Megértük, hogy mára a micro 4/3 lett az egyik legteljesebb rendszer a 24x36mm-es formátum alatt. Ez azt is jelenti, hogy a hagyományosabbnak számító területekre, fókuszhosszakra, már több objektív közül is választhatunk. A legszélesebb kínálat a nagylátószögű és a normál objektívek terén van, de immáron portré/kistele tartományban is négy megoldás létezik (Olympus 45/1.8, Olympus 60/2.8, Olympus 75/1.8, Panasonic Leica 45/2.8). A két sötétebb objektív elsősorban makró felvételekhez lehet praktikus, a két fényerősebb pedig portrézni. Ezeket hasonlítom most össze.
Ár
Kezdjük a legnyilvánvalóbb különbséggel, az árukkal. E sorok írásakor a nagyobbik több mint háromszor drágább, mint a kisebbik. Ez hatalmas különbség, ami csak tovább nő, ha mindkettőt felszereljük a gyári napellenzőjével (egyik esetben sem tartozék, pedig mindkét esetben szükséges). A fenti képen egyébként olcsó, fém, szűrőmenetbe csavarható napellenzők láthatók, amiket pár dollárért rendeltem az eBay-en, Kínából.
Az összehasonlítás egyik nagy kérdése, és ezért kezdtem a listát pont az árral, hogy vajon mit kapunk ezért az óriási különbségért cserébe?
Felépítés
Bár nagyon hasonlónak tűnnek, a két objektív felépítése nem is lehetne ennél különbözőbb. Míg a 45mm-es, a bajonettet leszámítva, teljesen műanyag, addig a 75-ös tiszta fém. El nem lehet mondani, hogy mennyivel jobb érzés az utóbbit használni! Sajnos a 45-ösön nagyon érződik az olcsósítás, csinos megjelenése ellenére nem kelti erős objektív érzetét.
A használat módját tekintve nincs igazán különbség köztük. Mindkettő elektronikusan fókuszál, mindkettő belsőleg (tehát a szűrőmenet nem forog). Természetesen egyik sem stabilizált, az Olympus ezt a feladatot a vázakra bízza.
AF
Mindkét objektív az Olympus úgynevezett MSC fókusz megoldását kapta, aminek elsősorban videó felvételek készítésekor látjuk hasznát. Az élességállítás ugyanis kimondottan halk. Ha nem valami teljesen csendes térben forgatunk, akkor még a beépített mikrofon használata mellett sem jelent problémát a fókuszmotor hangja.
Az élességállítás sebessége már más tészta. A 45mm-es itt érezhetően jobban teljesít, mint nagyobb testvére. Bár a fókuszálás mindkét típussal pontos, a 75mm-es meglehetősen lassú, és néha kicsit bizonytalan, miközben az olcsóbbik villámgyors.
Látószög
A két objektív fókuszhossza között a különbség nagy. Egészen pontosan 67%. Látószögük mégsem különbözik annyira, hogy egyszerre, egy helyszínen, szükségem legyen mindkettőre. Úgy gondolom, hogy egy objektív sorban bőven elég, ha az egymást követő fókuszhosszak duplázódnak. Így például hasznos összeállítás a 12mm-25mm-45mm-90mm négyes. A 75mm valahol félúton elvész a két utolsó között.
A következő két képet azonos távolságból készítettem a fiamról (nem kicsit utálja az ilyesmit):
Ha a fenti képhez hasonlóra szeretném vágni a 45mm-en készült felvételt, akkor valami ilyesmi eredményt kapok:
A perspektíva természetesen teljesen azonos, de így vágva a 45/1.8-ból 75/3.0 lesz, ami lényegesen élesebbé teszi a hátteret. Az sem elhanyagolható persze, hogy vágás után a kép már csak 5,5 megapixel a 16 helyett.
Perspektíva
Ha azonos nagyításban szeretnénk elhelyezni a témát a képen, akkor a hosszabbik objektívvel természetesen messzebb kell menni. Mivel a perspektíva a tárgytávolságtól függ, így a két szóban forgó objektívvel ilyetén módon nem lehet azonos képet készíteni. A következő két kép erre mutat példát.
