Ha nagyon gyors akarnék lenni, akkor csak annyit mondanék, hogy a Voigtlander 25/0.95 talán a legjobb objektívem, amim valaha csak volt. Talán a legjobb, de mégsem tökéletes. De nem akarok nagyon gyors lenni. 
Felépítés, kezelés
Megjelenésében leginkább egy 1970-ben gyártott zseblámpára hasonlít, mégis, vagy talán pont ezért, csodálatos. Minden porcikája fémből készült, nagyon szép, nagyon finom felületkezeléssel, pontos illesztésekkel. A fókusz gyűrű igen simán, olajozottan mozog, nyoma sincs a fém-a-fémen érzésnek. A rekeszgyűrű is puhán jár, fél fényértékenként kattan. Talán egy kicsit túl lágyra is sikerült, eleinte gyakran eltekertem, miközben megfogtam. Mostanában óvatosabban kezelem, így ez már ritkábban fordul elő. Hogy őszinte legyek, nekem szimpatikusabb a Canon (n)FD sorozat markáns, darabos működésű rekeszgyűrűje, azt nehezebb véletlenül eltekerni.
Az objektív szűrőmenete 52mm-es, ami szinte pont akkora, mint a bajonett külső átmérője. Mivel az objektív középen sem igen pocakosodik ki, így az egész leginkább csőszerű megjelenésű. Ha feltesszük a fordított kúp elrendezésű (fém, menetes, gyönyörűen megmunkált) napellenzőt, akkor viszont inkább már gombára, vagy ahogy az elején írtam, egy régi elemlámpára hasonlít. 
Külön jó pont jár az extra objektívsapkáért, ami a napellenző elejébe illeszkedik (62mm átmérőjű), így nem kell mindig benne kotorászni, hogy elérjük a hagyományosan a frontlencse előtt lévő kupakot.
A fókuszgyűrű is fémből készült, nem gumírozott, viszont szépen megmunkált darab. Kialakításának köszönhetően kesztyűben is könnyen használható.
Kell is gyakran, mivel az objektív teljesen manuális, semmilyen elektromos kapcsolata nincs a micro 4/3 vázakkal.
Manuális fókusz
Figyelembe véve az árát, sokan kritizálják (főként olyanok, akik sosem használták) ezt az objektívet manuális volta miatt. Oktalanul teszik, mivel a fókuszálás nagyon gyors, és nagyon pontos, legalább is a GH2 nagyszerű elektronikus keresője segítségével. Az vezérlő tárcsát megnyomva a kereső rögtön nagyított módba vált, ami igen egyszerűvé teszi a precíz fókuszálást. Nagy segítség továbbá a fókuszáló mechanizmus kialakítása, ami igen közeli helyezi egymáshoz az 1 métert és a végtelent, míg az 1 méternél közelebbi fókusztávolságoknál jelentősen “megnyúlik”, sokat kell tekerni. Tehát gyors, ahol gyorsnak kell lennie, de lassú és precíz, ahol pedig arra van szükség. Ez apróságnak tűnik, de egyrészt jól mutatja, hogy mennyire átgondoltan tervezték, másrészt valóban sokat segít használat közben.
Bár tényleg könnyű használni, és talán pontosabb is a fókuszálás így, talán nem vagyok egyedül amikor azt mondom, hogy autófókusszal még jobb lett volna.
Manuális rekesz
Ez viszont nagyon jó, minden micro 4/3 objektívnek ilyennek kellene lennie. Az objektíven lévő rekeszgyűrű ugyanis azonnal “két tárcsás” gépet csinált a gépemből. A rekeszt az objektíven állítom, az expozíció korrekciót pedig hátul a gépen (“A” módban). Ez így nagyon jól működik, sokkal jobban, mint a Panasonic / Olympus objektívek esetében a gépen történő állítás.
A rekesz természetesen nem beugró, így folyamatosan olyan állásban van, ahová a gyűrűt tekerjük. SLR gépeknél ez nagy hátrány, mivel az optikai keresők igen sötétek tudnak lenni f8.0-f11 környékén. Nem úgy az elektromosak! Itt ugyanis a fényképezőgép mindig úgy állítja be az LCD fényerejét, ahogy azt a beállítót expozíció megkívánja.
A munkarekeszes működés másik nagy előnye, hogy folyamatos élőképet biztosít, a mélységélesség mindig akkora, mint amekkora az elkészült felvételen lesz.
