nálam fényképezőgép”
Megértelek; magam is azt írtam egy “mesém”ben, hogy: “én élni akartam az életet, nem csak fényképezni”…
…de azé’ sajnálnám, mert sok érdekeset olvastam itt.
Elég műszaki beállítottságúak az írásaid, a fotózás azonban legalább ennyire szól az ihletről, az inspirációról. Régóta olvasója vagyok írásaidnak, és olyan érzésem volt/van, miszerint kényszeresen le kellene fordítanod mindent teljesítményre, műszaki leírásra, technikai összehasonlításra. Lehet, hogy tudatosan/tudat alatt ezt elégelted meg.
Mezei olvasóként köszönettel tartom mindazért a sok információért, amit megosztottál velünk. Képeidből szintén sokat tanultam, egyfajta mércét, ötleteket, kommunikációt.
A fotózás örömét kívánva, Tibor
Sajnálom, hogy “elmúlt”. Azért nem nem nevezném digitális hulladéknak amiket csináltál…….
Nagyon tanulságosak és aközérthetőek az írásaid.
Nagyon hiányozni fognak.
Nagyon banális példa: olyasmi, mint egy drogfüggő szenvedélyétől úgy szeretne megszabadulni, hogy másikat keres………… szerintem Te is vissza fogsz térni.
Sok szerencsét.
Üdv. Csaba
Remélem nem alakoul ki most temetési hangulat. Én is kommentelek azért. Íme:
Egy ideje azon filóztam, h mi lesz a legközelebbi blog-bejegyzés tartalma. Miről ír nekünk Miki? Halvány lila fogalmam sem volt. Most ebből értem meg az érzésemet.
Az egyébkén elve meglep, h elpasszoltad a d600-at.
Szeretném én is leírni itt, h szerintem hova jutott a digitális fényképezés. Ugyan itt is tettem utalásokat a műfaj nem is a “halálára”, de határozott lecsendesedésére, amire bizony nem csak Miki az élő példa. Ki hogy van vele ez eddig, de bizony Miki nem egyedüli példa. Ha egyéb fotós fóromokat nézek ott is fellelhetőek nem kis számban azok akik végigjárták a kompakt-dslr-milc-miegymás körüket és ma megint csak 1 szál kompakt fgépük van (azért abból a jobbik). Mi történik itt emberek?
Lehet látni az okokat. Ha fejtegetem általánosságban a jelenség okait, bloggazgától elvonatkoztatva, akkor az alábbiakat tapasztalom, amikkel hobbifotósok szembesíthetik magukat. Két részre szedem.
Kütyü oldal:
1. A fgépek nagy száma és fajtája. Mamár ez visszahúz, ha az aznap kiadott és megvett fgépnek már másnap nem örülhetek mert 1 nap alatt elévül az újdonság ereje. Mi az a Df? Emlékszik még rá valaki? Stb.
2. Egy ideje a pixelkukkolásnak szinte semmi értelme. A képminőség a legkissebb kompaktoktól eltekintve “garantált”. Másképpen szólva feltünően hasonlóan jók az újabb cserélhetős objektíves fgépek képminősége. Mennyivel lehet vagy kell jobbnak lenni még? A válasz: semennyivel.
3. Borzasztóan sok az átfedés, tudásban, használhatóságban. Stb. 1. esből következik.
4. Telefonkamerák minőségi javulása, ami sok helyzetben a fgépet feleslegessé teszi.
Fénykép oldaláról:
1. Sok van belőle. A gépemen (mindenkién értsd), az interneten és úton útfélen. Mind érdekes? Aligha. Meddig köti le a figyelmem mások fényképe, amikor már olyan fotótémákat látok, ami nem fotótéma?
2. Megosztani is egyre kevésbbé érdekes a fotókat. (Mamár 40-50 groupba 10-15 tag-gel teszed a képeid és megnézik pár tucadszor (Flickr). Aztán ha explored, akkor mi van? Holnaptól kitűzőt hordasz? Szóval egy kis időalatt ez is elmúlik.)
