FujiFilm FinePix X100

A Fuji talán az elmúlt pár év legellentmondásosabb fényképezőgép gyártója. A két legújabb, komolyabb gépéről (X100 és X Pro 1) írtak már mindent, jót és rosszat egyaránt. Abban viszont mindenki egyetérteni látszott, hogy az X100 az új firmware bemutatásával hatalmasat lépett előre használhatósági fronton. Így aztán, mikor egy igen jóárasított példánnyal találtam szembe magam, nem tudtam nem engedni a csábításnak. Egy nappal a szerbiai utam előtt megvettem, hogy aztán négy napon keresztül mindenféle helyzetben nyúzhassam. Talán mindent elmond, hogy abból a huszonöt képből, ami végül is felkerült a Flickr-re, mindössze négy készült a GH2-vel, a maradék huszonegy az X100-ból bújt elő.

FujiFilm FinePix X100

 

Felépítés

Nem tetszik, ahogy kinéz. A megjelenése különös, és nem túl kellemes egyvelege lett a régies, retró formavilágnak, és a modern, ergonomikus kialakításnak. Sajnos egyik irányba sem húz eléggé, mintha a tervezők nem tudták volna eldönteni, hogy mit is akarnak igazából. Míg bizonyos esetekben a végletekig ragaszkodtak a klasszikus megjelenéshez (pl.: az EVF-OVF kapcsoló önkioldóra hajazó megoldása), addig más részeken, mondjuk a markolatnál és a sarkokban, sokkal inkább a praktikum került előtérbe.

Ez a kettősség szerintem megöli a megjelenését. Lehettek volna a tervezők kicsit bátrabbak, és adhattak volna neki modernebb, vagy épp szögletesebb, régiesebb formát.

Ettől eltekintve, az X100 minőségi fényképezőgép érzetét kelti, masszív, nagy és nehéz, javarészt fém borítja. Három dolog zavar csupán: az exp. korrekció tárcsa a sarkon van, így táskába helyezéskor hajlamos eltekeredni, a mellette lévő “Fn” gomb csúnya fekete műanyag, nagyon elüt a többi felső kezelőszervtől, a hátsó tárcsa közepén lévő “OK” gomb alig emelkedik ki a tárcsából, és keményebben is jár, mint amaz, így a körmömmel kell nyomkodom, ha nem akarok félre kattintani.

A hátsó tárcsát simán elhagyhatnák, ha a nem sokkal felette lévő kétirányú joystick helyére egy normális görgő kerülne. A kettőnek szinte alig van külön funkciója, értelmetlen megoldás mindkettőt megtartani.

A hátsó gombok nagyok, és szép keményen járnak. A legújabb firmware lehetővé teszi, hogy ne csak a felső “Fn”, de a hátsó “RAW” gombot is programozzuk. Nálam előbbi az érzékenység beállítást hívja elő, utóbbi a beépített három fényértéknyi ND szűrőt kapcsolgatja ki- és be.

Külön jó pont jár a főkapcsoló elhelyezéséért, ami nagyon bölcsen az exponáló gömb köré került, így könnyen és gyorsan lehet bekapcsolni a gépet, akár egykezes használat esetén is. Figyelsz, Olympus?

FujiFilm FinePix X100

 

Használat közben

Minden negatív vélemény ellenére, nekem alapvetően nincs bajom a használat sebességével, bár tény, hogy van pár furcsa megoldása. Két olyan funkció van, amit kicsit bután sikerült a Fujinak megoldania. Először is itt van az érzékenység állítása, pontosabban ennek automata funkciója. Egy olyan fényképezőgépnél, ami ennyire jól teljesít magas érzékenységen is, bátran rábízhatjuk magunkat az automatikus érzékenység állításra. Persze van néhány helyzet, amikor ez mégsem előnyös, mivel például meg tudjuk támasztani a fényképezőgépet, vagy pont a hosszú záridő lenne a cél. A gond ilyenkor az, hogy az automata funkciót csak a működését konfiguráló menüből lehet kikapcsolni, mivel nincs “Auto” beállítás a szokásos érzékenység skála elején vagy végén. Tehát hiába rendeltem hozzá az iso beállítás lehetőségét az “Fn” gombhoz, itt nem tudom kiiktatni, vagy épp visszakapcsolni az automatikát, hanem a menüben kell bogarászni.