Panasonic LUMIX DMC-GF1 + Voigtlander Nokton 25/0.95
A teljesen manuális működés egyetlen hátránya, hogy a rögzített kép nem tartalmaz rekesz információt az EXIF mezőkben. Nem tragikus persze, de valamiért (komolyan nem tudom, hogy miért) szeretem tudni, hogy milyen beállításokat használtam.
Rajz
Szinte hibátlan. A készített képek élessége nagyon jó már nyitva is, és valami egészen elképesztő, ha szűkebb rekeszértékeken használjuk. Érezhetően élesebb a Panasonic 20/1.7-nél, ami szintén nem rossz.
Panasonic LUMIX DMC-GF1 + Voigtlander Nokton 25/0.95
Mikor megvettem úgy gondoltam, hogy főként teljes nyíláson fogom használni, hiszen nem azért veszünk nagy fényerejű objektíveket, hogy aztán ott használjuk őket, ahol már a “közönséges” darabok is jól teljesítenek. Nos, csak félig lett igazam. Tényleg sokat használom nyitva, ahol nagyon jó, de lerekeszelve még jobb. Nincs jelenleg egyetlen másik micro 4/3 objektív sem, ami a nyomába érne.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Voigtlander Nokton 25/0.95
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Voigtlander Nokton 25/0.95
Az élességgel kapcsolatos egytlenlen problémám az extrém sarkok lágysága, ami még f8.0-nál is jól látható. A legtöbb esetben ez nem jelent gondot, de azért vannak témák, különösen tájképek esetén, ahol jó volna, ha a sarkok is nagyon élesek lennének. Sajnos nem azok. Nekem úgy tűnik, mintha a tervezők egy hajszállal kisebbre tervezték volna a képkört, mint amire a valóságban szükség lenne. Nem multi-aspect szenzor esetén, 3:2 oldalarány mellett az életlen terület már lekerül a képről.
A színek mindig szép erőteljesek, akárcsak a kontraszt, ami a páratlan élességgel párosulva igazi mélységet ad a képeknek, különösen a GH2 szenzorán.
Teljes nyílás közelében természetesen sötétednek a sarkok egy keveset, de semmi igazán komoly. A legtöbb képnek még jót is tesz. Kromatikus aberráció nincs.
Ahogyan az a nagy fényerejű objektíveknél “szokás” a pontszerű fényforrások okozta foltok az életlen részeken “macskaszemesednek” a sarkok felé haladva. Ez sajnos teljesen normális.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Voigtlander Nokton 25/0.95
Panasonic LUMIX DMC-GF1 + Voigtlander Nokton 25/0.95
Ahogyan már többször említettem teljes nyíláson is nagyon szépen rajzol, de senki ne számítson iszonyatosan vékony mélységélesség tartományra. A kis szenzor miatt még a kiemelkedően magas fényerő sem ad okot. Nagyjából azonosan rajzol, mint egy 50/1.9-es objektív egy 24x36mm-es szenzorral szerelt gépen. Ami persze nem rossz, de nem nevezném különlegesnek.
Ahol viszont a fényerő valóban számít, az a sötét helyzetek. A lenti kép teljes nyíláson készült, iso800 érzékenységen.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Voigtlander Nokton 25/0.95
Ha a fenti látványt szeretnénk elérni mondjuk egy Nikon D700 vázzal, akkor azonos záridőhöz f/1.9-es rekesz mellett iso3200-as érzékenységre lenne szükség.
Videó
Korlátai ellenére, nagyon jól használható videófelvételek készítésénél. Természetesen teljesen halk.
Alternatívák
A jelenlegi egyetlen natív micro 4/3 alternatíva a Panasonic 20/1.7, ami már hasonló (kicsit tágabb) látószöget ad, mégis teljesen más objektív. Kicsi, könnyű, autófókuszos, viszont majdnem két fényértékkel sötétebb, és nincs annyira éles, mint a Voigtlander. Persze nem is olyan drága, nagyjából kettőt kapunk belőle a 25/0.95 áráért.
A hamarosan megjelenő Panasonic 25/1.4 specifikációjában már jobban közelíti (persze még mindig több mint egy fényértékkel sötétebb), de a képminőségéről és áráról még nincsenek hírek. Valószínűleg jó lesz és drága. Hogy mennyire, az majd hamarosan elválik.
