Az MZ-M a Pentax legegyszerűbb és legolcsóbb analóg fényképezőgépe az MZ szériából, az egyetlen, ami nem rendelkezik AF rendszerrel. Azon fotósoknak készült, akik még az AF korszakban is ragaszkodtak manuális objektívjeikhez, de szerettek volna valami modernebb vázat.
Felépítés
A váz, talán egyedül a zárszerkezet kivételével, teljes egészében műanyagból készült. Hihetetlenül könnyű és kicsi. Bár az összeszerelés minősége teljesen megfelelő, valahogy mégsem képes komoly szerszám benyomását kelteni. Nem az a baj, hogy műanyag, hanem az, hogy ilyen műanyag. Kopogós, olcsó.
A bajonett is műanyag.
Használat közben
Ez a fajta kezelőfelület a kedvencem. Rekesz állítása az objektíven, záridőé a fenti tárcsán, expozíció kompenzációé pedig egy másikon. Állítható még a meghajtás módja (egyszeres, sorozat, időzített), illetve a gép természetesen kikapcsolható, az expo gomb körül lévő kapcsolóval. Pont ahogy kell, pont ami kell, se több, se kevesebb. Automata üzemmódot a megfelelő tárcsa “A” állásba tekerésével tudunk kapcsolni. Az üzemmód rövidítése az expo gomb mögötti parányi LCD-ről olvasható le, a következő kocka sorszámával egyetemben. Más nem jelenik meg, nem is kell.
A mélységélesség természetesen ellenőrizhető, az bajonett mellett lévő gomb megnyomásával (ez még az MZ-5-ből is kimaradt).
A kereső sajnos pentatükör rendszerű, viszont jó nagy és világos. A teljes képkocka kb. 90%-át képes megjeleníteni. A mattüveg közepén vízszintes törőék, körülötte mikroprizmás gyűrű. Sajnos a törőék átmérője viszonylag kicsi, néha nehezen megy az élesség beállítása.
A váz képes a filmeken lévő DX kód leolvasására, de a kiolvasott érték kézzel módosítható is.
A fénymérő csak egyetlen, un. mátrix módban képes működni, spot mérés sajnos nincs, pedig ez fontos lenne egy filmes gépnél. A mért érték rögzíthető. A záridő megjelenik a keresőben, a kép jobb oldalán, kicsit kitakarva a képből, hét szegmenses LED kijelzőkkel kiírva. A rekeszérték manuális vagy Av módban nem látszik, P módban pedig csak kb. pontos. A LED-ek fényereje fix, Nappal szembe fotózva láthatatlan.
A zár és a tükör mozgása természetesen jól hallható, de szépen szól, nekem tetszik. A filmet a hagyományos irányban tölti meg, tehát a patronból kifelé, visszacsévélése pedig bármikor elindítható.
A fókuszálás és a fénymérés (megfelelő módon korrekciózva), 6MP-es negatív szkennelés alapján kellően pontos.
Kompatibilitás
Szemben az MZ sorozat többi, hasonlóan olcsó tagjával (pl.: MZ-50), a Pentax MZ-M tökéletesen kezeli az összes olyan K bajonettes objektívet, aminek van rekeszgyűrűje és kirajzolja a teljes 24x36mm-es képkockát. Ez nagyszerű, hiszen így remekül használható a legolcsóbb Pentax-M sorozat (“A” állás nélküli manuális objektívek), ami bőven elég lehet olyan valakinek, aki főként rekesz előválasztásos automatikát szeret használni.
Én is szeretem az analóg technikát, főleg a manuális eszközöket, de ma már nem használom őket. Te milyen célra fogod használni?
Az eredeti ok az volt, hogy a gyerkőceimről csináljak vele képeket, de mivel szeretem használni, így voltak (és biztosan lesznek is) napok, amikor csak ez volt nálam, és ugyanúgy használtam minden másra is. Ma este jön az első pár kép a Vértesből.
Kíváncsian várom a képeket. Milyen filmet használsz?
Kodak BW400-át. Ez egy fekete-fehér C41-és film. Jó szemcsés.
Sajnos ma már a Fujin kívül senki nem kínálja ezt az elrendezést, pedig ennél jobbat szerintem se találtak ki azóta se.
Nekem régen Pentax MZ-5n vázam volt. Ugyanez a letisztult forma, semmi fölösleges csicsa. Ez az n-es verzió volt a jobban felszerelt, erről nem spórolták le a mélységélesség ellenőrzést. Sőt rendelkezett a szokásos 3 féle fényméréssel is, a spotot is beleértve.
Jó kis gép volt, bár kicsit sok volt a műanyag ami akkoriban nekem még furi volt, plusz meg mivel én is jellemzően mf fixekkel használtam így végül lecseréltem egy LX-re.
Van más is, csak picit drágán.