Mivel nemrégiben Olympus vázra, és vele együtt szenzor alapú stabilizálásra váltottam, így nem volt már szükségem a Panasonic optikai stabilizátorára. Ezzel lehetőségem nyílt a legnagyobb és legnehezebb objektívemet a Panasonic LUMIX G Vario 14-140/4-5.8 Mega OIS HD-t a némiképp kisebb és jóval könyebb Olympus megfelelőjére cserélnem.
Felépítés
Megjelenésében hűen követi a korai Olympus micro 4/3 objektívek dizájnját. Fém bajonett, szürke gyűrű a tövénél, majd fekete tubus (kapható teljesen szürkében is). A bajonettet leszámítva természetesen minden műanyag. A zoom gyűrű nagy, és szépen mozog, a fókusz gyűrű kicsi, és a szokásos focus-by-wire érzést nyújtja. Mindkét gyűrű felülete bordázott műanyag, gumi borítás nem jutott rájuk.
A teljesen hasonló módon és azonos anyagokból felépített, de jóval kisebb, Olympus 9-18mm-nál már megtapasztaltam, hogy bár ez a kivitel nem tűnik a legellenállóbbnak, mégis, a gyakorlatban, igen jól bírja a gyűrődést. Remélem, itt sem lesz másként! 
Ellenállónak is kell lennie, mivel egy szuperzoom számomra leginkább mostoha körülmények között hasznos.
Bár a Panasonic felépítése sokkal erőteljesebb, hajlandó vagyok elfogadni, hogy ez a kisebb súly ára. Mindennek ellenére, azért a zoom gyűrű elbírt volna egy gumi borítást, sokat javítana a kezelhetőségén.
Az objektív nem időjárásálló, ami meglepő is lenne, hiszen amikor ezt tervezték, még nem létezett időjárásálló micro 4/3-os váz. Többször írtam már, hogy túl van ez az egész szigetelés dolog lihegve egy kicsit, mégis úgy érzem, előbb utóbb az Olympus kiad majd egy ellenállóbb változatot is, amit aztán majd árulhatnak csomagban az OM-D szériás vázakkal.
A szűrőmenet 58mm-es, és természetesen nem forog sem zoomolás sem fókuszálás közben. Az objektívhez Olympusos szokás szerint nem kapunk sem tokot, sem napellenzőt, utóbbit érdemes külön megvenni hozzá. Az LH-61C a megfelelő típus.
AF
A fókuszálás gyors, pontos, és csendes. Bátran használható videó felvételekhez is (bár vidók esetében én MF párti vagyok).
Olympus OM-D E-M5 + Olympus M.Zuiko Digital 14-150/4-5.6
Rajz
Egy közel tizenegyszeres átfogású zoomtól nem lehet csodákat várni, természetesen a képminőség, különösen nyitva, meg sem közelíti a fix objektívekkel elérhető szintet. Kellően lerekeszelve, nagyjából f/8-f/9 környékén, és megfelelően élesítve (smart sharpen, 150%, 0.5 pixel) viszont élvezhető eredményre képes, minden fókuszhosszon. Az extrém sarkokban még ilyenkor is tetten érhető némi lágyulás, a kép közepét pedig már lerontja egy kicsit a diffrakció, mégis, a képek teljesen elfogadhatóak.
Olympus OM-D E-M5 + Olympus M.Zuiko Digital 14-150/4-5.6
A legjobban természetesen a zoomtartomány közepén teljesít, a szélső értékeken fokozottan jelentkezik a lágyulás, de szerencsére sosem túlzottan erősen.
Meglepően jól teljesít a közelpontján, ami pedig nem szokott a normál tárgytávolságra tervezett objektívek, különösen a zoomok, legerősebb területe lenni. A nagyítását tovább fokozhatjuk az MCON-P01 makró előtét lencse használatával, ami viszont már jelentősen rontja a képszélek minőségét, így használatakor tanácsos a témát valahová középre tenni.
Olympus OM-D E-M5 + Olympus M.Zuiko Digital 14-150/4-5.6
Mindenesetre virágok, vagy akár nagyobb ízeltlábúak fényképezésére előtét nélkül is alkalmas, ami tovább fokozza használhatóságát hosszabb túrák során.
Ha nem ragaszkodunk a kis mélységélességhez, akkor akár utcán is használható emberek, életképek megörökítésére. Ilyen esetekben még az enyhe életlensége sem probléma.
Olympus OM-D E-M5 + Olympus M.Zuiko Digital 14-150/4-5.6
Talán az egyetlen, bár utómunkával nagyon könnyen orvosolható, hibája a viszonylag alacsony mikró kontraszt. Ez növeli az életlenség érzetét, és kicsit lapossá, döglötté teszi a képeket. Szerencsére a mai micro 4/3 szenzorokkal készült felvételek már nagyon jól bírják az erősebb beavatkozást is, így ez a jelenség igen könnyen megszüntethető.
Alternatívák
Egyetlen alternatívája létezik, ez pedig a bevezetőben már említett Panasonic 14-140. A két objektív optikailag azonos teljesítményre képes, nem érzek igazán eltérést egyikőjük javára sem. Az Olympus megoldása könnyebb, a Panasonic zoomja viszont jobb felépítésű. Dönteni mégsem az apró különbségek, hanem a használt váz típusa alapján kell. Mivel ezek viszonylag sötét, és a tele végükön kimondottan hosszú objektívek, amiket jellemzően kézből fogunk használni (ha van hely és idő állványozni, akkor vihetünk fix sort is), így a képstabilizátor használata elengedhetetlen. Ha nincs a vázunkban, akkor az objektívbe kell, ha pedig van, akkor választhatjuk a könnyebbiket.
Ajánlás
Az Olympus 14-150 nem a legkisebb és nem is a legélesebb micro 4/3 objektív. Mégis, ha nem tudunk, vagy nem akarunk objektíveket cserélgetni, de széles látószög tartományra van szükségünk, akkor ez lehet az egyetlen igazi megoldás. Épp ezért remek társunk lehet önmagában, vagy esetleg valamelyik nagylátószögű zoom objektívvel kiegészítve hosszabb túrákra, utazásokra.
Olympus OM-D E-M5 + Olympus M.Zuiko Digital 14-150/4-5.6
Én személy szerint jobban szeretem a fix objektívek korlátait, mint a zoomok szabadságát, de vannak helyzetek, amikor a fixek szóba sem jöhetnek. Ezekben a (számomra viszonylag ritka) helyzetekben jön igazán jól egy szuperzoom, aminek nagyfokú rugalmasságáért cserébe természetesen a képminőségéből kell engednünk. Szerencsére nem túl sokat.
Képeim ezzel az objektívvel: KATT!