Másik kicsit átgondolatlan dolog a makró üzemmód aktiválása. Ha éppen az optikai keresőt használom, és szeretnék közeli témát fotózni, akkor a hátsó tárcsa bal gombját kell megnyomnom. Ez eddig oké, egy pillanat az egész. A beállításhoz szükséges ikonok viszont a gép hátsó LCD kijelzőjén jelennek meg, tehát el kell vennem a szememtől a gépet, és úgy átkapcsolni. Ez teljesen felesleges, hiszen mindez megjelenhetne az optikai keresőre vetítve is, meggyorsítandó az egész folyamatot. Még jobb lenne, ha a gombnyomásra nem a menü ugrana elő, hanem simán csak átváltana és kész, nem kérne megerősítést.

Az pedig, ha már a makró funkciónál tartunk, teljesen érthetetlen, hogy az elektronikus kereső használatakor miért van szükség egyáltalán erre az egész makró dologra… Optikai keresős üzemmódnál látom az értelmét, hiszen az használhatatlan közeli témákhoz a parallaxis hiba okán, de ez a gond nem létezik, ha az EVF-et használva az objektíven át kukkolok.

Központi záras gépeknél megszokott módon, a minimális záridő nem túl rövid, és némiképp függ a rekeszértéktől. Ezt hamar meg lehet szokni, és a probléma leküzdésében sokat segít a beépített ND szűrő.

Kimondottan tetszik az expozíció vezérlés egyszerűsége. Vagy fix értékre tekerem a tárcsákat, vagy “A” mint automata állásba. Értelemszerűen, ha a rekeszgyűrű van “A” állásban, az a “Tv” mód, ha az expozíciós idő tárcsa, az az “Av”, ha pedig mindkettő, akkor az a “P”.

Biztosan van, akit zavarna a tény, hogy a rekeszgyűrűt csak egész fényértékenként lehet beállítani (2, 2.8, 4, 5.6, stb.), és a köztes értékeket (1/3 fényértékenként) csak a hátsó kétirányú joystickkal lehet elérni, de én elvagyok vele.

A fénymérés meglehetősen konzervatív módon működik, nagyon igyekszik elkerülni a csúcsfények beégését, így jellemzően kicsit alulexponálja a képet. Én szinte minden esetben +1/3 fényérték kompenzációt használtam ennek kiküszöbölésére.

FujiFilm FinePix X100

 

Kereső

Kétségtelen, hogy az X100 legnagyobb “mutatványa” az un. hybrid kereső, ami egy átnézeti kereső és egy LCD kereső keveréke. Optikai üzemmódban is képes megjeleníteni egy csomó hasznos információt, az expozíciós adatoktól kezdve az AF ponton át a virtuális vízjelig. Elektronikus módban az optikai kereső ablaka elé beugrik egy redőny, és egy közepesen jó (kb. mint az Olympus VF-2) EVF-en keresztül komponálhatunk.

Az EVF üzemmóddal semi gond nincs, működik, ahogy kell neki. Az OVF már problémásabb. Talán a legnagyobb hibája, hogy a keret szűkebb, sokkal szűkebb, mint a valós látószög. Értem én, hogy így akartak biztosra menni, hiszen így, amit a keretbe komponálunk, azt a szenzor majd valóban rögzíti is. A gond az, hogy ez már a XXI. század, és az X100 képes kiolvasni (és megjeleníteni) a tárgytávolságot az objektívből. Hogy mi a csudáért nem lehetett ennek megfelelően, a parallaxis hiba figyelembevételével, az aktuális  fókuszsíkra számított valódi, pontos keretet megjeleníteni, azt én fel nem foghatom. A fókuszpontra ugyanez áll, természetesen.