Sok szempontból sem érzem igazi alternatívának, de mindenesetre elgondolkodtató, hogy a GH2 + 25/0.95 duó áráért kaphatunk egy Canon EOS 5D mark II vázat és egy 50/1.8 műanyag alapobjektívet. Nem azonos méret, nem azonos képminőség, de mégis…
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Voigtlander Nokton 25/0.95
Összegzés
Kétség nem férhet hozzá, hogy a Voigtlander 25/0.95 a jelenlegi legjobb képminőségre képes micro 4/3 objektív. Ennek ellénre mégsem ajánlanám mindenkinek. Egyrészől megdöbbentően magas ára, másfelől pedig az AF hiánya miatt. Azoknak viszont, akik hozzám hasonlóan a kevesebb több elvet vallják, igazi kincs ez a zseblámpa alakú, faék egyszerűségű objektív.
Képeim ezzel az objektívvel: KATT!
Szia!
Örülök, hogy írtál kicsit erről az objektívről, a sok külföldi teszt után végre valaki nálunk is tesztelte, használja
Én nagyon hasonló okok miatt váltottam Nikon D300-ról m43-ra. Utcai fotózással foglalkozok (miért nincs rendes megfelelője a street photography-nak
és ehhez a kicsi és könnyű gép, hihetetlenül jobb mint egy nagy D300, a hangos zárhangjával. Az objektíveket igyekszem maradandóvá tenni, ezért főleg m-bajonettesekben gondolkodom (így jeleneg 2 rendszer is kompatibilis, leszámítva persze a digitális leicákat). Amik eddig már vannak úgy érzem maradnak is. A manuális fókuszálás nem hogy nem zavar. Élvezem. Nincs front, back fókusz. Csak fókuszálok, de nem a gépet okolom ha nem sikerül.
A 25/0.95 nagyon elgondolkodtató objektív de még mindig nem győzött meg teljesen. A képszéli mosottság zavar igazából, persze lehet, hogy együtt lehet ezzel is élni, de ha m-bajonettes lenne már itt csücsülne az E-pl1-en
de még nem köteleztem el magam teljesen a m43-ad mellett és egy ilyen árú objektív nagyon meggondolandó.
Örülök a blogodnak, és figyelemmel kísérem. Remélem ha újabb tapasztalatokat szerzel vele, ill. természetesen mással is azt megosztod a blogodon is.
Üdvözlettel,
Bognár Tamás
Szia Tamás!
Köszi a megjegyzésedet!
Teljesen azonos véleményen vagyok! Épp 90 és 135mm üvegeket keresek, hogy normál és tele tartományban le legyek fedve fixekkel. Én is M-ben gondolkodom. 
Egyelőre nekem a Leica nem pálya, az M9 nem tetszik, a filmesek pedig túl drágák. De talán előbb-utóbb lesz majd olyan M-es gép, ami megindítja a nyálelválasztásomat. 
Szia!
Nekem nemrég lett egy Voigtlander 90/3.5-ös obi (m39). Elképesztő obi, nagyon jó tele. Ha 90-ben gondolkodsz vizsgáld meg ezt is
A legjobb obim jelenleg egy Zeiss 50/2. Ez tényleg kompromisszummentes. Alapnak pedig egy Zeiss 28/2.8-at használok. A leica nekem se pálya, elsősorban az ár miatt. Bár távmérős gépem se volt még, de filmeset már nem is akarok. Az m9 meg horror áron
Szép fényeket
Tamás
Hehe! Épp azon vagyok, hogy reggelre nekem is legyen egy V 90/3.5.
Na, sikerült, én nyertem az aukciót az ebay-en.
Már csak ide kell érni az USA-ból. Az M adapter már pár napja úton van Kínából. Mert hogy az én verzióm M-es végű.
135mm-nek a Leica Elmar-t néztem ki, azon van állvány csavar is, kicsi, könnyű, és éles.
Gratulálok a 90-es hez
Biztos nem fogod megbánni, remek kis darab. Pici de masszív. Kíváncsi vagyok milyen tapasztalatod lesz vele 
135? Komolyan hangzik, azt nem ismerem. Én már a 90-et is nagytelének érzem M43-on. Street fotóra már igen hosszú, de azért néhány szituációban jól használható
Szia Miklós!
Örülök, hogy leírtad a 0,95/25-ösről a tapasztalataidat. Pár hete nézegetem a G1-esem mellé, de a Flickr-en látott képek másoktól nem győztek meg. Olyan érzéseim voltak, mintha tudatosan nem csinálnának jó képeket. Nekem elég vicces, de Meopta Openar lencsék is szolgálnak és igen jól a Panán, illetve 135-ösből egy 4/135-ös Jupiter 11. Ennek egészen szép a rajza, pont egy Leicával hasonlítottuk össze, és felveszi a kesztűt. Viszont nincs rajta állványcsavar, így nagyon oda kell figyelni, hogy ne rázza be az ember.
Szia Attila!