Jól látható, hogy a rövidebb objektív többet enged a háttérből a képre, mint a hosszabb, míg utóbbi egy kicsit jobban összenyomja azt.
A két kép között egy nagyobbacska lépésnyi különbség van. A második esetben már határozottan kívül éreztem magam a “humán távolságon”.
Bokeh
Azonos fényerő mellett a hosszabb objektívnek van nagyobb nyílása, így kisebb mélységélesség tartománya és erőteljesebb háttér mosása. Ez mind a két fenti példán megfigyelhető. A háttér elmosás jellege viszont nagyon hasonló, mindkettő remekül teljesít.
Összefoglalás
A különbség a két objektív között bár jelentős, de nem áthidalhatatlan. Nincs szükség mindkettőre, és ez egy érdekes helyzetet teremt, mivel a kisebbik sokkal olcsóbb, miközben a drágábbik csak egy kicsivel jobb. Hogy ez a kicsi előny megéri-e a háromszoros árat, azt még mindig nem döntöttem el. Az sem elhanyagolható, hogy a 45mm-es fókuszhosszal közelebb lehet menni, természetesebb érzés azzal fotózni valakit, mint messzebbről, 75mm-en.
Panasonic DMC-GH2 + Olympus M.Zuiko Digital 45/1.8
Ugyan offtopik, de ez az a képi “hiba” amiről a markolatos postban írtam. Ha megnézed a portrékon a hátteret, látszik hogy a kerítés lécek balra dőlnek, ami a valóságban valószínű, hogy nem így van. A markolatot használva ezt a hatást tudom elkerülni, azzal, hogy precízebben tartom a gépet.
Lehet, mivel úgy igyekeztem azonosan tartani a képkivágást, hogy a középső AF pontot a gyerek orrára raktam, a kép szélét pedig kicsivel az ülőke (amin könyököl) recés része alá, azzal párhuzamosan. A kertünk nem túl sík, így simán lehet, hogy csálén állt az egész.
Nagyon érdekesnek találom, hogy nektek, nálam „haladóbb” amatőröknek mennyire fontos az „erős objektív” érzete. Számomra az a bizonyos „összeszerelésiminőség-érzet” pont az utolsó helyen van a listán, ha ezzel olcsóbb lehet bár kicsit is az optika – feltéve, ha egyébként decens módon össze van rakva és esze ágában nincs szétesni (ez a 45/1,8-ra ugye maradéktalanul igaz).
A 43rumors-on viszont – legnagyobb megdöbbenésemre – túlságosan is adnak a „fém-érzetre” (én amúgy utálom a fémet a fényképezőgépeken, mert hideg tapintása van), sőt, hajlandóak 100 eurókkal többet fizetni, csak azért, hogy „felsőkategóriás-érzetű” legyen az üveg!
Úgy látszik, vagy túl szegény vagyok, vagy nagyon antisznob…
(Amúgy sors iróniája, hogy a legjobb összerakási minőségű objektívem pont az a 45–200-as Pana, amit – kissé méltaltanul bár, de – habzó szájjal szidnak az optikai minősége miatt. )
Szia!
Én alapvetően szeretem, ha a használati tárgyaim masszívak és szépek, legyen bár szó az autómról vagy épp a fúrógépemről.
Abban egyetértünk, hogy a fém nem a legjobb választás, kívülre nem. Ezért mondom én mindig, hogy a legjobban összerakott m4/3-os objektív a PanaLeica 25/1.4. Erős, gumírozott, és nem fagy rá az ujjam.
A 45/1.8 viszont más tészta. A fókuszgyűrűjét két ujjal össze tudom nyomni. Nem merem erősen megfogni, mert attól félek, hogy elpattan benne valami. Ez bennem rossz érzést kelt, mivel alapvetően nem szeretek a dolgaimra ilyen értelemben vigyázni. Azt szeretem, ha üthetem vághatom, és karc nélkül túléli.