Ez a pontatlanság nálam oda vezetett, hogy a harmadik naptól már kizárólag az EVF üzemmódot használtam, ami természetesen tökéletesen pontos.

Két további furcsaság. A két üzemmód között nem lehet váltani, amíg a gép fel nem írta az előzőleg ellőt képeket a kártyára (ami elég lassú folyamat, Samsung Class 10 kártyával is), illetve OVF módban az AF pont nem mozgatható annyira szélre, mint EVF esetén.

FujiFilm FinePix X100

 

AF

Az új firmware hatalmasat gyorsított az AF algoritmuson, az elmúlt négy napban egyetlen képről sem maradtam le miatta. Mindenféle mérés nélkül, érzésre, olyan gyors lehet, mint a GH2 és a Panasonic Leica 25/1.4 páros. Nem eget rengető a sebessége, de teljesen rendben van.

 

Képminőség

A képminőség csodálatos, és ez az, amiért érdemes ezt a gépet a hibái ellenére is komolyan venni. A szenzor színmélysége egészen elbűvölő, különösen a kék, a zöld és a sárga tónusai tetszenek. Az objektív már teljes nyíláson, sőt, még makró módban is nagyon éles, a sarkokban egy picit talán lágy, de ez a kis hibája lerekeszelve hamar eltűnik, illetve valódi képeknél egyáltalán nem jelent problémát. A kontraszttal szintén nincs semmi gond, sőt, az erős mikrókontraszt nagyban segíti a gépet a finom részletek megjelenítésében. A Panasonic szenzorokon a kék csatorna mindig elég zajos, már kis érzékenységen is, szerencsére ennek itt nyomát sem látni. A képek tiszták és élesek.

A beégett részek, amolyan olympusos módon, szépen és természetesen jelennek meg.

FujiFilm FinePix X100

A szenzor sötét helyzetekben sem jön zavarba, bátran kihasználható a teljes érzékenységi tartomány. Nagyjából iso1600-ig a zaj szinte észrevehetetlen.

Talán az egyetlen problémám a szenzorral a magas alap érzékenység. A világos objektív, és a teljes nyíláson elérhető viszonylag hosszú legrövidebb záridő (1/1000 másodperc) mellett az iso200-as kezdőérték kicsit magas. Persze ott az ND szűrő, de azért egy valódi iso100-nak (szoftveresen elérhető) jobban örültem volna.

A képek sarkai egészen szűk rekeszállás mellet is sötétednek. Én szeretem ezt a hatást, így cseppet sem zavar, de talán nincs ezzel mindenki így.

 

Összefoglalás

Azt hiszem, hogy azok, akik még az új firmware ellenére is negatívan nyilatkoznak erről a gépről, félreértik a koncepcióját, és a célját. Ez a gép pont az, aminek látszik, egy régimódi filmes kompakt digitális reinkarnációja. Hogy a forma tudatosan vagy véletlenül hozta-e magával a funkcionális hiányosságokat, pontatlanságokat, azt nem tudom, de talán nem is fontos. Ami fontos, az az, hogy szinte pont úgy, és szinte pont arra használható, mint több évtizedes elődei, természetesen némi kötelező gyorsítással és modernizálással.

Nem érdemes, és nem is lehet rendszer kamerákhoz hasonlítani. A Fuji X100 előnye pont az egyszerűsége és a lassúsága. Egyszer az életben be kell állítani a nekünk tetsző módon (nálam: “Av” üzemmód és auto iso, RAW, EVF), majd elfelejteni a kicsit kesze-kusza menüjét, és csak a komponálásra koncentrálni.

Faék egyszerűségével pont az ellentéte mindannak, amerre manapság a száz funkciós svájci bicskára hasonlító fényképezőgépek tartanak. Úgy gondolom, hogy tökéletes másodgép lehet azoknak, akik inkább fényképezni, mint fényképezőgépezni szeretnek. Az biztos, hogy számomra ez a masina a tökéletes eszköz utcai képek készítéséhez.