Egy mondat a végére. A digi fényképezés nagyszerű a fentiektől eltekintve az is marad. Csakhogy az elterjeadése és a képminőség szárnyalása komolyan visszahat a felhasználók szokásaira.
Szia!
A döntésemnek, hogy nem akarok mostantól szinte mindent alárendelni a fotózásnak, semmi köze a technikához. (Sőt, pont fordítva! Kimondottan szórakoztat, hiszen mégiscsak mérnök vagyok. )
Mindössze a prioritásokról szól. Arról, hogy hogyan akarok élni, és mivel akarom tölteni az időmet.
Pár hónapja, miközben a Bükkben futottam (nem verseny, csak egy sima futás), átléptem három szalamandrát, pedig volt nálam fényképezőgép (kompakt). Mióta az eszemet tudom, nem mentem el szalamandra mellett anélkül, hogy le ne fotóztam volna. Most pedig nem volt kedvem hozzá, nem akartam kiesni a flow-ból. Ennyi.
A technika meg… Itt van az asztalomon az ország vélhetően első Sony RX10.
Fog még menni ez a blog úgy látom. Én meg h magam igazoljam be nex3n-eztem. Tükrösnek lejtő.
Írjál a szerzeményről! Számomra is feltűnt ez az RX10 megjelenésekor. Érdekes és igéretes masina.
kedves Miklós,
köszönjük a sok hasznos cikket!
jó egészséget Neked és a Családodnak is!
viszontlátásra !
zs.
Érdekes ez a mai digi fényképezés, fényképmegosztás hobbi/ipar. Amit Hobbi Gilda írt, abban van valami. (bár nehéz kibogarászni, de kb. megfogható a lényeg).
Kedveltem ezt a blogot, jó volt olvasgatni. Úgy emlékszem a GF1 “teszted” óta raktam a könyvjelzők közé, és tényleg örömet okozott egy pár új fényképed, új írásod. Sajnálni is fogom ha végleg megszűnik, bár ez az egész miklosrabi honlap + blog + digi.fényképek téma is válhat egy kedves “nem lefotózott” emlékké.
Sok örömet kívánok a RabiMiki családnak – csak, hogy értesüljenek erről, ha többé nem hallanék felőlük
w21.
Sokat tanultam tőled.
Bírtam a régebbi weboldalad is, meg a blogot is. De megértelek. Ez sok energia és a fontos, hogy jól érezd magad.
Fogsz Te fotózni, persze sokat. De nem létszükséglet ez a fulltime “digitális jelenlét.”
Köszönet!
Először, lehet, utoljára írok, régen olvaslak. Voltam már így. Átmeneti állapot. A cuccért nem kár, utazd el az árát! A kompakt a halál, kézbe sem érdemes venni. De a kereső, az nagyon fog majd hiányozni! Szóval, lazíts egy jót, de, szép fényeket!
Folyamatosan olvastam a blogodat, és sajnálom, hogy most pihenés jön e téren, de teljesen megértelek. Szerintem sokan vagyunk ezzel így. Kinek kevesebb, kinek több idő még rájön, hogy mennyi fontosabb dolog van, mint a fotózás… persze ettől még kattingatunk, mert szeretjük megörökíteni a szépet, amit fontosnak, érdekesnek gondolunk, de már nem létszükséglet, hogy a legmegfelelőbb optikával, a legjobb világítással készüljön el. Mondjuk az utóbbi években a technika is sokat fejlődött…
De én külön köszönettel tartozom neked! Ha nem olvastam volna a blogod, ha nem látom, hogy más is le tudott fogyni és lefutni egy félmaratont, akkor talán sosem hiszem el. A Te történeted, ismerve a fotós előzményeket még inspirálóbb volt.
Nálam tavalyhoz képest: -15kg, -5 objektív és +21km futás. Irány Siófok!
Köszönöm!
Remélem jól ment!