Szerintem, ahogy írtam is, a 25/0.95 a legjobb m43 objektív, de ez sem csinál magától jó képeket.
De mivel nekem ez hobbi, így nem kell mindig racionális döntést hoznom. 
Jupiter 11-et én is néztem, van is pár egész szép példány itt-ott, de mivel belefér a költségvetésbe a Leica Elmar, vagy akár egy Elmarit, így inkább maradok azoknál. Egy sznob barom vagyok, tudom!
hali!
hülye kérdés vagy ötlet ezt az objektívet sima filmes slr-hez akarni használni?
vagy ez kifejezetten 4/-3-os digitálishoz van?
vagy van esetleg olyan 0.x-es obi ami ilyenre jó?
köszi!
Szia! Ez csak a 4/3 méretű szenzorokat rajzolja ki (negyede a 24x36mm-nek, kb, valamint a bázistávolsága is sokkal kisebb mint bármelyik (D)SLR-nek. Magyarán ezt nem igen tud rápakolni semmi másra, csak m4/3 vázra.
Két másik f/0.95-ösről tudok még. Canon 50/0.95 (M39 Leica menet, távmérős gépekre, marha régi cucc, 2-3.000USD körül megy), no és a Leica 50/0.95 (Leica M véggel, 11.000USD-ért). Persze ezeket sem tudod rárakni SLR-re.
Szia Miklós!
Én azt szeretném kérdezni első körben, hogy szerinted milyen optika a Canon FD 50/1.4 S.S.C? Nemrég szert tettem egyre, és nem mondom rossznak, de 1.4-en nagyon lágy és kontraszttalan, inkább csak BW indoor-ra tartom megfelelőnek ezen az apertúrán. Van értelme drágább manuálisban gondolkodni? (ez 20 rugó volt)
A másik, hogy GF2-m van, a 14mm f2.5-tel vettem kitben. Nincs bajom ezzel az obival, szeretem ezt a látószöget, de szeretnék egy normál közelit is, ami fényerőben alkalmas lenne low-light körülményekhez is (az f2.5 pont nem az a GF2 ISO teljesítményével). A 20/1.7 vs. 25/1.4 között vacilálok – érdemes várni a 25-ösre, vagy a 20-as jó választás lehet?
Köszi,
Péter
Szia!
Sosem használtam, de az 50/1.4 SSC-t szeretni szokták. Az 55/1.2 SSC jobb kicsivel, de persze drágább és ritkább. Esetleg egy Voigtlander 40/1.4?
Szerintem kár a 25/1.4-ről beszélni, amíg nincs. A 20/1.7 kapható, kicsi, könnyű, éles. Én biztosan nem cserélném le.
Szia, köszi a választ!
Igazából most már szerintem megvárom az AF-es portréobi kijövetelét, nem lehet messze. Addig megfelelő lesz ez a Canon, f2-n nagyszerű, ha meg nagyon nincs fény, lehet használni 1.4-en is.
a 20/1.7 nagyon szimpatikus, és az ember egy ilyen látószöget úgyis allround-ra vesz, tehát számít a méret… Azért megvárom azt a 25/1.4-et, ha már ilyen közel van a release.
Viszont a Panasonicnak nagyon rá kéne mennie a szenzorfejlesztésre, mert az Oly E-PL2-nek nemcsak hogy jobb a high ISO-ja (nem is kicsit), de ráadásul in-body IS-e van, így amit Pana GF2-vel meglövök ISO1600-on és szar, azt Olyval 800-on, de akár 400-on is, és szuper… Ez talán inkább fórumtéma, de kikívánkozott belőlem
Üdv,
P.
… és miért adod el?
Már nem.
Hello, teljesen veletlenul keveredtem ide (a ma ajandekba kapott Zorkij-4-hez gugliztam valami m39 objektivet), de megragadtam, es le vagyok nyugozve. Bamulatos alapossag, kreativ megkozelites.
jo, hogy ez van.
udv: Arpad
Köszi!
Nézz vissza néha!
oké.
Szia
Meopta Openart nem akarsz tesztelni?
Szívesen tenném, ha lenne.
Megbeszélhetjük
1:1-en nem a lege9lesebb, e9s a CA is erős, de 1:2-től teljesen rebnden van. A te9me1t ne9ha te9nyleg nehe9z megtale1lni, de kf6zel sem annyira, mint az MPE-vel volt 5:1-en. Minden relatedv. A me9rete9vel nincs bajom, nem utazom vele. Amikor pedig makrf3zok, akkor semmi me1s nincs velem csak ez, e9s a 9-18, aminek pedig nincs is sfalya.