Ha olvasod a futós blogom, akkor talán láttad, hogy nekem nem sikerült elmennem.
Kedves Miklós! Bár érezhető volt ez az irány, mégis nagyon sajnálom, hogy így esett. Szegényebbek lettünk nélküled. Visszavárunk.
Üdv: G.
Szerintem Miki elolvasta “Susan Sontag: A fényképezésről” írott esszéit. Vagy nem, az ember magától is eljut oda (egyfajta evolúció, érettség) hogy inkább ÁTÉLI mint turistaként lefotózza. Egyben ajánlom mindenkinek a Sontag esszéket (nagyon elgondolkodtatók!).
Igen, abban igazad van, hogy turistafotókért nem érdemes csinálni, mert csak egy ideig szórakoztató.
Ezért élnek a mindent egyben kompaktok. Másfelől elég jó lett a képminőségük. Tehát előbb-utóbb mint magánszemély avagy hobbifotós a kényelmet fogja választani a ma már enyhe képminőségbeli kompromisszumot jelentő kompaktabb fgépekkel. Ugyanakkor képi tömegtermelés is a nagyobb befektetések értelme ellen szól.
Egyetértek a fotósszokások evolúciós jelenségével, mint létező dolog.
Magam is egy csúcskompakt beszerzésén gondolkodom. A tükrös a szekrényben rozsdásodik egy ideje.
Nem olvastam, de rákeresek.
Sontag mellett ugyancsak jó Roland Barthes: Világoskamra c. írása is, ha valaki a fotográfia lényegét keresi. A modern képdömping idején ez elég ritka.
Egyébként én is első megszólaló, de régi olvasód vagyok. Tetszik a fotográfiához való hozzáállásod. Az autonóm riportban és a természetfotóban feltett képeid egyaránt nagyon magas minőséget képviselnek. Persze a technikai tudás is fontos, és ezen a téren is sok érdekeset tettél a képernyőre. De, ha valaki tud főzni, akkor egészen egyszerű alapanyagokból is csodás ízeket fakaszt, míg ha nem, akkor a legjobb alapanyagból is maximum középszerű végeredmény lesz.
Bár az általad a leállás okaként leírtakat megértem (a világban csoda lenne, ha nem jutnánk idővel minden tevékenységnél erre a következtetésre), azért bízom a folytatásban. Amit alkottál, az egy magasabb emberi értékszemléletet képvisel, esetenként komoly társadalomkritika, vagy éppen hétköznapi, de szép és harmonikus.
Visszatérő olvasód vagyok. Hasznos, és tanulságos a blogod. Az itteni munkád nekem segítség volt. Volt hová “kukkolni”, ha olyan ember véleményére voltam kíváncsi aki előrébb jár.
Köszönöm.
Gyerekek!
Tényleg mindenki elhiszi, hogy Miklós abbahagyja a fotózást, de azért még utóljára vesz egy 360 eFt-os félprofi bridge gépet, hogy a futásnak hódolva egy viszonylag nagy készülék nála lehessen? Vagy csak el akarja adni majd 3-4 hónap múlva egy kis veszteséggel?
Mindenesetre érdekes végigolvasni a kommenteket.
Miklós! Ha nem újítod be az RX100-at, talán nem is írok. De így kicsit műbalhé íze ven a dolognak. Talán csak teszteled az olvasóidat, hogy mit szólnának ha….
Jöhet a teszt a sonyról
Ez látatlanban egy profi videokamera is egyben. A fényképezőgép oldala sem hanyagolható. Előnyének kell tekinteni a nem cserélhető objektívet és a szabadság 1 gépben ölt testet.
Most komolyan… Nem tudsz olvasni?
Hol írtam azt, hogy abbahagyom a fotózást? Fuss neki még egyszer a harmadik bekezdésnek, légyszi.
Az RX10 amolyan mindenes masina lesz. Kirándulásokra, utazásokhoz, családdi videókra. Kb. arra, amire anno a Nikkor 28-300-at szerettem volna használni, bár ezt végül sosem vettem meg.
Néha tényleg kicsit viccesek ezek a csapongások, no de tegye a szívére a kezét mindenki és mondja azt, hogy soha az életbe nem volt fotósfelszereléssel kapcsolatban irreális húzása.
Nekem pl. volt pár hasonló járatom és csak azért nem csámcsog rajta senki, mert én nem vezetek ezekről nyilvános blogot.
Szóval szerintem nincs ezzel semmi gond, mindenki járja a maga útját és ami engem illet várom a következő bejegyzést az RX10-ről.
Szeretném kifejezni abbéli örömöm, hogy nem csak a fotózásról fogsz írni. Jó minőségű és motiváló írásaid vannak. Szeretek itt olvasgatni, ha időm engedi.
Másrészt szerintem kár, hogy nem osztod meg a gondolataidat az épp most használt géppel (akár kávéfőző) kapcsolatban. Nem értem ennek mi értelme van.
Használod, kialakul benned egy kép az eszközről és aztán írsz egy oldalt róla. Ennyi. Szerintem ezzel csak megnyírbálod a blogod, nem színesíted.
Rengeteg tesztoldal van a neten, melyek naggggyon objektív teszteket akarnak ízzadni, de…….
Egyszerű. Annak a pár sornak a megírása rengeteg energiát igényelt, amit egyszerűen már nincs kedvem beletenni ebbe az egészbe. Nem a fényképezéstől ment el a kedvem, csak a vele való ennyire tudatos foglalkozástól.
Nem tudom, hogy ez így érthető-e…
Heya my business is for that primary period listed here. I discovered this particular table we to uncover Promoted practical & them reduced the problem available significantly. Hopefully presenting something just as before and aid other folks such as you helped me.
Christmas Cookie Walk at Agape Church of the BrethrenDon’t have time to make homemade cekoios or candy for the holidays? Don’t like to bake? Have a last minute get-together and need dessert? We have the solution for YOU! Come to the “Christmas Cookie Walk” at Agape Church of the Brethren, 11610 Lima Rd. (between Carroll and Dupont Roads) on Saturday, December 8, from 9:00 A.M. to 12:00 noon. We will have many different varieties to tempt your taste buds. Some of the cekoios featured will be: holiday cut-outs, buckeyes, peanut butter blossoms, monster cekoios, and many more. We will also have a limited number of homemade Chocolate Covered Caramel Apples decorated for Christmas. Mark your calendars and get there early for best selection of these yummy treats at only $6.00/lb. Proceeds will be used for Women’s Fellowship projects and Outreach Ministries.In addition, holiday and gift items, handmade by Agape craftpersons, will be sold. A variety of wooden, quilted, knitted, crocheted, and “crafty” specialties are available with proceeds going to the Agape Women’s Fellowship projects. AND the youth group will be selling HUGE jelly beans as a fund raiser for their activities.Lots will be happening – hope you can join us! For more information call the church office at 260-489-6908.
(I’m not sure if I’m posting this in the corcret place as I was unable to post it from the Dashboard.)The type of physician I would like to work with is a gerontologist. A gerontologist specializes in caring for the elderly. I have a fondness for our older population. They built out society and lived in a time that many of us can learn from. I would take great pride in caring for them as they age. In my opinion, working with a doctor that shares my passion and excitement would be the ideal work environment.The type of physician I would not be as excited to work with would be a proctologist. To be completely honest, I just don’t think I have what it takes to be in that environment. It’s important to be professional in any medical environment. I believe my sense of humor would not allow me to be as professional as I would need to be. I would also prefer not to work with ophthalmologist. Several years ago I spent a week with my grandfather at a specialist to have cataracts removed. I found it very difficult to watch the videos of my grandfather’s up coming procedures. It wasn’t difficult caring for my grandfather after surgery, but I must admit the pre-op was an experience that I would not want to assist in on a daily bases.